A szlávok.
A szlávok.
Tudjuk a történetből, hogy az avarok uralmát Pipin frank fejedelem 796-ban végkép megtörte és a Morva és Garam közötti vidék a passaui püspökséghez csatoltatott. Az avarok pusztulása után a morvák tűnnek fel s első ízben 822-ben említtetnek, mint a frankok hűbéresei. A Garamtól keletre ugyan tanyáztak még a régi quádok utódai: svévek neve alatt, de ezek többé jelentőségre nem vergődhettek és elvesztek a szláv áradatban. (Borovszky, i. h. 668. – Millen. Tört., I. 85 l.) A IX. század harmadik évtizedében, a morva-szlávok két fejedelem (zsupán) alatt állottak. Mojmir uralma a Morva folyó völgyére, Privináé pedig a Nyitra és Garam vidékére terjedt.
Mojmir, ki akarván terjeszteni uralmát, csakhamar viszályba keveredett a Nyitra várában székelő Privinával, a ki ugyan, frank segélylyel, egy ideig fenn tudta magát tartani, de 837-ben menekülni volt kénytelen. Ezzel Mojmir ura lett a Garam folyóig terjedő egész területnek s így elég erőt érzett arra, hogy a német királylyal szemben is függetlenitse magát. E küzdelem 846-től 870-ig változó szerencsével folyt. Bajor Lajos német király ugyan 846-ban Mojmirt elfogta, de Mojmir unokaöcscse: Rastiz tovább folytatta a küzdelmet. Rastiz (Rasztiszlav), kit a németek tettek meg a szlávok fejedelmének 846-ban, utóbb Szvatoplukkal osztotta meg uralmát, azonban ez Rastizot csakhamar kiszolgáltatta a németeknek, majd a 874-ben kivívott győzelemmel teljesen függetlenítette magát a németek fenhatósága alól. Szvatopluk ekkor Arnulf, Pannonia ura, utóbb német császár ellen fordult, mely viszályok közepett Szvatopluk 895-ben, (más adatok szerint 894-ben) elhalt, 297de azért Arnulf nem volt képes a morvákat megtörni, bár az uralomért egymás között versenyző fiai: Mojmir és Szvatopluk alatt, a morva birodalom észrevehetően gyengült.
A morva birodalom Szvatopluk alatt érte el tetőpontját. Cosmas XII. századbeli író szerint, uralma a Garamig terjedt. Magában foglalta hazánk északnyugati részét, Trencséntől a Dunáig s Pozsonytól a Garamig, sőt hatalma az azon túl tanyázó szlávokra is kiterjedt. (Dudik, Geschichte von Mähren. I. 311. – Dümmler. II. 339. – Pauler Gyula czikke a Századok 1877. évf. 483 l. Ugyanaz, A Magyar Nemzet Története I. 6 l.)
A szláv letelepedés emlékét a szláv helynevek őrzik az utókor számára. A kezdetleges műveltségi fokon álló nép leginkább oly neveket használt, melyek valamely tulajdonságot fejeztek ki, vagy állat- és növénynevek voltak. Igy állatnevekből származnak: Valkócz, eredetile a szláv vlk = farkas névből ered, Jasztraba (Jasztraba = kánya). Az erdővel összefüggő fogalmakat fejeznek ki: Trnavka (Trnavahora), a trunu = tövis szóból veszi eredetét, Oreszka vagyis Oroszka, a szláv orah = diófa gyökből fejlődött, hasonlókép Dubrava berek, a dub = tölgy szóból származik. Teplu törzsből képződött Tapolcsány, mely szlávul hévvizet jelent, továbbá Berzencze, a brzu = sebes vízfolyás szóból. A Kremen szóból Körmöczbánya és Ó-Körmöcske, végül Szelecsény, a szláv selo szóból, de ennek végső szótagja már magyarosítva van.
