Szerb Vajdaság.

Teljes szövegű keresés

Szerb Vajdaság.
Míg a rémuralom áldozatait szedte, azalatt Bács-Bodrog vármegye lakossága növekvő aggodalommal tekintett a jövő elé. A szerb vajdaság felállításának híre, mely a világosi fegyverletétel óta mindegyre határozottabb alakot öltött, ismét felébresztette a szerb uralom rémképét. Nem csoda, ha különösen a magyarság mindent megkísérlett, hogy a vajdaság felállításának terve elejtessék. Az egyes községek elöljárói Latinovits Károly beleegyezésével felségfolyamodványokat intéztek a vajdaság felállítása ellen. E folyamodványokat október hó közepén Latinovics egybegyűjtvén, azzal az utasítással adta át Grosschmied Gábornak és Dévay Imrének, hogy utazzanak fel Bécsbe és kövessenek el minden lehetőt a szerb vajdaság felállítása ellen. Grosschmied és Dévay Bécsben Rudics volt főispánt és a konzervatívoknak ott tartózkodó vezérférfiait kérték fel közbenjárásra; de ezalatt, november 18-án, megjelent a legfelsőbb kézirat, mely a vajdaság felállítását elrendelte, mire a kiküdöttek haza siettek.
Az 1849 november 18-án kibocsátott pátens elrendelte, hogy az eddigi Bács-Bodrog, Torontál, Temes, Krassó vármegyék, továbbá Szerém vármegyének a rumai és illoki kerülete által alkotott terület, egyelőre külön közigazgatási terület legyen, melynek igazgatását közvetetlenül a bécsi minisztérium alatt álló országos hatóság végezze. Ez a terület Szerb Vajdaság és Temesi Bánság nevet viseljen. Közigazgatását egyelőre a Temesvárt székelő ideiglenes kormányfőnökre 234(Landeschef) ruházták. A rumai és az illoki járások, valamint Bács-Bodrog és Torontál vármegyéknek leginkább szerbektől lakott területe, e tartomány külön kerületeként alkották a szerb vajdaságot. A nagyvajda czímet maga a császár vette fel, míg a közigazgatási főnök az alvajdai rangot nyerte.
Mivel Magyarország ekkor katonai diktatura alatt állott, e szervezet csak ideiglenes jellegű volt s nagyon rövid ideig tartott. A vajdaság élére báró Mayerhofer Nándor, a magyarok egyik legádázabb ellensége került, a kit november 1-én a temesvári kerület katonai parancsnokává neveztek ki. A tartományt két kerületre osztották fel. A bács–szerém–torontáli kerület élére Nikolits Izidor, az eddigi cs. kir. főbiztos került; alatta állott a kormánybiztos, vármegyei főnök czímmel. Az előbbi megyei tisztviselőket egyelőre megtartották. Minden hivatalnoknak előbb a zombori, később a temesvári haditörvényszék előtt kellett magát tisztáznia, s csak ha a felmentő bizonyítványt megkapta, kérhette ki a fizetését. A vármegyei törvényszékek és bizottmányok természetesen megszüntek, mivel az ország ostromállapotba volt helyezve, a lakosok a haditörvényszéknek voltak alávetve.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT