Elfogatások.
Elfogatások.
Nikolits Izidor cs. kír. kerületi főbiztos, átvevén hivatalát, szózatot intézett Bács-Bodrog kerület (!) lakosságához, melyben „az egyenetlenség és lázadás szomorú eredményeire hivatkozva, a népeket testvéries, békés együttlakásra szólítja fel az osztrák sas védszárnyai alatt, valamint rendületlen hűségre az uralkodó ház és a császár iránt.” Egyúttal azonban hozzáfogott a szabadságharczban részesek elfogatásához. Október 14-én bekövetelte a szabadkai vésztörvényszék irományait, de mivel ezeket a császár hadsereg jövetelének hírére megsemmisítették, Szabadka város csak a rögtönítélő bíróság iratait tudta néki átszolgáltatni. (Iványi: Szabadka tört. I. 497.) Nikolits a vármegyében tanyázó dzsidásokkal fogatta össze a gyanúsakat, melyvégből a katonaság éjjel-nappal portyázott a helységekben. Akkor, a mikor Latinovits Károly körlevelét kibocsátotta, az elmenekültek közül sokan visszatértek. Hazajöttek a fegyverletétel után azok a honvédek is, a kik nem tartoztak Görgey seregéhez. A visszatértekre azonban szomorú sors várt. Alig értek haza, a katonaság összefogdosta őket, egy részüket Zomborba küldte, a hol a megyeház börtönében zárták el őket. 1850 április havában nagy részüket Temesvárra szállították, Hoffmann Mihályt, Putnik Bélát és Lénárd Mátét pedig Pestre, az Újépületbe. Az elfogott honvédek legnagyobb részét a császári hadseregbe sorozták be, egy részüket pedig, mint Czorda Bódogot, Vojnits Hajdú Gézát, Szucsics Bélát stb. Olaszországba szállították. Az Antunovits testvéreket azonban nemsokára hazabocsátották.
Az elfogatások eme napjaiban érkezett a vármegyébe az aradi kivégzések híre. A 13 aradi vértanú között volt Schweidel József honvédtábornok, a kit a hadbíróság kötélhalálra ítélt, de azután kegyelem útján agyonlövetett. A zombori származású Schweidel az 1848–49-iki önvédelmi harcz folyamán nem szerepelt Bács-Bodrog vármegyében, de családja előkelő helyet foglalt el a vármegye, de különösen Zombor város társas életében; nővérei a vármegye két előkelő családjába, a Latinovits és Vojnits családba mentek férjhez s így Schweidel vértanú-halála megdöbbenést keltett vármegyeszerte. Az aradi kivégzések hírére már senki sem érezte magát többé biztonságban, s a kiket még nem fogtak el, azok elmenekültek.
