Patachich Gábor beiktatása.
Patachich Gábor beiktatása.
Nagy ünnepségek között ment végbe a vármegyei főispánok beiktatása, mely főleg a szomszéd törvényhatóságok részvétele következtében, gyakran országos jellegű volt. A XVIII. század közepéről két ily ünnepélyes beiktatásról vannak adataink, a melyek egyúttal élénk világot vetnek ama kor közállapotaira és szokásaira is. Csáky Imre bíboros-érseknek 1732-ben bekövetkezett halálával, III. Károly király 1733 április 20-án Patachich Gábor kalocsai érseknek adományozta a főispáni méltóságot. A vármegye erről, az 1733 július 8-án Zomborban tartott közgyűlésében értesült, midőn az alispán egyúttal bemutatta gróf Esterházy Antal zólyomi főispán leiratát, melyben értesíti a vármegyét, hogy a beiktatás teljesítésére királyi biztosnak nevezték ki, egyúttal pedig a beiktatás napját augusztus 25-ére Bácsba tűzi ki. A közgyűlés megállapította a beiktatási ünnepségek menetét és az ez alkalommal adandó lakoma rendezésével a bajai jegyzőt bízta meg.
A vármegye alispánja már június 11-én útra kelt, hogy az újonnan kinevezett főispánt a beiktatásra meghívja. Augusztus 25-én nagyszámú ünneplő közönség lepte el az ősi érseki mezővárost: Bácsot. A főispán tiszteletére 129 katonából álló díszőrséget rendeltek ki, öt kürtössel, és azonkívül a Doroszlóiak és a garaiak is díszőrséget alkottak és szintén kürtszóval vonúltak be. Az érkezőket mozsárdurrogás fogadta, az egyenesen e czélra Budáról hozatott mozsarazókkal.
Miután a vármegye közönsége összegyűlt, az alispán indítványára küldöttséget választottak, hogy a beiktatást teljesítő királyi biztost a közgyűlésre meghívja. A vármegye nevében Fábry Jakab, a tisztikar nevében pedig a főjegyző ékes latin beszéddel üdvözölvén a királyi biztost, felolvasták a főispáni kinevezésről szóló okmányokat. Erre két küldött útján meghívták a főispánt a közgyűlésre, hol a királyi biztos beiktatta a főispáni méltóságba. Az érsek-főispán ezután elmondotta székfoglalóját, melyet a jelenlevők lelkes vivátokkal fogadtak, mire felhangzott a hattagú banda zenéje, melyet mozsárdurrogatás szakított félbe. Ezután terített asztalok várták az ünneplőket. Mivel még a beiktatás napján mindnyájan nem széledtek el, az ünneplők egy része másnap is ott maradt, fel van még az is jegyezve, hogy az ott maradtak egy 83 kilós vizát és másfél kiló szárdellát fogyasztottak el. A távozó királyi biztos sem ment el üres kézzel, mert a vármegye 592 forint 30 denár értékű ajándékot adott neki. Ezzel a beiktatás költségei 1658 forint 50 denárra rúgtak. (Évkönyv XXIII. évf. 31. lap.)
