Martinovics.
Martinovics.
A franczia forradalmi eszmék és a demokratikus tanok csakhamar eljutottak hazánkba is, hol élénk visszhangra találtak. Ennek hatása első sorban az irodalomban észlelhető. A II. József halálát követő időszakban számos röpirat jelent meg nálunk. Ez a helyzet I. Ferencz király trónraléptével megváltozott, mert trónralépte után nagy gondot fordított a sajtó megrendszabályozására. Ama röpiratok közül, melyek akkor az országban már el voltak terjedve, első sorban Martinovics Ignácz „Oratio ad Proceres” czímű műve vonta magára figyelmét. A király leírata következtében a kanczellária legott vizsgálat alá vette ezt a művet és mivel úgy találta, hogy az veszedelmes elveket tartalmaz, elrendelte az elkobzását. A kanczellária utasításának a foganatosításához azonban a törvényhatóságok igen lanyhán fogtak hozzá; azok közé a törvényhatóságok közé, a melyek tudtak és akartak is eredményt felmutatni, tartozott Baranya vármegye is, mely kinyomozta, hogy Baján egy budai lakos e műből 20 magyar példányt ingyen osztott szét. (Századok 1878., 216.) Martinovics Ignácz, a ki e műnek szerzője volt s a ki később, a franczia forradalmi kormánytól nyert megbízatása értelmében, hívatva lett volna Magyarországon a forradalmi eszméket terjeszteni, eredetileg az egyházi rendhez tartozott. Ifjúságát Bács vármegyében töltötte s mint ferenczrendű szerzetes, újonczéveiben a bácsi rendházban tartózkodott.
Bács vármegyében a konzervatív irány kerekedett felül, s ha voltak is egyesek, a kik a forradalmi eszmékkel rokonszenveztek, a mozgalmak nagyobb arányokat nem öltöttek. A Martinovicstól 1793-ban a köztársaság érdekében alakított titkos társulat tagjai közül (75) csupán egy bácsmegyeit ismerünk: Ez Szechenácz Jakab királyi kamarai titkár volt, a kit hivatalából elbocsátottak és felszólították Buda elhagyására. Szechenácz ekkor, 1794 május 8-án, Zombort választotta tartózkodási helyül. Erre a helytartótanács felszólította a várost, hogy kísérjék figyelemmel minden lépését. Mikor azután Martinovics Ignáczot elfogták, 1794 deczember közepén Szechenácz Jakabot is Budára hurczolták; ő azonban mégis megmenekült, míg Martinovics és többi társai 1795 május 20-án hóhérbárd alatt véreztek el.
Az összeesküvés felfedezése nyomán támadt általános rettegés, a forradalomtól való félelem, mindegyre egyengette az önkény útját. A hatóságok félelemből és túlbuzgóságból majd mindenütt az összeesküvés szálait vélték felfedezni. Valami jelentéktelen elszólásból oly nagy dolog lett, mely hosszabb ideig foglalkoztatta a bíróságokat. Császár Nándor, egyszerű vidéki nemes, az 1794 180június havában tartott közgyűlésen a megejtett tisztújítással elégedetlen lévén, a következő szavakra fakadt: „Lehetetlen többé tűrni, revolucziónak kell lenni! A szegény nemesség s nem a parasztok fognak felkelni és a főispán először fog guillotiniroztatni”. Más alkalommal pedig úgy nyilatkozott: „a királyok gyilkosok; boldog az az ország, a melynek nincsen királya”. Császárt kifakadásai miatt elfogatták s bár iratai közt semmi gyanúsat sem találtak, a vármegye előterjesztésére a királyi ügyigazgató megindította ellene a felségsértési pert. A királyi tábla azonban nem volt ily túlbuzgó s azzal az indokolással, hogy Császár csak meggondolatlanságból és felindulásból mondta e szavakat, nem adott helyet a keresetnek. Ezt az ítéletet a hétszemélyes tábla is megerősítette. Bács-Bodrog vármegye közönsége pedig, hogy kimutassa hűségét, 1794 szeptember havában ismét felterjesztést intézett a helytartótanácshoz, melyben Martinovicsot és társait a király és a társadalom gyilkosainak nevezi. (Grosschmied Gábor czikke. Évk. V. évfolyam III–IV. füzet.)
