Készülődés a török ellen.
Készülődés a török ellen.
A mint a bécsi udvar a francziákkal (1735) megegyezett, ismét megindultak a törökök elleni hadikészülődések. A harczot leginkább Károly király veje, a, lotharingiai herczeg szította, a ki harczi babérokra vágyott. Midőn a török 1736 május 2-án az orosznak megüzente a háborút, Károly király, az 1726. évi szerződés értelmében, az oroszok segítségére 30.000 főnyi hadat állított ki, melynek egy részét, 17 lovas- és 4 gyalogezredet, gróf Pálffy János vezérlete alatt, az Al-Duna mentén, Futakon, Bácson, Kovilon (Kahol) és Kátyon helyezték el.
Az udvar nagyarányú hadikészülődéseket tett. Baján, Pétervárad-Sánczon nagy katonai élésházakat állítottak fel, melyek élelemmel ugyan bőven ellátták a sereget, de a katonai lovak ellátására szükséges takarmányt és szénát a vármegyének természetben kellett kiállítania. A vármegyében állandóan 600 munkás gyűjtötte a szénát a katonalovak számára; ebből 400 munkást maga Bács vármegye állított ki, míg a szomszéd vármegyék közül Pest 60, Baranya 96 és Tolna 44 munkást adott. Bár a sereg nem látott ellenséget, sem a Dunát át nem lépte, a kedvezőtlen időjárás, a szokatlan égalj következtében tömérdek ember lett beteggé. Miként Körmendy István vármegyei főjegyző egykorú naplójából olvassuk, 1736. okt. 15-én, Pétervárad-sáncz helységben, egyedül a kamarai alattvalók házaiban 800-nál többen feküdtek betegen. A Dessewffy-ezredből 151, a Hohenembs-ezredből pedig 126-an dőltek ki betegség következtében.
1601737 elején Bécsben a háborúpárt kerekedett felül s bár a török a békére hajlott, mégis megüzenték a háborút, s fővezérré gróf Pálffy János helyett, Lotharingiai Ferenczet nevezték ki, kinek a vezérlete alatt a sereg Szerbiába nyomult. (Millenn. Tört. VIII. 181–182. Évkönyv, VIII. évf. II. füzet.) Ugyanekkor a tiszai határőröket gróf Neiperg alatt Boszniába küldték, másrészüket pedig a főseregbe osztották. A szabadkai határőrök ezúttal derekasan megállották helyüket; sokan elestek és számosan török fogságba kerültek. A hadjárat azonban dicstelen véget ért. Az 1739. évi szept. 1-én kötött belgrádi békében III. Károly király kénytelen volt a dunántúli összes hódításairól lemondani.
