II. József török hadjárata.
II. József török hadjárata.
II. József uralma 1786-ban állott delelőjén. A következő évben, az 1787-ben Krímben II. Katalin orosz czárnővel kötött szövetsége következtében kitört török háború, alig két év alatt egész rendszerét megsemmisítette. II. József, az oroszokkal kötött szövetség következtében, 1787. év folyamán erősen készült a törökök elleni hadjáratra.
A császár a hadműveleteket Bácsból szándékozott megindítani és főtáborhelyül Futakot szemelte ki. A hadifuvarozás megkönnyítése végett, a császár Bajánál át akarta hidalni a Dunát. Szabadka lett a hadátvonulások egyik középpontja, hol a Békés, Csanád és Csongrád vármegyék részéről kiszolgáltatandó zabszállítmányokat is elraktározták, mely czélra a gimnáziumi tantermeket foglalták le, sőt a Szent Teréz-templomot is katonai raktárrá alakították át. Mivel pedig 1787-ben rendkívül szűk termés volt, II. József eltiltotta a sörfőzést és a pálinkaégetést, azonfelül minden házban összeírták a gabonakészletet s a felesleget a kincstárnak kellett eladniok.
1787 őszétől kezdve a katonaság egyre nagyobb számban gyűlt össze a vármegyében. 1787–88 telén a Czartoriski-féle vasas ezred és a Toskana-dragonyosok tartózkodtak Zomborban, Szabadkán pedig hétről-hétre más-más ezredek vonultak át. Miután a hadüzenetet 1788. február 19-én a töröknek elküldték, maga a császár is elindult a főhadiszállásra.
II. József márczius 1-én érkezett kíséretével Szabadkára. A kíséret nagyságáról fogalmat nyujt, hogy a kíséret 261 lovon jött és a podgyász-szekerek vontatásához 72 ökör volt szükséges. Szabadkáról a császár továbbutazott a futaki táborba, hova márczius 14-én érkezett meg. (Iványi: Szabadka tört. I. 312.) A hadjárat előestéjén II. József nem feledkezett meg az állami ügyekről sem. A futaki kastélyban időzvén, többek között magához rendelte Spannagel Sámuelt, az ópázuai katonai telep evangélikus lelkipásztorát, kivel a protestánsok egyházi ügyeiről tanácskozott.
Bármily nagy reményeket fűzött II. József a tavaszszal kitört török háborúhoz, azok nem váltak be. Nemcsak a vezér hiányzott, de a seregben, bármily kitűnően volt is szervezve, nem volt meg a lelkesedés, s mivel a katonák hónapokon át tétlenül vesztegeltek, betegségtől tizedelve, lassanként a csüggedés és a bátortalanság vett rajtuk erőt.
Mialatt a fősereg Belgrád alatt vesztegelt, a török nagyvezér Orsova felé fordult. E hírre a császár Temes- és Krassó vármegyék védelmére sietett; de mire odaért, tábornokai odahagyták a mehádiai és az Almás folyó melletti állásukat. A császári had visszavonulása rettegéssel tölté el Krassó és Temes vármegyék lakosságát. Ama hírre, hogy a Veterani barlang megadta magát, Szászkából a kincstári hivatalnokok eltávoztak, Verseczről a lakosság kétharmada szétfutott, Temesvárról részben Szegedre, részben Zomborba szállították a hivatalos iratokat, és maga Bachó János kerületi biztos is Szabadkára tette át székhelyét, hova Krassó vármegye iratait is elszállították. Az 1788. évi eredménytelen hadjáratnak csak a beállott őszi időszak vetett véget. November 6-án Ferencz főherczeg is elhagyta Péterváradot és Szabadkán át Pest felé vette útját.
Az 1789. év is folytonos hadikészülődésekkel telt el. 1789. év augusztus havában Laudon grófot nevezték ki fővezérré, a ki azonnal ostrom alá vette Belgrádot, melyet az elcsüggedt törökök október 8-án feladtak. Bács vármegye október 11-én értesült Belgrád bevételéről. Mivel a város romokban hevert, mindenféle iparost és építőanyagot kellett odaszállítani, hogy lakhatóvá tegyék. Magára Szabadkára 100 munkást vetett ki a vármegye, a kiknek feladata lett, hogy Belgrádba menjenek rőzsekötegeket csinálni, más 100-at Péterváradra rendeltek és 100 szekeret Zimonyba, a hajók kirakodásához. Szabadka, melynek még októberben 200 napszámost kellett Zimonyba küldeni, panaszt emelt a vármegyénél, hogy annyi ember és fogat kiállítását követelik tőle, hogy az újabb rendeleteknek nem tud eleget tenni. (Iványi: Szabadka tört. I. 314.)
A törökök elleni hadjárat befejeztével a császári sereg a vármegyén vonult át, egy része azonban itt maradt téli szállásra, miáltal újabb teher hárult az agyonzaklatott 178lakosságra. Október 22-én II. József császár is átvonult a vármegyén, 23-án Szabadkán megpihent és onnan kíséretével Mélykúton és Halason át, Pest felé vette útját. Az év vége felé vonult át a vármegyén gróf Laudon tábornagy, a kit főleg Szabadkán ünnepeltek, hova deczember 17-én érkezett. Tiszteletére tánczmulatságot rendeztek a városi vendéglőben, melynek emlékét a városi tanács a jegyzőkönyveiben megörökítette.
Az 1788. évi sikertelen hadjárat hatása alatt az elégületlenség országszerte mindegyre nagyobb hullámokat vert, és azt csak fokozta II. Józsefnek az az intézkedése, hogy az 1789. évi hadjárat befejeztével oly módon kívánta a sereget elhelyezni, hogy a hátralékos termény járandóságokat és az adót a katonaság közreműködésével behajthassa.
