Határperek.
Határperek.
A tiszai Határőrvidék bekebelezése fölötti viták jó alkalmul szolgáltak Csongrád vármegyének, hogy Bács vármegyétől Zentát, Martonost és Kanizsát visszaperelje. Csongrád vármegye nem sajnálva költséget és fáradságot, nagy buzgalommal kutatta össze az idevonatkozó bizonylatokat az ország különféle hiteles helyi levéltáraiból. Legtöbb fáradságot fejtett ki Csongrád vármegye Szabadka város és Madaras puszta visszaszerzése körül. Még 1744-ben felírt a kormányhoz, hogy ezek Csongrád vármegyéhez csatoltassanak, mert hajdanában is ide tartoztak. Sőt Bécsbe menesztendő küldöttségeket is választott. Különösen Marsovszky Sándor, Csongrád vármegye főjegyzője fáradozott sokat ebben az ügyben; még vesztegetéstől sem riadt vissza. De mindez mitsem használt, mert Szabadkát, mint láttuk, Bácsba kebelezték. (Zsilinszky Mihály i. m. II. 10.) Csongrád vármegye azonban nem nyugodott bele, hanem báró Zayhoz, gróf Károlyi Ferenczhez, sőt a váczi püspökhöz is folyamodott pártfogásért. Egy pillanatra úgy látszott, mintha fáradozásait siker koronázná, mert a nádor Szabadka, valamint a hozzátartozó Madaras, Tavankút, Sebestyénháza nevű pusztáknak, valamint Kőrösegyháza helységnek Csongrád vármegyéhez való tartozása ügyében 1746 augusztus 22-ére Pozsonyba kitűzte a tárgyalás határnapját. De Bács vármegye vonakodása következtében a tárgyalást november 14-ére halasztották el.
170Még 1749-ben is folyik a küzdelem a két törvényhatóság között egyes községek visszacsatolása érdekében. Csak 1750-ben ért véget a tárgyalás, midőn a tiszai Határőrvidék önállósága megszűnt s a volt határőrvidéki községeket Bácsba kebelezték.
Csongrád vármegye azonban még ekkor sem nyugodott meg. 1760-ban családi szerződésekkel és más magánjogi okiratokkal támogatott kérvényt nyujtott be a nádorhoz, melyben kimutatta, hogy Szabadka Mátyás királynak 1464-ben kelt adománylevelében Csongrád vármegyéhez tartozónak mondatik s hogy 1504-ben és 1511-ben is Csongrádhoz számították; hasonlóképen kimutatta, hogy Zenta, Martonos és Kanizsa mindenkor Csongrádhoz tartoztak. Az 1764. évi országgyűlésre küldött követeit is oda utasította, hogy országos bizottság kiküldését kérjék, mely megvizsgálná, melyik helységek tartoztak egykor Csongrád vármegye területéhez (Zsilinszky Mihály i. m. II. 10.)
Bács vármegye viszont Szent-Péter és Horgos pusztákra tartott igényt és azzal érvelt, hogy mikor 1750-ben a Határőrvidéket feloszlatták, Horgos és Szent-Péter nem tartoztak Csongrádhoz. Ezt azzal igazolta, hogy mikor a Kárász család Horgost megszerezte, az átvételnél Bács és nem Csongrád vármegye tisztviselői jártak el. Csongrád ekkor gróf Grassalkovich Antal kamarai elnökhöz fordult közbenjárásért. A kormány, méltányolván Csongrád jogait, 1763-ban eltiltotta Bács vármegyét attól, hogy Horgos és Szent-Péter pusztákon törvényhatósági jogot gyakoroljon. (Zsilinszky i. m. II. 38.)
