A vármegye előterjesztései.
A vármegye előterjesztései.
Az 1751. évi országgyűlésre, mivel még ekkor a Határőrvidék feloszlatva nem lett, a vármegye főleg a tiszai Határőrvidékek végleges feloszlatása iránt tett sürgető előterjesztést, ezenkívül még számos más sérelemmel és kívánsággal járult az országgyűlés elé. Ezek főbb pontokban a következők: 1. A királyi helytartótanács által 1745-ben Bács vármegyére, 6 nádori porta erejéig kivetett adótöbblet töröltessék. 2. A postamesteri állások a vármegyében a magyaroknak adományoztassanak s ne a görögkeleti szerbeknek, a kik, mint az 1735. évi lázadás alkalmával is láttuk, megbízhatatlanok. 3. Bács vármegye igazságszolgáltatás tekintetében a dunáninneni kerülethez, adóügyben pedig a budai bizottsághoz csatoltassék. 4. A vármegye állandó sérelme, hogy az újvidéki görög nem egyesült püspök a módosabb családokból nevez ki lelkészt, egy községben sokszor négyet is, és ezek mind adómentesek, mi által az adózó nép terhe egyre súlyosodik. 5. Zombor, mely rabló gonosztevők főfészke, ne czikkelyeztessék be s szabad királyi városok sorába. (Valószínűleg azért, mert a város állhatatosan ellentállott Bács vármegye abbeli törekvéseinek, hogy jobbágyhelység legyen.) 6. A tiszáninneni határőrvidéki helyek végre is, a többi kamarai helységek mintájára, a vármegye hatósága alá helyeztessenek. 7. Végre a vármegye panaszt emel a hadibiztosok ellen, s indítványozza, hogy mivel a hadibiztosság közegei a vármegyének nincsenek segítségére, azoknak fizetésével a lakosság ne terheltessék, hanem ez állások inkább be se töltessenek, mert a vármegye ezeket a dolgokat inkább maga elvégzi s ha mégis meghagyatnának, úgy fizessék őket a hadi adóból. (Gravamina et postulata. J. Comitatus Bachiensis 1751. Várm. Levéltár.)
E sérelmek és kívánságok közül azokat, a melyek a Határőrvidék feloszlatására vonatkoznak, még ebben az évben orvosolták, a szabad királyi városok beczikkelyezését azonban Bács vármegye sem tudta megakadályozni. Az országgyűlés eleinte hevesen ellenezte Zombor és Újvidék szabad királyi városok beezikkelyezését. A vármegyei követek veszélyt láttak a szabad királyi városok követeinek szaporodásában, mert attól tartottak, hogy ezáltal az udvari párt túlsúlyra vergődik az országgyűlésen, másrészt attól is féltek, hogy a nem kiváltságos osztályok adózási terhe növekedni fog, mert a szabad királyi városi jog felmentette az illetőket a fuvar és az előfogat tartozása alól. Csak hosszas vita után, augusztus 26-án nyugodtak bele a rendek Szabadka és Újvidék városok beczikkelyezésébe. (Millenn. Tört. VIII. 284.)
