Az örökösödési háború.
Az örökösödési háború.
Az 1748-ig tartó örökösödési háború folyamán, Bács vármegye évről-évre kiállította az újonczokban és a gabonában reáeső részt, mely áldozatok mind egyre súlyosabb teherrel sujtották a vármegye népét. A felkelt nemességen és a portális gyalogosokon kívül, a határőrök is részt vettek a sziléziai háborúban. Mintegy 500 tiszai határőr 1741-ben gróf Pálffy János seregében Felső-Ausztriában harczolt, de a legénység oly fegyelmezetlen volt, hogy gróf Kevenhüller tábornok haza akarta őket kergetni. 1742-ben a tiszai határőröket Vuics Arzén és Sevics János alatt Morvaországba küldték, majd Olmützbe rendelték helyi őrségül.
1743-ban 1510 lovas és gyalogos határőr, Vuics Arzén kapitány vezérlete alatt, Bajorországba vonult. Engelshoffen tábornok ezenkívül még többek között Szabadkáról 200 önkéntest Szlavoniába akart rendelni, de ezek a kivonulás előtt fellázadtak. A Bajorországba küldött szerb határőrök még 1745-ben sem tértek vissza. Ebből a csapatból Freiburgnál 522 ember a francziák fogságába került, honnan csak az udvari főhaditanács közbenjárására szabadultak ki, midőn a franczia foglyokkal kicserélték őket. (Hazánk. 1885. 148.)
1744 aug. 18-án Mária Terézia királynő újból fegyverbe szólította a vármegyét. A vármegye közönsége a szept. 2-án Baján tartott közgyűlésében tárgyalván a királyi leiratot, a személyes felkelés részére 25 lovast, ezenkívül minden porta után egy-egy gyalogost, végül az uradalmak által kiállítandó 55 lovast szavazott meg. Bár a vármegye még 1744 szept. 29-ére Bajára tűzte ki a felkelő hadak gyülekezésének időpontját, csak 1745 nyarán keltek útra. A vármegyei felkelő had parancsnokává gróf Károlyi Ferencz altábornagy Szily Jánost, kapitányává Csupor Jánost és hadnagyává ifj. Pavianovics Mihályt nevezte ki. Ez a had, néhány havi táborozás után, nov. 20-ika táján tért vissza. A hazatért csapatokat Szily János őrnagy decz. 7-én Baján összpontosítván, az ez alkalomra 168egybehívott közgyűlés előtt bemutatta a csapatok lajstromát, hadiszerelvényeit és a zászlót.
A mint kissé békésebb idők következtek, a vármegyénél ismét felszínre került a katonai Határőrvidéktől való megszabadulás óhaja. Az 1743 febr. 27-én Baján tartott közgyűlésből felírtak a helytartótanácshoz, kérvén, hogy most, a békésebb idők beálltával, legalább a vármegye területének belsejében fekvő hét katonai sánczot, Szabadkát, Zombort, Péterváradot, Kovilt, Szenttamást, Bresztováczot és Palánkát, melyek czéluknak most már úgy sem felelnek meg többé s a kir. kincstárnak sincsenek hasznára, sőt a kamarai alattvalóknak is tömérdek kárt és bajt okoznak, Bács vármegye hatósága alá rendeljék, miként ezt már az 1741: XVIII. törvényczikk is elrendelte. Hogy a vármegye kérelmének nagyobb nyomatékot adjon, Miskolczy István Antal vármegyei főjegyzőt Pozsonyba és Bécsbe küldte.
Vuics kapitány kezdeményezésére a tiszai határőrök márczius havában ellenkező kérelmet adtak be az udvari főhaditanácshoz, melyben kiváltságos helyzetük fenntartását és a Magyarországba való bekebelezés tervének elejtését kérik. E folyamodványban a többek között azt a kívánságukat is hangsúlyozzák, hogy újjászerveztessenek s az erről szóló legfelsőbb elhatározásról, még mielőtt április havában Morvaországba indulnának, értesíttessenek. Mária Terézia királynő e kényes helyzetben kitérő választ adott a kérvényezőknek, azt felelvén nekik, hogy a helyes berendezés a királynő gondját képezi s erre nézve az udvari főhaditanács véleményét is meg fogja hallgatni. Időközben azonban a szabadkai katholikus vallásu határőröknek sikerült a görög-keleti határőrök ellenében a katonai szervezet megszüntetését kieszközölni. 1743 márczius 26-án a kincstár a szabadkaiakkal megkötötte a szerződést, melynek értelmében Szabadka ezentúl Szent-Mária néven, szabadalmazott mezővárossá lett. A szerződés április 23-án királyi jóváhagyást nyervén, május 7-én a szabadalomlevelet is kiállították. Szabadka polgárosításával előtérbe lépett hovatartózandóságának kérdése is. Miskolczy főjegyző fellépése következtében, az 1743 szept. 17-én kelt legfelsőbb elhatározással, Szabadkát Bácsba kebelezték be, noha Csongrád vármegye mindent elkövetett, hogy odacsatolják.
