A bodrogi új főispán.
A bodrogi új főispán.
Még együtt volt az országgyűlés, midőn III. Károly király 1715. év első napjaiban gróf Nádasdy Pált, Fogaras örökös urát, Amália herczegnő kamarását és a császári rezidenczia palotagrófját, Bodrog vármegye főispánjává kinevezte s 1715. évi jan. 18-án, az elveszett kiváltságlevél helyett, mint az oklevél mondja, a régihez hasonló új czímeres pecsétet adott. Mikor ezt az adománylevelet kiállították, sem Bécsben, sem itthon Magyarországon senkinek sem volt tudomása a régi Bodrog vármegye határairól, csak annyit tudtak, hogy Bács vármegye szomszédságában, a Duna és a Tisza egybefolyásánál terülhetett el.
Ezt látszik kifejezni a vármegye részére 1715-ben adományozott czímer is, mely Péterváradon alúl, a Tiszának a Dunába torkolásánál emelkedő Bodrog várát akarja feltüntetni. A paizs közepén folyó víz a Duna lenne, melybe rézsút, két zöld part hoszában, a Tisza ömlik, míg hullámai fölött vadkacsa repül. A Duna folyamon túl, balra, Bodrog kéttornyos vára, jobbra a háttérben hegyek lánczolata s fölötte ragyogó arany nap és ezüst-csillag van ábrázolva. (Királyi könyvek: XXX. 427.)
Főispánja és czímeres pecsétje tehát már volt Bodrog vármegyének, de területe nem volt kikerekítve. Gróf Nádasdy Pál főispán a Duna–Tisza szögét tekintvén Bodrog vármegye területének, a vármegye székhelyét Pétervárad-Sáncz – vagyis a mai Ujvidék – helységbe tette át, mely akkoriban részben katonai, részben polgári igazgatás alatt állott. Nádasdy 1715 márcz. 25-ére tűzte ki beiktatását, melyre a szomszéd Bács vármegyét és a katonai hatóságokat meghívta. A katonai hatóságok azonban nem szívesen látták az új vármegye alakulását. Löffelholz, péterváradi parancsnok nem is ment el a beiktatásra. Hasonlóan távol maradt Cornet József, a szegedi kamara tiszttartója is, a ki éles szemével hamar észrevette a helyzet tarthatatlan voltát, melynek már április 13-án kelt levelében is kifejezést adott.
