Erdőgazdálkodás.
Erdőgazdálkodás.
Az 1879. évi XXXI. t.-cz. életbelépése országszerte fordulópontot jelent az erdőgazdálkodás terén. De ha jól körültekintünk e vármegye erdőgazdaságán, ez nem tükröződik vissza. Ha belepillantunk az erdők törzskönyvébe, azt látjuk, hogy az erdők területe az utóbbi tíz év alatt több mint 15%-kal megapadt. Ez az apadás a lapályi tölgyesek rovására esik. Ily rövid idő alatt, az egész területnek 15%-kal való apadása igen nagy visszaesésnek mondható. A legértékesebb erdőtipus, a tölgyesek területe, napról-napra apad, mert a kihasznált területeknek csak egy kis töredékét erdősítik újból, a többit pedig mezőgazdasági mívelés alá fogják, hogy az erdőknek évezredek óta hulló lombjából felszaporodott humusz-réteg néhány évtizedig szántóként szolgálja az emberi kapzsiságot. S azután, ha az ős humus apad, s itt-ott előtünedeznek a székes foltok is, majd mint legelő, vagy részben kaszáló, tűrje a szakadatlan zsarolást addig, míg jórészük el nem kopárosodik és el nem székesedik. A végén majd egy erdészutód tanúlmányt ír a „Bácskai kopárok” befásításának kérdéséről, úgy mint ez az erdélyi mezőséggel történt.
Az ártéri erdőkben folyó gazdaságról részletesebben alább lesz szó. A terület meglehetősen a régi maradt, de itt is veszedelem fenyegeti az erdőterület integritását, mert az ármentesített és ármentesítendő területeknek letarolás után más mívelés alá való vételét, igen közelfekvő állapotnak tarthatjuk. A futóhomokon álló erdők területe helyenként szaporodott, míg viszont egyes helyeken sok régi homoki nyárfás adott helyet az újabban gombamódra szaporodó immunis homoki szőlő-kultúrának. Szóval, a vármegyékben az erdők térfoglalására számítani, egyes kisebb homokterület kivételével, nem lehet.
Az egész vármegyében számbavehető valódi erdőgazdaság 6 van, melyekről külön megemlékezni érdemes; ezek 1. az állami erdők, 2. Szabadka szab. kir. város erdeje, 3. A kalocsai érsekségi erdők, 4. a karlóczai patriárka erdeje, 5. a futaki uradalom s 6. a kisszállási uradalmi erdő. A többi erdő jobbára a háziszükséglet fedezésére elegendő, jórészük azonban még arra sem; így azokat külön-külön nem, csupán csoportonként tárgyaljuk.
A vármegye erdőségei a szegedi kir. erdőfelügyelőség területéhez tartoznak, mely az 1879. évi XXXI. t.-cz. értemében a kezelés ellenőrzését gyakorolja. A törvény rendelkezései értelmében megfelelő képzettségű és számú erdőtisztet és őrző személyzetet alkalmaztak mindenütt. A véderdőket a törvény rendelkezése értelmében kijelölték és azokat ez idő szerint 1604 kat. hold kiterjedésben, rendszeres gazdasági üzemtervek szerint kezelik. Az erdőtörvény 17. §-a alá tartozó birtokok rendszeres gazdasági üzemtervei elkészültek és ezzel mind a használatok, mind a felújítások végrehajtásának biztosításáról gondoskodtak.
A 44.088 kat. hold kiterjedésű kötött birtokból ez idő szerint szálerdőgazdaságra van berendezve 2865˙03 kat. hold, középerdő-gazdaságra 4840 kat. hold, sarjerdő-gazdaságra 26.393˙77 kat. hold; 9989˙20 kat. holdat pedig kiirtásra jelöltek ki s ezért üzemen kívül helyezték. A szálerdők vágásfordulója 60–100 év; a középerdőé főfára 100, az alfára 25 év, a sarjerdőké pedig 1–50 év. A sarjerdőkből 67˙19 kat. hold nemes fűztelepet kezelnek 1 éves vágásfordulóban. 409˙03 kat. hold füzest 3–6 éves vágásfordulóval, nyesűzemben; 6666˙23 kat, hold 20–30, jobbára 25–30 éves vágásfordulóra, 6190˙01 kat. hold pedig 50 éves vágásfordulóra van berendezve.
A magánerdőbirtokok közül rendszeres gazdasági üzemterve van a kisszállási uradalomnak, de a megváltozott viszonyok következtében azt nem tartják be. A futaki uradalomban 2705 kat. hold tölgyest 120 éves vágásfordulóval, 972 kat. hold lágyfa-erdőt pedig 30 éves vágásfordulóval kezelnek. A többi uradalmaknak üzemtervük nincsen és teljesen szabadgazdálkodást űznek.
Az erdőgazdálkodás a vármegye területén fekvő erdők legnagyobb részében belterjesnek mondható, mert az erdők mind könnyen hozzáférhetők, a faanyagoknak pedig nagy áruk van. Az évenként letarolt vágásterületek felújítása a szálerdő-üzemben kezelt tölgyesekben részint természetes úton, a fokozatos felújító vágásmód alkalmazása mellett, részint pedig mezőgazdasági köztes használat közbejöttével, makkvetés és csemete-ültetés útján; ez utóbbit inkább 426pótlásokra alkalmazzák. A sarjerdőkben pedig a felújítás jobbára sarjadzás útján történik; a természetes felújítás hézagait nemesebb fanemek csemetéivel ültetik be. Az ártéri erdőkben a víz alatt megfulladt tuskók vagy sarjak pótlására jó magas dugványokkal ültetik be a hézagokat.
A kisbirtokos az ő kis csenderesében maga végzi, vagy cselédeivel végezteti, a községi és urbéres erdőkben pedig a haszonélvezők végzik rendszerint az évi vágásterület kitermelését. Nagyobb erdőbirtokokon leginkább a környékbeli lakosságból telik ki az erdei munkás; csak a legritkább esetben kell idegen vidékre fordulni, legfeljebb félgyártmányok tömeges előállítása esetén. A termelési módozatokat a nép könnyen elsajátítja, kellő türelemmel eszközölt útbaigazítás mellett. A termelt faanyagoknak az erdőről a fogyasztás, vagy eladás színhelyére való kiszállítása kizárólag fuvarerővel történik. Azok az erdőtestek, melyek a nagy folyókra dűlnek, vízen szállítják a fő fafogyasztó-piactokra faanyagaikat. Erdei vasút, vagy egyéb technikus szállító-berendezés a vármegye területén nincsen.
Az évi faterméseket, a keresletre való tekintettel és a vágásra kerülő faanyag minősége szerint dolgozzák fel. A tölgyszálerdők legfőbb terméke a műfa, mely különböző méretű rönkök alakjában kerül piaczra; termelnek még dongát és az alárendeltebb faanyagokból vasúti talpfát. A sarjerdők minőségük szerint több-kevesebb mezőgazdasági szerszámfát adnak, de legnagyobb tömegükben tűzifát. A faanyagok kelendősége igen nagy; különösen a homoki szőlők telepítésével, mind a tűzi, mint a szerszámfa ára hirtelen felszökött. Ennek oka nem csupán a karófa nagyobb kelendőségében rejlik, de főleg a trágyahiány okozta szalma-drágaságban kereshető. (1 q szalma, kint, a tanyákon, 2˙80–3˙20 K). Mindennemű éghető faanyag, a legvékonyabb rőzséig, illendő áron kél el. A faanyagok értékét az egyes nagyobb erdőbirtokok leírásánál fogjuk felsorolni, annál is inkább, mert azok pontos és most beszerzett adatok. E birtokokról jut eladás alá a fatömegek javarésze, tehát jobb áttekintést szolgáltatnak, mint az egész vármegye területére vonatkozó átlagos adatok.
