Az érseki székhely vitássága.
Az érseki székhely vitássága.
Hogy a kalocsai egyházmegyét Szent István alapította, ez kétségen felűl áll. Minthogy azonban okleveleink a XI. és XII. században bácsi érseket is említenek, a kalocsai és bácsi főpapi székhely kérdése sokáig vita tárgya volt. Fejér és követői szerint Szent István Bácsban püspökséget alapított s ez állításában Hartvik ismert helyére támaszkodik, mely szerint Szent István tíz püspökséget alapított. Szerintük Szent László azt érseki méltóságra emelte, míg végre 1135-ben a kalocsai püspöki megyével kánonilag egyesítették. Katona István és követői azt a nézetet vallották, hogy a bácsi egyházmegyét Szent László alatt a kalocsai püspökségből kihasították és pedig érsekségi jelleggel, 1135 körűl pedig ismét a kalocsai egyházmegyével kalocsai és bácsi egyesített érsekség czím alatt kánonilag egyesítették. A mint látható, a vita tárgya csak a bácsi székhely keletkezése volt, a többiben véleményük megegyezik.
Véleményüket a kalocsai és bácsi egyházfejedelmeknek az akkor ismert oklevelekből összeállított következő névsorából merítették: 1075. Dezső kalocsai püspök. 1093. Dezső kalocsai püspök. 1094. Fábián bácsi érsek. 1103. Ugolin, 1111. Pál és 1111. Fulbertus kalocsai püspökök. 1124. Gergely, 1134. Francica és 1135. Simon kalocsai érsekek. Ha emez egyházfejedelmek oklevelekből összeállított névsorán kívűl más történeti bizonyíték nem állana rendelkezésünkre, az említett történetírók véleménye valószínűnek látszanék. Azonban történeti adataink és újabban napvilágra jutott okleveleink ezt a véleményt megdöntik. Fejér véleményét megdönti a Dezső kalocsai és István pécsi főpásztor között 1093-ban fönnforgott egyházmegyei határperről szóló oklevél, mely szerint a pécsi és kalocsai egyházmegye között való határként a Szerémségben fekvő Kőárok községet jelölték ki. Itt a kalocsai egyházmegye területéről lévén szó, közbeeső bácsi egyházmegye ez időben nem lehetett még, mert a Szerémség Bács vármegyével lévén határos, a bácsi egyházmegyéről és érsekről kellene az oklevélnek szólnia. Egyébként is 1094-ig bácsi érsekről vagy egyházmegyéről országos oklevél nem tesz említést. Ehhez járúl még, hogy Endre királynak IX. Leo pápához Toulba küldött követe, György, 1050-ben kalocsai érsekként szerepel. Ez az adat kétségtelenül hiteles és így Szent István nem alapíthatott Bácsban püspökséget, hanem Kalocsán érsekséget. Katonának azt a véleményét pedig, hogy a bácsi egyházmegyét Szent László alatt a kalocsaiból hasították ki és érsekségként 1132-ben a kalocsai egyházmegyével ismét egyesítették, megdöntik oly bizonyítékok, melyek szerint a kalocsainak nevezett főpásztorok, Asztriktól kezdve, állandóan érsekek voltak. Dezsőt (1075–1093) a pécsi és kalocsai egyházmegye határperi oklevelében Szent László ugyan a kalocsai szék Dezső püspökének mondja, de ugyanebben az oklevélben Acha is az Esztergom metropolita város székes püspökeként szerepel. Székvárosuk szerint püspökök, de provincziájukat tekintve érsekek. Ugyanezt a Dezsőt azonban 1075-ben, a garam-szentbenedeki apátság alapítólevelében, minden kétségen felül érsekként említik, a mint ugyanezt a Dezsőt Márk, Turóczi, a budai és dubniczai krónikák is érseknek mondják. A következő főpapok, Ugolin (1103), Pál (1111) és Fulbertus (1111) idejéből, a XII. század elejéről is van biztos adatunk arra, hogy a kalocsai főpásztorok érseki méltósággal bírtak, a mint ezt II. Paskál pápának (1099–1118) 296egyik magyar érsekhez intézett levele tanúsítja: „Jelentetted, kedves testvérünk, hogy a király és az ország nagyjai elcsodálkoztak azon, hogy a galliumot azzal a kikötéssel küldtem meg neked, ha a hűségesküt, melyet követem írásban hozott magával, leteszed.” Tehát érsek volt, a kihez a pápa e szavakat írta. Midőn pedig levelét így folytatja: Evangéliumi gondolkozás-e az, midőn a király és mágnások véleményében e hűségesküről meg akarsz nyugodni? Vajjon a magyar fejedelemnek mondatott-e: „És te megtérvén, erősítsd meg testvéreidet”? – kimondja, hogy ez érsek székhelye Magyarországon volt. De kétségtelen az is, hogy a levél Kalocsa főpásztorának szólt. II. Paskál pápa levele ugyanis Papiai Bernát 1191-ben készűlt kompilácziójának 21-dik fejezetéből származik, a honnan Pennaforti Szent Raymond, IX. Gergely pápa dekretálisainak kollektora „Panormitano Archiepiscopo” czímzéssel vette át. A későbbi kode xekben a másolók téves leírása miatt a czímzésnek következő változata, keletkeztek: Palerm, Colm., Pomenensi, Podromon, Palarm., Palmono, Polonior Poloniensi, Coloniensi. Hogy ezek téves czímzések, kitűnik abból, hogy a levélben a magyar királyra történik hivatkozás, a kinek az időben (1099–1118) sem Olasz-, sem Német-, sem Lengyelországban püspökei nem voltak. A magyar püspökségekből pedig az elferdített czímzések csakis a kalocsaira engednek következtetni. Kétségtelen, hogy a Colm és Coloniensi alatt Colocensis rejlik, a mint már Florens Ferencz is († 1650) ezt a dekretálist a kalocsai érsekhez czímzettnek jelentette ki és utána Pagi, Baluzius, Coletus, Mansi és újabban Kollár Ádám Ferencz. Ha pedig e czímzéseket tovább vizsgáljuk, megtaláljuk az érsek nevét is, a kihez a dekretális intézve volt. II, Paskál pápa idejében I. Pált (1111) találjuk a kalocsai főpásztori széken. A levél eredeti czímzése tehát ez volt: P. colocensi archiepiseopo salutem etc. Ebből származtak a másolók keze alatti Poloniensi, Polon s végre Panormitano. A levél tehát I. Pált kalocsai érseknek mutatja be, és így Kalocsa ez időben is érseki székhely, Ugolin, Pál és Fulbertus pedig érsekek voltak. De hogy is lettek volna ezek püspökök, midőn már György, ki Endre király követeként 1050-ben IX. Leó pápánál Toulban járt, érseknek mondatik. Van tehát 1000-től 1135-ig hét kalocsai érsek, a kik közűl 1094-ben Fábián, 1124-ben Gergely és 1134-ben Francica bácsi érsekekként szerepelnek. Első tekintetre látható, hogy Kalocsa kezdettől fogva érsekség volt és így Szent István Kalocsán érsekséget alapított. Megdől tehát az a vélemény, hogy a bácsi egyházmegyét 1094-ben a kalocsai püspökségből kihasítván, azt érsekségre emelték és később a kalocsaival ismét egyesítették, úgy hogy az érseki czím a kalocsai székre szállott át. Kalocsa mindig érseki székhely volt, két érsekséget pedig egymás mellett elgondolni nem lehet, egyből pedig két érsekséget alakítani szintén érthetetlen lett volna, a mire ok sem volt. Az a körülmény, hogy Fábián érsek utódai hazai okleveleinkben püspököknek iratnak, nem nagy jelentőségű, minthogy egyházmegyéjére vonatkozólag minden érsek püspök.
