A bácsi érseki czím eredete.
A bácsi érseki czím eredete.
Annak a ténynek tehát, hogy a kalocsai egyházmegye érsekeiből 1135-ig három a bácsi érseki czímet viseli, más okát kellett keresni. Városy Gyula dr. a kérdést beható tanulmány tárgyává tevén, arra az eredményre jutott, hogy kalocsai és bácsi külön egyházmegye sohasem volt, hanem a Szent István által alapított kalocsai egyházmegye, már Asztriktól kezdve, metropolitai méltósággal felruházott főpásztorai később, valamely körülmény kényszere alatt, székhelyüket Bácsba helyezték át, úgy hogy mégis fennmaradt kalocsai érseki székük is és idők múltával majd Kalocsán, majd pedig Bácsban székeltek és így az egyházmegye területén az érsekeknek két székhelyük, két székesegyházuk és két káptalanuk volt. Innen van, hogy az érsekek majd a kalocsai, majd a bácsi, utóbb a kalocsa-bácsi czímet használták. Ennek analógiáját az Ugrin érsek által 1229-ben felállított szerémi püspökségről veszi, a melynek püspöke pápai rendeletre a mongolok dúlása után székhelyét Keőből Szent-Ernye egyházába tette át a nélkül, hogy kövi káptalana és székhelye megszűnt volna; így a későbbi oklevelek majd Keő, majd Szent-Ernye egyházak püspöke czímén említik. Véleményét a következő bizonyítékokkal is támogatja. Mindkét székesegyháznak, a bácsi és kalocsainak, Szent Pál volt a védőszentje. A bácsiról bizonyítják ezt, egyéb okleveleken kívül, a káptalan fennmaradt pecsétjei. A mostani kalocsai székesegyház ugyan a B. Szűz Mennybemenetele czímére van felszentelve, de tudjuk, hogy ezt a czímet Patachich Gábor érsek a nagyrészt általa épített mai székesegyházba a kalocsai plébánia-templomból tette át. Hogy azonban 297a kalocsai székesegyház, mely 1602-ben leégett, Szent Pál czímére volt felszentelve, erről 1203-tól kezdve több oklevél tanúskodik. Még 1529 aug. 14-én Bajai oltáros pap, az akkori kalocsai prépost, Mihályhoz írt levelében a kalocsai székesegyházat Szent Pál apostol tomplomának nevezi. Az a körülmény pedig, hogy mindkét székesegyháznak Szent Pál apostol volt a védőszentje, a kalocsa-bácsi egyházmegye egysége mellett bizonyít. Mert ha az érseki székhelyet az egyházmegye felosztása nélkül vitték át Bácsba, úgy az ottani új székesegyháznak ugyanazt a védőszentet kellett adni, hogy a két székhelynek egy egyházmegyéhez való tartozása ily módon is kifejezésre jusson, minthogy az egész egyházmegye védőszentje Szent Pál volt.
Az egyházmegye két székhelye mellett több különféle időből való oklevél is bizonyít. Az ország állapotáról III. Béla alatt, 1184-ben a franczia udvarhoz küldött kimutatás így szól: „Magyarországon két érseki székhely van: az esztergomi és kalocsai. A kalocsainak Bácsban van a székhelye.” A pápák okleveleikben egy egyházmegyéről szólnak, melynek Kalocsán és Bácsban van székesegyháza. Még 1400-ban is a pápa az egységes egyházmegyét határozottan kifejezésre juttatja, a mikor Siboth Balázst bácsi kanonoknak nevezi ki, a kalocsai diocesis bácsi Szent Pál-egyházának kanonoksága kifejezést használván.
A kalocsai és bácsi szék egyesítéséről IV. Kelemen pápa tesz először említést, 1266-ban, István érsekhez írt levelében, czímezvén azt a kalocsai és bácsi székesegyházakra, melyeket kánonilag egyesítettek. A pápa nem egyesített egyházmegyéről, hanem székesegyházakról szól. A mikor pedig 1376-ban XI. Gergely pápától István kalocsai érsek az egyesítési bulla megújítását kéri, a pápának a zágrábi püspökhöz intézett leveléből, melyben őt a tényállás megvizsgálására küldi ki, világosan kitűnik, hogy mindkét érseki székhely az egyesítés alkalmával metropolitai volt és hogy az unió megerősítése nem a kalocsai, hanem a bácsi székhely és káptalan jogainak biztosítására történt. Világos tehát, hogy az apostoli szentszék annak idején nem két egyházmegyét területileg, hanem ugyanannak az egyházmegyének két érseki székét, két székesegyházával és két káptalanával egyesítette teljesen egyenlő jogokkal. Ha okleveleinkben néha mégis bácsi egyházmegye is szerepel, úgy az abból magyarázható, hogy az egyházmegyének a bácsi káptalan alá tartozó részét gyakran teljes joghatósággal felruházott vikáriusok kormányozták. Ezekre nézve e terület dioecesis volt, ép úgy, mint a főesperes működési területét okleveleink dioecesisnek nevezik. Ezekután megvan a magyarázata annak is, hogy Fábián 1094-ben, Gergely 1124-ben és Francica 1134-ben a főpapok névsorában bácsi érsekeknek neveztetnek. Városy Gyula dr. véleménye így teljesen beigazoltnak tekinthető. Véleményét történetíróink is elfogadták.
