Markovics József. Ferencz király látogatása.
Markovics József. Ferencz király látogatása.
A város fejlesztésében elévűlhetetlen érdemei vannak Markovics József kapitánynak és bírónak, a ki Pozsega vármegyéből kerűlt Zomborra. Állítólag Szlavóniából maga hozta, maga vetette el a makkot, melyből csakhamar a Bukovácz és Sikara terebélyes tölgyerdeje lett. Szabályozta a város utczáit és pusztáit. 1780-ban a Szóntára vezető út mellett, szép kis dombon, a Havi Boldogasszony kápolnáját építtette saját költségén. Királyi biztosságot kért és hozott Zomborba a Dunát a Tiszával összekötő csatorna ásatása végett. Ezt a Ferencz királyról elnevezett csatornát 1793-ban kezdték ásni, s nyolcz esztendő múlva lett készen. 1802-ben adták át a forgalomnak. A Ferencz-csatorna tervezője és épitője Kiss József, zombori kincstári mérnök és építészeti igazgató volt. Ferencz király is megfordúlt egy ízben Zomborban 1807-ben. Az ő emlékét őrzi a plébánia előtt egy vörösmárvány oszlop, melyet 1820-ban Esztergomy János városi tanácsos állíttatott. A király festett képe és latin emléksorok díszítik az oszlopot. A mellső részen:
Pyramis haec Francisce Tuo surrexit honori,
Parva licet meritis sint monumenta Tui.
Hic faciem tantum Cives finere fideles,
As animum Regis pectore corde gerunt.
Parva licet meritis sint monumenta Tui.
Hic faciem tantum Cives finere fideles,
As animum Regis pectore corde gerunt.
A hátsó oldalon:
Hic situs est limes Fundi Claustralis ab ipso,
Caesare donati Catholico Populo.
Stephanus Esztergamy hoc nobis Sindicus anno,
Sumptibus e propriis struxerat istud opus.
Caesare donati Catholico Populo.
Stephanus Esztergamy hoc nobis Sindicus anno,
Sumptibus e propriis struxerat istud opus.
Tetején kétfejű sas díszelgett. A múlt század 90-es éveiben egyszer csak eltűnt róla. Azóta a magyar korona fényeskedik rajta.
Bács-Bodrog vármegye s Zombor szab. kir. város is, századok óta a legdinasztikusabb érzelmű volt. Csak egyszer feledkezett meg magáról. II. József halálának hírére iparkodott megsemmisíteni minden nyomát az önkényuralomnak. A földmérésekre s a népösszeírásokra vonatkozó irományokat a gákovai út mellett levő akasztófa alatt örömújongással, zeneszóval ünnepélyesen elégette. Ilyes földbuzdúlása nem is volt többé. Sőt lojalitását ugyancsak kimutatta az 1794. évi szeptemberi vármegyegyűlésen, mikor a Martinovics-féle mozgalmat elítélte, Martinovicsot és társait a király és a társadalom gyilkosainak nevezte.
