Mellékutczák.

Teljes szövegű keresés

Mellékutczák.
Az Adai-utcza végétől egészen a fő-térig aszfalton folytatjuk útunkat, kezdetben szegényes, később mind nagyobb jólétre mutató épületek között. Jobbról és balról sűrűn váltakozó, nagyobbrészt fásított utczák torkolnak az Adai-utczába, egyik oldalt a Tiszára, másik oldalt a város szívébe vezetve vizsgálódó tekintetünket. Mindenütt egy alföldi nagy földmívelő város jellegzetes vonásain akad meg a szemünk. Nagyrészt nádfödeles, fehérre meszelt házak, kékkel vagy zölddel elhúzott ablak-alj, zöldre festett kis kapu, tágas, eperfás udvar, s a mennyire az Alföld porától és sarától lehet és a szerint, hogy szegényebb vagy gazdagabb a tulajdonos, kisebb vagy nagyobb mértékben tisztán tartva. Útunkban a kitéglázott s akáczokkal sűrűn beűltetett baromfipiacz-térre érünk. A név eléggé elárúlja a rendeltetést. Körülötte üzletek és kocsmák. Közepén egy kettős ártézi kút. Mellette a város egyik legrégibb egyemeletes bérháza, a Kikirics-féle bérház.
A baromfi-piacztérről nyugat felé három utczán át lehet az izraelita és az alsó-városi róm. kath. templomhoz jutni. Az izraelita templom elkerített tágas udvarán épűlt az izr. paplak, kántor-lakás és népiskola, melyet a hitközség minden támogatás nélkül tart fönn. Az izr. templom előtt Szent Anna-asszony szobra emelkedik.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT