Regőcze.
Regőcze.
Regőcze. A bajai járásban, a vármegye éjszaknyugati részében Katymár és Őrszállás (Sztanisics) között van. Előbbi neve Rigyicza. A hajdani Régyfalunak utóda, melyet Rigyicza néven már a török defterek is említenek 1590-ben 21 adózó házzal. Régy nevű birtokot 1346-ban a hájszentlőrinci káptalan más bodrogvármegyei birtokkal Tőttösnek adta bérbe, ki a helynek betelepítését magára vállalta. A telepítés meg is történt és Rég nemsokára, mint falu kezd szerepelni. 1399-ben Régy a Czobor család birtoka lett. Azontúl a XVI. századig gyakran találkozunk a nevével; de 1590-től fogva nevét Rigyiczának írják. A hajdani Régy falu a mai Rigyiczától keletre lehetett. 1640-ben nádori adományozás útján Ricsa (bizonyosan Rigyicza) birtokot Szombathelyi János kapta. Elfoglalása ellen 1659-ben Milojkovics Miklós és Szombathelyi J. óvást emelnek. Egy fél századdal később az 1699-ben készűlt Bács vármegye első összeírásában is szerepel Rigyicza a bajai járásban 39 gazdával; tehát aránylag népes kamarai falu lehetett. 1720 körűl ide telepedtek át a szomszéd Legyen falu lakosai, miért is Rigyiczát a köznép Újlegyennek is nevezte, míg az elhagyott puszta Ólegyen lett. Hivatalos íratokban Rigyicza az 1740-es években mindíg „Rigyicza máskép Legyen” név alatt ismeretes. 1721-ben a kamara Billard Mihálynak adta hat évre bérbe évi 140 frtért. Jó és termékeny földje, bő legelője van, de fája s vize nincs, a szénát is Sára pusztán gyűjtik. 1727-ben Rigyiczának 34 adófizetője volt, 1733-ban pedig 493 frt országos és 175 frt vármegyei háziadót fizetett a vármegyének. Az 1770–72-ben behozott urbárium a Rigyiczához tartozó földeket is szabályozta és a már előbb is az itteni lakosság által használt Szalasity és Peákova pusztákat, mint a lakosok telki illetőségeit, a falu határába kebelezte. Ekkor 98 telekföld volt itt; a három szerb papnak és jegyzőnek szabad földje volt. Különben a falu határa eme földrészekből állott: Rigyicza, Szalasity, Nagy- és Kispeákova; Rávna és Kríva kaszálók és a közlegelő. Rigyicza 1801 július 10-ig maradt kamarai birtok; ekkor I. Ferencz király Kovács Imrének és nejének szül. Márffy Katalinnak adományozta 61,994 frtért. Ma is e családé, mely rigyiczai előnevet kapott. A róm. kath. lelkészséget 1804-ben szervezték, templomot 1817-ben építettek s 1878-ban megújították. A gör. kel. felekezetűek 1844-ben építettek templomot. A helység régibb pecsétje a szokásos földmíves eszközökkel 1776-ból való. A községben két kastély van, mindeniket a község régi földesurai a rigyiczai és a horti Kovách család építtette, egyiket 1814-ben, másikat 1830-ban, s mindenik ma is a család birtokában van. Nagyobb birtoka rajtuk kívűl Preininger Jánosnak van. A község alatt a vasúti állomástól délnyugatra, hatalmas köralakú magaslaton négy nagyobb halom van. Az 1900. évi népszámláláskor Regőczén 3588 (1890-ben 3639.) lélek volt 692 házban. Anyanyelv szerint 877 magyar, 2321 német, 384 szerb, stb. Vallás szerint 3149 róm. kath., 384 gör. kel., 3 ág. ev., 2 ref., 50 izr. A lakosság három temetkezési egyletet, kaszinót és polgári olvasókört tart fenn. Van itt fiókja a Délvidéki földmívelők egyesületének. A község határa 10,675 kat. hold; ebből 1890-ben a községé volt 738 hold. Regőczén van vasút, távíró és posta. Itt feküdt hajdan Kakat helység, melyről a bővebb adatok hiányzanak. A XV. században a Kakadi család névadó községe, míg ugyanakkor a Zél család előneveként is említve van.
Titel. – A hajóhíd.
Titel. – A világító-torony.
Title. – Gátbiztosi lak.
A titeli fensíkba vájt lakások.
