Hódság.

Teljes szövegű keresés

Hódság.
Hódság. Járási székhely, Bácstól éjszakra. Neve Odzlak, török eredetű szó, kéményt, kürtőt jelent. Talán itt volt a régi Kéménd falu, melynek neve még az 1522. évi vármegyei dézsmalajstromban előfordúl, de azután nyoma vész. De valószínűbb, hogy ez a helység az 1332–42 közötti pápai dézsmajegyzékben Szent-Mihály templommal Doroszlóval együtt felsorolt Odos vagy Hodos helységnek neve szerint is utódja. Hódságot a török defterek említik először a bácsi nahijében, a hol Ucsak falu 1561-ben 7, 1570-ben 3, és 1590-ben 9 adózó házzal szerepel. Hódság a török időben elpusztúlt s 1732-ben új telepítvényes faluként szerepel. 1734-ben 84 forint hadi és 30 forint vármegyei házi adója van, 1735-ben pedig Ocsak kamarai falu már 500 forintot fizet a vármegyének. Hódságon 1752-ben történt összeírás. 1763-ban Cothmann telepítési biztos azt jelenti, hogy 1756-ban csak valami 20 hitvány nádkunyhó éktelenkedett Hódságon. E helyet német telepnek szánta és a telepítést Redl kamarai adminisztrátorra bízta. 1763-ban örömmel tapasztalta, hogy már mintegy 300 német család lakik itt, az utczák szélesek és rendezettek, a lakosság jólétben van. Legújabban egy szilárd templom építéséhez is hozzáfogtak, a miben a kamara is segítette őket. Cothmann Nemsace pusztát akarja e falu határához csatolni. Az 1768. évi kamarai térkép szerint 240 német család lakik a faluban. 1767-ben Hocsakon 49-en voltak megadóztatva. 1772-ben volt az úrbéri rendezés. Határába tartoztak Nemsace és Szántovácz puszták. A lakosság róm. kath. németekből áll. 1785-ben Hódság falu kérte Odry András szolgabírót, hogy a bírói fizetést felemelhessék s a hat esküdt továbbra is megmaradjon. Odry erre azt válaszolja, hogy a falut anyagi s erkölcsi előnyei miatt inkább mezővárossá kell tenni. 1813-ban csakugyan mezővárossá lett s vásárjogot is kapott. A község régi pecsétje 1776-ból való. A község határa 5407 kat. hold, melyből a községre 464 hold esik. E községben van a vármegye legnagyobb kendervásárja és újabban kenderfonó- és kötélgyár részvénytársaság alakúlt itt. Az 1900. évi népszámláláskor itt 4344 lélek 704 házban lakott. Anyanyelv szerint 460 magyar, 3798 német, 45 tót, 29 szerb, stb. Vallás szerint: 4224 róm. kath., 32 görög keleti, 34 ág. ev., 37 ref., 8 izr. Itt van a járási szolgabiró, járásbíró és közjegyző székhelye, posta, távíró és vasút. A község katholikus temploma egyike a legszebbeknek a vármegyében. Épűlt 1767-ben s 1818-ban bővítették. A Mi Asszonyunkról nevezett szegény iskolás nővéreknek zárdájuk van itt, mely 1899-ben épűlt. A község határában már több ízben találtak régiségeket, melyek a bács-bodrogmegyei történelmi múzeumba kerültek. Hódság társadalmi élete, ipara és kereskedelme nagyon kifejlett. Egyesületei a következők: Bács-Bodrog vármegyei gazdasági egylet hódsági fiókja, Délmagyarországi földmívelő-egylet hódsági fiókja, Tűzoltólövész-egylet, Polgári kaszinó, Társas-kör, Tisztviselő-otthon, Dalárda, Kath. munkás egylet, a Vöröskereszt-egylet fiókja és két temetkezési egyesület. Pénzintézetei a Takarékpénztár és a Takarék- és segélyszövetkezet. Ipartelepei: Ertl és Schwerer I. hódsági hengermalma, Ertl és Schmidt téglagyára, Schwerer József téglagyára, Brandecker Ferencz gyapjúfonógyára, Neumayer György gyapjúfonógyára, a hódsági asztalos-csoport bútorgyára és a nagyszabású Honi fonó- és kötélverő-gyár részvénytársaság. E község határa több elpusztúlt, eltünt falunak a temetője. Ilyent négyet ismerünk az egykorú oklevelekből. Ezek Kereked, mely 1417-ben már a Kerekedi család nevében él. 1441-ben Maróthi László e birtokát a Ripakiak veszik át. 1489-ben a Ripaki Oláh család az ura. 1492-ben a Doroszlai Kis család kezén van. – Tarcsa 1441-ben szintén a Ripakiak kezére jut a Maróthiak révén. Későbbi adatai ismeretlenek. – Elves vagy Ölyves 1437-ben szerepel és a szintén elpusztúlt Paznak sorsát osztja meg, mely községről más helyen van szó. – Ugyanezt mondhatjuk az 1437-ben még szerepelt Garé helységről is.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT