Herczegszántó.

Teljes szövegű keresés

Herczegszántó.
Herczegszántó. A bajai járásban, Baja alatt fekszik. Előbbi neve Szántova, melynek helyén már Szent István korában volt egy Zanthow nevű helység. Szent István a veszprémvölgyi apáczáknak adományozta Obada szigetet s ezzel Szántó falut is, a Dunán túl, az ottani káptalanával s 30 házzal együtt. Adott még 12 halászt is. Ezt az adományozást Kálmán király 1108-ban megerősítette, 90mely alkalommal említve van, hogy a falu egész határa az apátnő birtoka. Határában őskori föld- és kőhalmok vannak; éjszakon az Érhát, keleti határán a Bálvány nevű domb. A déli határban, a Duna mellett, egy erdő is említtetik. A vásárjog és minden egyéb jövedelmek az apáczákat illetik. 1399-ben a bácsi káptalan a Czoborék birtokain határjárást tartott. E birtokok voltak: Szent-Mihály, Rég, Bakács, Szántó, stb. 1403-ban Jacobus és Dávid néhai Lachk de Zántó fiai említtetnek. 1405-ben Herczeg Péter birtoka volt Zánthó. Az idevaló jobbágyok Tőttös László, Vajas, Lak és Tóti nevü faluit felgyújtották s kirabolták. 1413-ban Rozgonyi országbíró jelenti, hogy Czobor János és Szántói Miklós emberei Maróthinak Hetes nevű birtokából 74 lovat Szántóra hajtottak el. Szántó ezután Herczegszántó néven is szerepel. 1455-ben Szántói Marhárt Jakabnak (Lekcsei Sulyok György leányát Borbálát bírta nőűl) Szántóban volt birtokrésze. Ez évben Marhárt Jakab a Sulyok testvérekkel kölcsönös örökösödési egyezséget kötött. Marhártnak Szántói birtokrésze, róla Marhártszántónak is neveztetett. 1448-ban a Zsáboki családnak is van itt birtoka. 1469-ben a Zsámbokiak osztályos atyafiakká fogadják a Sulyokokat s ezeknek át is adják részüket. 1474-ben Felszántó is említtetik, a Czoborok birtokrészeként. 1485-ben Marhárt Jakab özvegye, Borbála, Czobor Mártonnak adja többek között szántói részbirtokát. Más oklevélben az előbbi név Morhatszántónak van írva. A török korban neve Szántovára változott, de azért néha Szántó néven is említik. A török defterek – Steltzer szerint – a zombori nahijében több Szántovát sorolnak fel. Igy Szántova 1570-ben 5, Dolna-Szántova 1570-ben 6, 1590-ben 16, Szredna vagy Közép-Szántova 1554-ben 3, 1590-ben 13 adózó házzal szerepel. Végre Gorni, azaz Felső-Szántó 1554-ben 9, 1570-ben 9 és 1590-ben 31 adózó házzal soroltatik fel. Azonkívűl 1590-ben a bácsi nahijében is előfordúl egy Szántova 18 adózó házzal. 1658-ban Szalatnyai György és Oroszlányi István beiktattatnak Szántó birtokába. Ipolykéri János Szántó pusztára nézve ellentmond. 1688-ban a császári sereg július 5-én Szántó (unveit Sandó) közelében volt. 1700-ban az Olber-féle összeírás is felsorolja Szántova falut. Marsigli térképe is feltünteti Sentovát Dautova alatt. A bácsmegyei összeírás 1699-ben a bajai járásban felsorolja Szántova falut 47 gazdával. Az 1768-ban készűlt Kovács-féle kamarai térképen Szántova falu déli határában van Rozlicza bara, ettől keletre erdők és Bubanya dűlő van feljegyezve. Határának éjszaknyugati részében egy Bacság (tán Budzsák?) nevű erdő van. Ez időben Szántova egy kamarai kerület főhelye volt. 1772 augusztus 13-án volt Szántován úrbéri rendezés. A faluhoz tartozik Bubanya dűlő és Kadi sziget. 1783-ban Szántova határában Béregh felé Radonith erdő (már 1760-ban is) van feltüntetve. Még egy Budzsák nevű hely is van Szántován, a falutól nyugatra a Duna sarkában, Kadina szigettel és az innenső Dunaágban levő Mali Osztrovával szemben. Ez alatt még egy Minor Osztrova, Dautova határánál pedig egy Osztrova-Major (Nagyobb Sziget) is van. Az 1785. évi úrbéri rendezéskor Szántován 70 telken 144 szerb telkes gazda és 43 zsellér volt. 1826-ban Szántova faluhoz tartozott Bubanya dűlő. A Duna egy újabb elágazásával a közlegelőből 400 holdnyi földet elvágott s ez Kandi, másként Osztrovácz. Ezt a mohácsi uradalom magának követelte, de hasztalanúl, mert csak árvíz idejében sziget, míg száraz időben összefügg a falu határával. Az itteni róm. kath. parókia 1715 óta áll fenn; a templom 1752-ben épült, villámtól sújtva 1812-ben megrongálódott s 1817-ben renováltatott. A görög keleti templom 1900-ban épült. A község határa 7173 kat. hold. Határában van Rasztina puszta. Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint Szántován 3528 lélek volt 655 házban. Ebből Rasztina pusztára 303 lélek esik. Itt van báró Rédl Lajos uradalma és kastélya, melyet a múlt század elején báró Redl Gyula építtetett. Anyanyelv szerint a lakosok közűl: 1638 magyar, 49 német, 45 tót, 12 horvát, 413 szerb, 1371 sokacz. Vallás szerint: 2612 róm. kath., 860 gör. kel., 10 ref., 46 izr. A posta és a vasút helyben van, a távírója pedig Bezdán. A lakosok olvasókört és katholikus kört tartanak fenn. Herczegszántó vidékén négy elpusztúlt község feküdt, ú. m. Szecse, mely Szecsei és Szecsel alakban is szerepel. 1416-ban a Szőllősi család kap reá királyi adományt. 1456-ban a Czobor és a Marhárti családok birtoka. 1448-ban és 1450-ben egy Szecsel nevű család is szerepel itt, de Szecse előnévként 1425-ben a Kákonyi és 1466-ban a Pocz családnál is előfordúl. Szecsei Pocz János a vármegye alispánja volt. – Kétház község birtokviszonyairól nincsenek adataink, azonban 1448-ban 91a Jokad, Szederkényi és Sáska, 1464-ben a Török, 1466-ban egy Nagy család előneveként van említve. 1487-ben szerepel a Kétházi család is. – Tadis falu e tájon a XV. század elején a Marhártiaké volt és többi birtokaiknak a sorsát osztotta. – Nemdi vagy Németi 1480-ban a Tallóczi Bánfiak birtoka volt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT