Bács.
Bács.
Bács. Bács város, vagy inkább vára – a róla elnevezett vármegye ősi székhelye – ősrégi, híres hely, a melyet neve tanúsága szerint is már lakott s erődített helynek találtak a honfoglaló magyarok. A bács szó t. i. a szláv nyelvben – a honnan a magyarba is átment, – juhászt jelent. Stelzer római eredetűnek tartja a telepet, a mit a Henszelmann ásatásaival napfényre hozott sok római tégla és faragott kő is bizonyítani látszik. De Bács régi iratokban szláv férfinév is volt. Tehát a szlávoknak egy nevezetesebb telepe állhatott itt, melyet a magyarok elfoglalván, nevét is megtartották és a róla nevezett Bács vármegyének katonai és közigazgatási középpontjává tették. Bácsnak egyházi tekintetben is nevezetes szerepe jutott, a midőn többször hosszabb-rövidebb időre érseki székhely volt. Pray véleménye szerint a bácsi püspökséget már Szent István alapította és Szent László érsekségre emelte, de okiratok ezt a feltevést nem támogatják. Első okleveles említése 1094-ből való. A zágrábi püspökség alapító levele ugyanis Fábián bácsi érsekről tesz említést, kinek halála után csak 1124–1130-ból ismerünk más bácsi érseket: Gergelyt és 1134-ből, egyszersmind az utolsót, Ferenczet; 1229 óta már szerémi püspökség is volt, a mely a kalocsai érseki megyéből hasíttatott ki, s igy külön bácsi püspökségnek nem találjuk helyét. Egy 1266. évi pápai irat először említi a kalocsai és bácsi egyházak egyesítését; de hogy már azelőtt is egyesítve voltak, mutatják az 1233. és 1234. évi okiratok is, a hol a kalocsai érsek intézkedik Bács városban. Feltűnő, hogy az 1093. évi adatot leszámítva, külön bácsi és külön kalocsai érseket egy időben nem ismerünk; az említett három bácsi érsek idejében nem volt egyszersmind kalocsai püspök, s viszont a közbeeső években (1096., 1103–1113.) csak kalocsait találunk, de nem egyszersmind bácsit is, 1135 óta pedig csak kalocsai érsekkel találkozunk, csakhogy Mikó felváltva majd kalocsai (1156 és 1169-ben) majd ismét (1169-ben) bácsi érseknek vallja magát, így később András kalocsai érsek is 1179-ben bácsi érseknek. Kalocsa az egyházmegye szélén feküdt és idegen papi birtokok között, valószínűleg csak ideiglenes székhely lehetett, a mely később az alkalmasabb s jobban a középpontban 34fekvő Bács városba helyeztetett át, olyképp azonban, hogy a székes káptalan Kalocsán maradt és Bácsban is külön káptalant szerveztek. 1135-ben az érseki székhelyet – eleintén még csak felváltva, de később végképpen – ismét Kalocsára tették át, de Bácsban továbbra is fennállott a külön székeskáptalan. 1184-ben kelt okirat (Fejér, Cod. dipl. III. 217.) is még határozottan említi a kalocsai érsekről, hogy székhelye Bácsban van. A két egyházmegye tulajdonképpeni azonossága és egysége két székhelylyel és két székes káptalannal épp úgy vitás kérdés, mint a Szent Istvántól alapított külön bácsi érsekség fennállása. A bácsi érsekséggel kétségtelenűl egykorú volt a Szent Pál apostolról czímzett bácsi prépostság és székeskáptalan, mely az érseki székhely áttétele után is itt maradt. Első felemlítését és tagjai névsorát egy 1158. évi okiratból ismerjük, azonkívül hiteles helyként számos kiadványában adott jelt életéről és működéséről. Palisnai György 1526-ban a mohácsi csatatéren esett el, utána pedig Egreusi Lőrincz lett a nagyprépost. Nevezetes az 1252. évi eredeti kiadvány az országos levéltárban a melyen nagyobb alakú függő pecsétje is megvan: Szent Pál apostol, jobbjában karddal, baljában könyvvel. Kisebb alakú pecsétje 1361-ből való. A bácsi prépostok közűl többnek a neve fennmaradt, így a bácsi káptalanhoz 1346-ban a bácsi, a szegedi és a szerémi főesperesség tartozott. 1497. egy nagy- és 1483–4. egy kisprépost említtetik, máskor mindig csak egyszerűen prépostról van szó. A török hódoltság után a bácsi prépost czímét is újra felelevenítették és különféle egyházmegyei kanonokok kapták. 1738 óta egy kalocsai kanonoksághoz volt kötve. 1764-ben Mária Terézia a kinevezési jogot a kalocsai érsekre ruházta, de egy 1776. évi királyi rendelet e jogot újból megszüntette s az ötödik kanonoki álláshoz kötötte e czímet: praepos. minor de Bach. A bácsi székesegyház felkutatására Haynald érsek 1870-ben ásatásokat rendeztetett. A bácsi templom, mely Szent Pál apostolnak volt szentelve, 1351-ben a bácsi káptalantól kiadott sok birtoklevéllel együtt elégett. A király 1355-ben a káptalan birtokait s jogait megújítja. Bizonyos, hogy e helység már Szent István király alatt is nevezetes hely volt. A Szent István- vagy Szent László-korabeli székesegyház alapfalait Henszlmann 1872-ben nem a vár udvarában, hanem ettől távol, a várostól keletre, a mostani köztemetőben találta meg. Fennáll még ma is a vármegye legrégibb középkori épületemlékeként, bár újabb építésekkel eredeti szépségéből sokat veszített, a bácsi Kapistranus Ferencz-rendiek mostani temploma, a mely Henszlman szerint valószínűleg az 1241 utáni évekből, de még 1300 előttről való. Ezzel kapcsolatban állott bizonyára egy zárda is, a mely azonban gyarlóbb anyagból lévén építve, több ízben elpusztúlt. E zárda eredetileg a templáriusoké volt. 1301 óta a minoritáké. A XV. század közepe táján a Szent Ferencz-rendieké lett. A mohácsi vész után elpusztúlt. A törökök engedelmével bosnyák barátok építették itt fel hajlékukat; 1687-ben újra elpusztúlván, 1699-ben ismét felépítik, mígnem a Rákóczi-féle hadjáratokban újra lakatlanná lett. Ezután 1715-ben Ferencz-rendi barátok ismét lakhatóvá tették és a templomot is kiigazították. A mostani zárda 1734-től 1740-ig épűlt. A templomot 1832-ben az érsek s a hívek újra építtették. Bács város másik nevezetessége, a mely már csak romokban regélhet a régi idők viharairól, a vár, a mely a várostól nyugatra fekszik. A városból kapun át juthatni oda. Henszlman 1870. évi ásatásaiból következtetve, a bácsi vár nagyobb erődítés középpontja lehetett, melyet félórányi távolságban nagy körvonalban árkok, sánczok és előretolt őrtornyok védtek. A sánczok egyes részei ma is láthatók és a Szent Antal kápolnánál a bökényi út mellett ily őrtorony romjait is megtalálta Henszlman. A város a bácsi, illetőleg a kalocsai érsek birtoka volt. Azonban Róbert Károly király, az érseki szék üresedését felhasználván, 1338–42 között a maga részére kezeltette s bizonyosan akkor építtette újból a várat, mint országos védvárat, a szerb király ellen. A XV. század végén Várdai II. Péter, a ki sokat lakott itt, újból fölépítette és megerősítette, a Mosztongát kimélyítette és czélszerűen a vár védelmére alkalmazta. Az újítást és építést Tomori érsek fejezte be. A török korban török helyőrség lakott benne, azután császári csapatok voltak itt. 1705-ben Rákóczi emberei beveszik és romba dől. Bács város és a vármegye neve már a legrégibb időkben szerepel. Az első Árpádházi királyok korában igen sokszor találkozunk a nevével. A sok közűl említésre méltó adat pl., hogy 1158-ban II. Géza király, Bácsban töltvén a húsvéti ünnepeket, itt újítja meg a pécsváradi apátság megégett kiváltságleveleit. 351164-ben Manuel görög császár III. István ellen vanúl seregével, Kő (Bánostor) fölött átkel a Dunán és Bács ellen megy. A király a cseheket hívja segítségűl s ezek pusztítva vonúlnak le Bácsig. Mánuel erre visszavonúl s átkel a Dunán. 1234-ben Gergely pápa intézkedik, a kalocsai érsektől Bácsban a betegek és szegények részére régebben épített menedékhely ügyében. Uralkodóink közül is többen megfordúltak itt. 1462-ben Mátyás király országgyűlést hirdetett Bács városába (oppidum); de az odautazásban akadályoztatván, a gyűlést Budán tartotta meg. 1464-ben Bácsban volt Mátyás király és ítéletet hozott a Zvornignál fellázadt katonák fölött. Ulászló király szintén húzamosabb ideig tartózkodott, az érsek vendégeként, a bácsi várban. 1499 októberében itt tartották meg azt az országgyűlést, a mely a török háború ellen nyilatkozott s november elején már mintegy tizenkétezer ember állott fegyverben Bács alatt. Az országos levéltárban 1507-ben kelt érdekes okiratot őriznek: Bács város adóslevelét, mely szerint e város egy budai zsidótól 340 aranyforintot vett kölcsön. Ez iraton ott a város pecsétje: várbástya, körülötte e felírás: „Civitas Bach”. A mohácsi csata után, szept. 29-én a szultán Bács várát is bevette, a várost felgyújtotta és kirabolta. A török defterekben Bács várost 1554-ben három fizető s hét nem fizető házzal, 1580-ban 18, 1590-ben 15 fizető házzal sorolják fel. Ez időben a császári csapatok többször becsaptak a török területre, így 1567-ben is panaszolja a török basa, hogy Titelig kalandoznak s hogy Bácsban is prédálnak. A XVII. század elejéről való török térkép felemlíti Bácsot is, mint Szapolyai erdélyrészi királyságának nagy városát. Valószínű, hogy ezután Bács egyidőre a császáriak kezébe kerűlt, mert egy 1604 szeptember 12-én kelt adat szerint, Bácsból a magyar őrség kivonúlt a vezérbasa előtt s lőporral felvetve a várat, azt pusztán hagyta. A törökök után, 1686-ban, első betelepedőkként, sokaczok jöttek Boszinából, Alsótuzla vidékéről. Az őket kísérő barátok gradovai templomuk Mária képét és a klastrom többi könyvét is magukkal hozták. Ez időben Bács ismét helyőrséget kapott az új betelepedő népekből s kapitánya Vidákovics György lett, a ki 1690-ben Bács várában levő házacskájára nézve felmentést kapott a katonaszállásolás alól. 1704-ben Rákóczinak itt szágúldozó csapatai a várat felgyújtották, 1705-ben Fluk császári várkapitány végképpen lerontatta s ma csak romjai állanak még. 1842-ben Rudics József főispán felszólítására Klobusiczky érsek némi intézkedéseket tesz, hogy a romokat a további pusztulástól megóvja. Talán a Rákóczi-féle hadjáratok következtében fogyott meg e város lakossága is, mert 1715-ben csak 29 adófizetője volt, de csakhamar újra megnépesedett s 1719-ben mezőváros lett négy országos- és egy hetivásár-joggal. 1720 körűl Bács várost és környékét, mint az érsekség régi birtokát, az újszerzeményi bizottság ismét az érseknek ítélte oda. A város népe eleintén az érsek rendelkezései szerint tartozott földesúri adózásait végezni. Csak 1752-ben kötött az érsek úrbéri szerződést a jobbágyokkal s ez 1758-ban újíttatott meg. 1770 október havában kapott a város Mandra és Felity nevű pusztáival állandó urbáriumot. Batthyány József érsek is sokat fáradozott (1760–1776) a város újabb rendezése és csinosítása körűl. 1826-ban úrbéri felmérés és rendezés volt Bácsban, a hol az érsek a régi 80 telken kívűl még 40 telket osztatott ki. 1823-ban és 1853-ban a várost nagy vízáradás rongálta meg, mely idő alatt 2000 hold földet a vármegye segélyével mentesítettek. Balog György bácsi plébános 1867-ben kiadott „A bácsi plébánia 100 éves emléke” czímű művében azt mondja, hogy Bács most elhagyott s igénytelen mezőváros; éjszak, nyugat és dél felől az eliszaposodott s csak tavaszszal lomhán folyó Mosztonga mocsártól van félkörben, a Derzsa mocsártól pedig keletről körűlvéve, úgy hogy mindenfelől csak fahídakon juthatni a városba. Földjei gyöngék, bora könnyű kerti bor, kereskedése nincs. Lakosai földmíveléssel s marhatenyésztéssel foglalkoznak s az iparosok is földmívelők lévén, jóformán csak télen űzik mesterségüket. Meg kell még röviden emlékeznünk a bácsi uradalomról. Az 1784. évi összeírás szerint az érsekség bácsi uradalmához tartozik Bács mezőváros, a külön kezelés alatt álló váraljai lakosok, továbbá Dernye és Bácsújfalu falvak és a Szentantal nevű terület. A plébánia-templomot gróf Batthyány József kalocsai érsek építtette 1773–80 között. A község dülőnevei közűl felemlítésre méltó a Felity dűlő, mely a félegyházi prépostság nevét őrzi, továbbá a Klétics dűlő, melynek eredeti „ecclésia” nevét a törökök ferdítették így el, és végűl a Bila 36Zrkva dülő, mely fehér templomot jelent. Azonkívűl ide tartoznak Érsekföld és Tomori puszták. Ipara jelentékeny volt s 1828-ban a következő mesteremberek kaptak új, vagy megújított czéhszabadalomlevelet: szabók, csizmadiák, fazekasok, szíjgyártók, szűcsök, vargák, a gombkötő egyesült magyar czéh, a német kádár, a kerékgyártó, kovács, lakatos, asztalos, kalapos, harisnyakötő, tímár, üveges, kőmíves, varga, takács, szabó, szappanos, pék, kötélgyártó, festő és a molnár czéhek. 1900-ban volt Bácsban 4336 lélek 735 házban. Anyanyelv szerint 1897 német, 1413 sokacz, 925 magyar, 49 szerb, 48 tót, 3 horvát, egy oláh. Vallás szerint: 4204 róm. kath., 59 görög keleti, 22 ág. ev., 5 görög katholikus, 4 ref., 42 zsidó. A város területe 18041 kat. hold, melyből az 1893. évi kimutatás szerint 18013 hold az érsekségé, a községnek 1551 hold területe van. Van négy országos vásárja és több egyesülete, ú. m. polgári kaszinó, olvasókör, földmívelési és temetkezési egyesület. Van postája, távírója és vasúti állomása. Bács vidékén egész sereg elpsztúlt község emlékét tartják fenn az oklevelek. Igy a hajdani Dál falu mellett jelentős nemesi birtok lehetett a mohácsi vész előtt Aracsa község. Igazolja ezt sok családi följegyzés. Névadó helysége volt az Aracsai családnak, mely a XV. és XVI. század több oklevelében szerepel. Igy 1464-ben és 1504-ben. A vármegye egyik országgyűlési követe 1505-ben, Ferencz, szintén e családbeli. A XV. században más családokra is akadunk a melyek Aracsai előnevükkel innen származóknak vallják magukat, így 1454-ben az Aracsai Zoltay család, melynek egyik leszármazotta, Ferencz, 1505-ben követe volt a vármegyének, vagy azonos az említett Aracsai Ferencz követtel. A XV. század derekán más családokról is találunk okleveles említést: 1461-ben a Feketék, 1469-ben a Fodorok és később, 1478-ban a Búza család használja az Aracsai előnevet. 1504-ben alighanem birtokos volt itt az Aracsai Bakács család is, az Aracsai Kún és az Aracsai Domokosi családokkal együtt. – Itt feküdt valahol Gőző község is, melyről egy másik elpusztúlt községnél, Nagyálcsánál is szó esik. A XV. században a Porkoláb családé volt. P. Tamásnak azonban magva szakadván, 1461-ben Szilágyi Erzsébet kapta. – Derecskéről már 1346-ban találunk feljegyzést, 1369-ig részben a Kapucsi Figedieké volt. 1469-ben a Derecskei család is szerepel. – Nem messze innen feküdt Derzs, vagy Derzsfalva, a derzsi prépostság fészke, melyről már 1328-ban találunk okleveles említést. 1414-ben a Kapolcsi család az ura. 1422-ben a Derzsfalvi család is szerepel itt. 1479-ben a Derzsfalvi Bakó Demeter bodrogmegyei alispán nevében él még, azután nyoma vész. – Bács közelében valahol feküdt Piski község is, mely 1430 előtt a Bartáni családé volt, de a Maróthiak tartottak rá igényt és meg is kapták. 1413-ban a bácsi káptalan is birtokos itt. 1441-ben a Bartáni Peres és Nagyvölgyi Lászlót iktatják a piski zálogbirtokba, de 1455-ben csak Nagyvölgyi László szerepel zálogbirtokosként. 1453-ban bukkan fel a Piski család és 1482-ben szerepel a Piski Barki család. – E tájon kereshető a szintén elpusztúlt Verőfény nevű község is, mely 1410-ben a Keresztesi család birtoka volt, de 1504-ben Korvin Jánosé lett. Közben a Szilágyi és a Vingarti Geréb családok is szerepelnek birtokosokként. – 1448 és 1525 között szerepel itt e vidéken Csókafalva, mint a Patolcsiak birtoka. – 1328-ban Gyarmat, mely a derzsi préspostságé. – 1334-ben Lugas, melyet a bácsi érsek cserébe kapott más birtokért, – 1346-ban Szopor, mint a bácsi káptalan birtoka, – 1489-ben Parlag, a Ripkai Oláh család birtokaként és végre Szelénd, mely 1448-ban Szeléndi János bodrogmegyei alispán nevében is szerepel.
Apatin. – A községháza.
Apatin. – Dunai részlet.
Apatin. – A kendergyár.
Apatin. – A téglaégetők telepe.
Apatin. – A halásztanyák.
Bács. – Főtér a községházával.
