SZÉKELY ELEK
SZÉKELY ELEK
Peselnek, Felső-Fehér m. (később Kézdikővár, Háromszék), 1796. Magyar, r. kat. Gimnáziumot végez Kolozsváron. 1815- közvitéz, 1842- főhadnagy az 51. Károly Ferdinánd gyalogezrednél Erdélyben. Nőtlen (haláláig). 1848. július elején áthelyezését kéri az alakuló honvédsereghez.
1848. júl. 20. századossá nevezik ki a Déván szerveződő 13. honvédzászlóaljhoz. Egy századot alakít, mellyel októberben a román felkelők elől Oravicára húzódik. Itt Asbóth Lajos nemzetőreivel a bánsági bányavidéket, 1849. januárjától Zaránd megyét védi. (Százada a 11. honvédzászlóalj része lett.) Febr. 8 (1.)- őrnagy, Nagyvárad város térparancsnoka, a szabadságharc végéig.
Aradon 3 év várfogságra ítélik (1850. febr. 27.). Haynau kegyelemben részesíti, rangjától azonban megfosztották (márc. 14.). Rákospalotán (Pest m.) hunyt el (ahol gr. Károlyi István '48-as honvédezredes támogatásából élt), 1861. máj. 8.
Közlöny 1848/45., 1849/24., MOL: ONőHt. Ált. 1848. 1546., 1918., HL: 1848-1849. 30/360. és 51/17., Uo.: Aradi hadb. 113/16 2/382., KAW: Gb. 51. LIR. 1841-1857. 4/48., Vámbéri Gusztáv: Tóth István volt bíró életrjza, Bp., l984., 54-55.
