Zsolt 88

Teljes szövegű keresés

Zsolt 88
Zsolt 88.1
(Ének, Korach fiainak zsoltára. A karvezetőnek a „Machalat” szerint énekelni - az eszrachita Heman tanítókölteménye.)
Zsolt 88.2
Uram, Istenem, nappal hozzád fohászkodom, éjjel színed előtt panaszkodom.
Zsolt 88.3
Imám hatoljon fel hozzád, hallgasd meg könyörgésem!
Zsolt 88.4
Mert a lelkem tele gyötrelemmel, s életem közel van a holtak országához.
Zsolt 88.5
Azok közé sorolnak, akik sírba szállnak, olyan ember vagyok, ki a végét járja.
Zsolt 88.6
A halottak közt hagytak, mint kiket legyőztek, s már a sírban vannak: többé nem emlékezel és már gondot sem viselsz rájuk.
Zsolt 88.7
A sír mélyére vetettél, a sötétségbe, a szakadékba.
Zsolt 88.8
Súlyosan rám nehezedik haragod, minden hullámod összecsap fölöttem.
Zsolt 88.9
Barátaimat távol tartod tőlem, borzalommá tettél a szemükben. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok.
Zsolt 88.10
Szemem elhomályosult a nyomortól. Uram, mindennap téged hívlak, kitárom feléd a kezem.
Zsolt 88.11
Tán a holtakon akarsz csodát tenni? Fölkelnek még az árnyak, hogy dicsérjenek?
Zsolt 88.12
A sírban emlegetik még jóságodat, és hűségedet a holtak országában?
Zsolt 88.13
Felfogják-e csodáidat a sötétségben, és a feledés földjén kegyelmedet?
Zsolt 88.14
Ám én, Uram, tehozzád kiáltok, már hajnalban eléd száll imám.
Zsolt 88.15
Miért veted el a lelkemet, Uram, miért rejted el arcodat előlem?
Zsolt 88.16
Ifjúkorom óta gyenge vagyok, s fenyeget a halál. Viseltem borzalmaidat és betegeskedtem.
Zsolt 88.17
Haragod tüze átjárt, a fájdalmak semmivé tettek.
Zsolt 88.18
Folyvást körülvesznek, mint az áradó víz, mind együtt szorongatnak.
Zsolt 88.19
Barátomat, bizalmasomat elidegenítetted; már csak a sötétség ölel körül.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT