Zsolt 32

Teljes szövegű keresés

Zsolt 32
Zsolt 32.1
(Tanítóköltemény - Dávidtól.) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága.
Zsolt 32.2
Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.
Zsolt 32.3
Ameddig hallgattam, velőmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége.
Zsolt 32.4
Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon.
Zsolt 32.5
De akkor megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: „Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!” S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet.
Zsolt 32.6
Ezért imádkozzék hozzád minden igaz, a szorongattatás idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el.
Zsolt 32.7
Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival.
Zsolt 32.8
Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik:
Zsolt 32.9
Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni, [különben nem közelednek]!”
Zsolt 32.10
A bűnöst sokféle szenvedés éri, de aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma.
Zsolt 32.11
Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT