2Sám 22

Teljes szövegű keresés

2Sám 22
2Sám 22.1
Dávid azon a napon, amelyen az Úr kiszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, ennek az éneknek a szavaival fordult az Úrhoz;
2Sám 22.2
így szólt: Sziklám és mentsváram az Úr, szabadítóm nekem az Isten,
2Sám 22.3
elrejtőzöm benne. Kősziklám, pajzsom, üdvösséget szerző szarvam, váram és menedékem, megmentettél az erőszaktól!
2Sám 22.4
Az Úrhoz folyamodtam, aki minden dicséretre méltó, és megszabadultam ellenségeimtől.
2Sám 22.5
Elözönlöttek a halál hullámai, rám törtek Béliál vizei.
2Sám 22.6
Körülöttem az alvilág kötelékei, előttem a halál bilincsei.
2Sám 22.7
Szorongatottságomban az Úrhoz könyörögtem, Istenemhez kiáltottam segítségért. Meghallotta templomában hangomat, kiáltásom fülébe hatolt.
2Sám 22.8
Megremegett és megrendült a föld, az ég alapjai meginogtak. [Reszkettek, mert oly bősz volt haragja.]
2Sám 22.9
Orrából füst csapott ki, szájából pusztító tűz. [Izzó parázs tört belőle elő.]
2Sám 22.10
Lehajtotta az eget és lejött rajta, fekete felhő volt a lába alatt.
2Sám 22.11
Egy kerubon ült, s azon repült, a szelek szárnyán lebegett.
2Sám 22.12
A sötétségből kerítést csinált, sátort a sötét vízből, a fekete felhőből.
2Sám 22.13
Előtte láng csapott fel, izzó parázs záporozott.
2Sám 22.14
Az Úr megdörgette az egeket, hallatta szavát a Mindenható.
2Sám 22.15
Kilőtte nyilait és szétszórta, villámot szórt és elkergette őket.
2Sám 22.16
Láthatóvá vált a tenger feneke, a föld mélységei feltárultak, az Úr dörgedelmére, az orrából előtörő lehelet szelére.
2Sám 22.17
Lejött a magasból, megragadott, és kimentett a mély habokból.
2Sám 22.18
Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, túlerőben levő ellenfeleimtől.
2Sám 22.19
Balsorsom napján elárasztottak, de az Úr gyámolom volt.
2Sám 22.20
Kiszabadított és kivezetett a szabadba, megmentett, mert szeretett.
2Sám 22.21
Az Úr megfizetett igaz voltomért, kezem tisztaságáért megjutalmazott.
2Sám 22.22
Mert mindig az Úr útjain jártam, nem tévelyedtem el Istenemtől.
2Sám 22.23
Parancsai mindig szemem előtt lebegnek, nem vetettem el törvényeit.
2Sám 22.24
Bűntelenül jártam színe előtt, óvakodtam a bűntől.
2Sám 22.25
S az Úr megfizetett igaz voltomért, szeme látta tisztaságomat.
2Sám 22.26
A hűségeshez hűséges vagy és az igazhoz igaz.
2Sám 22.27
Az egyenessel egyenesen bánsz, de az álnokkal álnok módon.
2Sám 22.28
A megalázott népet megsegíted, a gőgösök lesütik szemüket.
2Sám 22.29
Uram, te vagy az én fáklyám, Istenem, derítsd fel sötétségemet.
2Sám 22.30
Veled nekirontok a gátaknak, Istenemmel átugrom a falakat.
2Sám 22.31
Igen, az Istennek egyenes az útja, igaz az Úrnak szava. Pajzsul szolgál azoknak, akik hozzá menekülnek.
2Sám 22.32
Ki hát az Isten, ha nem az Úr? Van más kőszirt Istenünkön kívül?
2Sám 22.33
Az Isten erővel övez és egyenessé teszi utamat.
2Sám 22.34
Fürge lábat adott, mint a szarvasünőnek, és a hegycsúcson is szilárdan tart.
2Sám 22.35
Megtanítottad kezemet vívni, karomat ércíjat feszíteni.
2Sám 22.36
Pajzsodat nyújtottad oltalmul s fegyverzeted védelmezett.
2Sám 22.37
A lábamnak tágasságot adtál, és térdeim nem inogtak.
2Sám 22.38
Ha üldözőbe vettem, utolértem ellenségeimet, s nem tértem vissza, csak ha eltiportam őket.
2Sám 22.39
Lesújtottam rájuk, úgyhogy nem kelt föl egy se, mind a lábam elé hulltak.
2Sám 22.40
A harchoz felöveztél erővel, hatalmam alá vetetted támadóimat.
2Sám 22.41
Megfutamítottad ellenségeimet, megsemmisíthettem gyűlölőimet.
2Sám 22.42
Könyörögtek, ám nem segített rajtuk, az Úrhoz, de nem felelt nekik.
2Sám 22.43
Eltiportam őket, akár a téren a port, úgy tapostam őket, mint az utca szennyét.
2Sám 22.44
Kiszabadítottál a népek viszályából; és a népek fejévé tettél. Akiket nem is ismertem, azok alattvalóim lettek.
2Sám 22.45
Engedelmeskedtek puszta szavamnak, hódolnak nekem az idegenek fiai.
2Sám 22.46
Az idegenek fiainak oda a bátorságuk, csak remegve mernek előjönni váraikból.
2Sám 22.47
Éljen az Úr! Legyen áldott az én sziklaváram! Magasztaljátok szabadító Istenemet!
2Sám 22.48
Istent, aki segített bosszút állni, s alávetette nekem a népeket.
2Sám 22.49
Megmentett ellenfeleimtől, támadóim fölé emelt és kiragadott az erőszak emberének hatalmából.
2Sám 22.50
Ezért magasztallak, Uram, a pogányok előtt, dicsőítő éneket zengek nevednek:
2Sám 22.51
Újra meg újra szabadulást adott királyának, és irgalmas volt ahhoz, akit fölkent magának, Dávidhoz és utódaihoz, örökre.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT