1Sám 17

Teljes szövegű keresés

1Sám 17
1Sám 17.1
A filiszteusok hadba szólították csapataikat, és Júdában, Szocho közelében gyülekeztek, majd Szocho és Aszeka között, Efes-Dammim mellett ütötték fel a táborukat.
1Sám 17.2
Saul és Izrael fiai is egybegyűltek, a Terebint-völgyben vertek tábort, és csatasorba álltak a filiszteusok ellen.
1Sám 17.3
A filiszteusok az egyik hegyen, Izrael fiai a másik hegyen helyezkedtek el, úgy, hogy a völgy köztük terült el.
1Sám 17.4
A filiszteusok soraiból előlépett egy harcos. Góljátnak hívták, és Gátból való volt. Hat könyök és egy arasz volt a magassága,
1Sám 17.5
a fejét bronzsisak fedte, és pikkelyes páncélt viselt; a páncél 5000 sékel bronzot nyomott.
1Sám 17.6
A lábán bronz lábszárvédő volt, a két válla közt meg bronz hajítódárda.
1Sám 17.7
Lándzsája nyele olyan volt, mint egy zubolyfa, a lándzsája hegye meg 600 sékel vasat nyomott. Előtte haladt a fegyverhordozója.
1Sám 17.8
Kiállt Izrael fiainak sorai elé és odakiáltott nekik: „Miért vonultok ki és álltok csatasorba? Hát nem filiszteus vagyok, ti meg nem Saul szolgái vagytok? Válasszatok ki magatok közül egy embert, s az jöjjön le hozzám.
1Sám 17.9
Ha megmérkőzik velem és legyőz, a szolgáitok leszünk. Ha azonban én kerekedem felül és megölöm, ti lesztek a mi szolgáink és szolgáltok nekünk.”
1Sám 17.10
Aztán a filiszteus hozzátette: „Ma kihívtam párviadalra Izrael sorait. Állítsatok ki nekem egy embert, hadd küzdjünk meg egymással!”
1Sám 17.11
Amikor Saul és egész Izrael meghallotta a filiszteus e szavait, aggodalom kerítette őket hatalmába és nagyon féltek.
1Sám 17.12
Dávid egy Júdába, Betlehembe való, Izáj nevű efratitának volt a fia, akinek nyolc fia volt. Saul idejében ez az ember már öreg volt, sok év nyomta a vállát.
1Sám 17.13
Izáj három legidősebb fia hadba vonult Saullal. A három fiát, aki hadba vonult, így hívták: a legidősebbet Eliábnak, a másodikat Abinadabnak és a harmadikat Sammának.
1Sám 17.14
Dávid volt a legfiatalabb. A három legidősebb kivonult Saullal.
1Sám 17.15
[Dávid meg kilépett Saul szolgálatából és elment haza, hogy őrizze az apja nyáját Betlehemben.
1Sám 17.16
A filiszteus reggel-este megjelent és kiállt, negyven napon át.]
1Sám 17.17
Izáj egyszer így szólt fiához, Dávidhoz: „Vidd el bátyáidnak ezt az efa pörkölt gabonát és ezt a tíz kenyeret, siess, menj el a bátyáidhoz a táborba.
1Sám 17.18
Ezt a tíz darab sajtot meg vidd el a parancsnoknak. Érdeklődj nála bátyáid hogyléte felől és hozd el a zsoldjukat.
1Sám 17.19
Saul és Izrael fiai a Terebint-völgyben hadakoznak a filiszteusokkal.”
1Sám 17.20
Dávid kora reggel fölkelt és a pásztorra bízta a nyájat. Aztán útra kelt és elment, amint Izáj meghagyta neki. Amikor a táborba ért, a sereg épp kivonulóban volt, hogy csatasorba álljon és nagy csatakiáltást hallatott.
1Sám 17.21
Izrael és a filiszteusok harcra készen állottak: csatasor csatasorral szemben.
1Sám 17.22
Dávid a málhásokra bízta a holmiját, odafutott a csatasorba és megérdeklődte bátyjaitól, hogy vannak.
1Sám 17.23
Míg beszélt velük, a harcos, [a Gátból való Gólját nevű filiszteus] előlépett a filiszteusok soraiból és ugyanúgy beszélt. Dávid is hallotta.
1Sám 17.24
Izrael fiai, amikor meglátták, mind menekültek előle és nagyon féltek.
1Sám 17.25
Izrael fiai közül az egyik így szólt: „Láttátok azt az embert, aki ott előlépett? Azért jött, hogy Izraelt kihívja párviadalra. Aki legyőzi, azt a király elhalmozza gazdagsággal, hozzáadja a lányát, atyja házát meg fölmenti az adó alól Izraelben.”
1Sám 17.26
Erre Dávid megkérdezte a közelében álló emberektől: „Mi lesz a jutalma annak, aki legyőzi ezt a filiszteust, és lemossa Izraelről a gyalázatot? Hát ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy ki merészeli hívni az élő Isten csatasorait párviadalra?”
1Sám 17.27
Az emberek úgy válaszoltak, mint előbb: „Ez lesz a jutalma annak az embernek, aki legyőzi.”
1Sám 17.28
Amikor legidősebb bátyja, Eliáb meghallotta, hogy miről beszél az emberekkel, Eliáb mérges lett Dávidra és azt mondta: „Minek jöttél ide? Kire bíztad azt a néhány juhot a pusztán? Ismerem önteltségedet és szíved gonoszságát. Csak azért jöttél ide, hogy lásd a csatát.”
1Sám 17.29
De hát mit tettem? - válaszolta Dávid. Ezt csak meg lehet kérdezni!”
1Sám 17.30
Aztán egy másik emberhez fordult ugyanazzal a kérdéssel. Azt felelték ismét az emberek, amit az előbb.
1Sám 17.31
Akik hallották, mit mondott Dávid, jelentették Saulnak, és ő magához hívatta.
1Sám 17.32
Dávid ezt mondta Saulnak: „Ne veszítse el uram miatta a bátorságát! Szolgád elmegy és megmérkőzik azzal a filiszteussal.”
1Sám 17.33
Saul azonban így válaszolt: „Nem mehetsz el és nem mérkőzhetsz meg ezzel a filiszteussal, hiszen te még gyerek vagy, az meg harcra termett ifjúságától fogva.”
1Sám 17.34
Dávid ezt felelte: „Szolgád atyja juhait őrzi, s ha jött egy oroszlán vagy medve és elragadott egy juhot a nyájból,
1Sám 17.35
szolgád utána eredt, leütötte és kiragadta a torkából. Ha aztán megtámadott, megragadtam a sörényénél fogva és agyonvertem.
1Sám 17.36
Szolgád megölte az oroszlánt és a medvét, és ennek a körülmetéletlen filiszteusnak is ez lesz a sorsa, mivel kihívta párviadalra az élő Isten csatasorait.”
1Sám 17.37
Aztán így folytatta Dávid: „Az Úr, aki kiszabadított az oroszlán meg a medve karmából, ennek a filiszteusnak a kezétől is megment.” Erre Saul ezt mondta Dávidnak: „Menj hát és legyen veled az Úr!”
1Sám 17.38
Saul felöltette Dáviddal a maga harci öltözékét, bronzsisakot tett a fejére és páncélt adott rá,
1Sám 17.39
aztán felcsatolta az öltözékére a saját kardját, de Dávid hiába akart, nem tudott benne járni, mert még sose próbálta. Így szólt hát Saulhoz: „Nem tudok benne járni, mert még sose próbáltam.” Erre levették róla.
1Sám 17.40
Aztán fogta a botját, a patakban keresett magának öt sima követ, és betette a tarisznyájába, amelyben parittyáját tartotta. Ezután kezébe vette parittyáját és elindult a filiszteus felé.
1Sám 17.41
A filiszteus is egyre közelebb jött Dávidhoz, a fegyverhordozója előtte.
1Sám 17.42
Amikor azonban fölnézett és meglátta Dávidot, semmibe vette, mert még fiatal volt, szép külsejű vörös ifjú.
1Sám 17.43
A filiszteus megszólította Dávidot: „Kutya vagyok tán, hogy bottal jössz ellenem?” És a filiszteus átkozta Dávidot, isteneit emlegetve.
1Sám 17.44
Aztán így szólt a filiszteus Dávidhoz: „Csak gyere, hadd adjam húsodat az égi madaraknak meg a mezei vadaknak!”
1Sám 17.45
Dávid ezt felelte a filiszteusnak: „Karddal, dárdával és lándzsával jössz ellenem. Én azonban a Seregek Urának, Izrael csatasorai Istenének nevében közeledem feléd, akit kigúnyoltál. Az Úr ma kezembe ad. Legyőzlek és fejedet veszem.
1Sám 17.46
Testedet és a filiszteusok seregének testét még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom, hadd tudja meg az egész világ, hogy van Isten Izraelben.
1Sám 17.47
És tudja meg ez az egész sereg, hogy az Úrnak nincs szüksége kardra és lándzsára ahhoz, hogy győzelmet adjon. Mert az Úr dönti el a csatát, és a kezünkre ad benneteket.”
1Sám 17.48
Amikor a filiszteus elindult és Dávid felé közeledett, Dávid hirtelen kilépett a sorból és a filiszteus felé futott.
1Sám 17.49
Közben belenyúlt a táskájába, kivett egy követ, elhajította a parittyájából és homlokon találta a filiszteust. A kő behatolt a homlokába, úgyhogy arccal a földre bukott.
1Sám 17.50
Így Dávid legyőzte parittyával és kővel a filiszteust, eltalálta és megölte, jóllehet nem volt Dávidnak kard a kezében.
1Sám 17.51
Dávid akkor odaszaladt, rálépett a filiszteusra, a kardja után nyúlt, kirántotta hüvelyéből és megölte: levágta a fejét. Amikor a filiszteusok látták, hogy bajnokuk halott, megfutamodtak.
1Sám 17.52
Izrael és Júda férfiai azonban a nyomukba eredtek, és csatakiáltást hallatva egészen Gátig és Ekron kapuiig üldözték őket, úgyhogy a filiszteusok holttestei Saarajimtól egészen Gátig és Ekronig ellepték az utat.
1Sám 17.53
Aztán Izrael fiai visszatértek a filiszteusok üldözéséből és kifosztották táborukat.
1Sám 17.54
A filiszteus fejét Dávid magával vitte Jeruzsálembe, a fegyvereit azonban otthagyta a sátorában.
1Sám 17.55
Amikor Saul látta, hogy Dávid mint száll szembe a filiszteussal, megkérdezte serege vezérétől, Abnertől: „Kinek a fia ez a fiú, Abner?” „Amint igaz, hogy élsz, király - válaszolta Abner -, nem tudom.”
1Sám 17.56
A király megparancsolta: „Érdeklődj, kinek a fia ez a fiatalember!”
1Sám 17.57
Amikor tehát a filiszteus legyőzése után Dávid visszatért, Abner fogta, és a király felé vezette. A filiszteus feje ott volt a kezében.
1Sám 17.58
Így szólt hozzá Saul: „Kinek a fia vagy, fiatalember?” „Szolgádnak, Izájnak a fia, Betlehemből” - válaszolta Dávid.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT