Kiv 21

Teljes szövegű keresés

Kiv 21
Kiv 21.1
Terjeszd eléjük ezeket az utasításokat.
Kiv 21.2
Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon neked. A hetedik évben el kell bocsátanod. Váltságdíj nélkül váljék szabaddá.
Kiv 21.3
Ha egyedül jött, egyedül bocsásd el. Ha házas volt, menjen vele a felesége is.
Kiv 21.4
De ha gazdája adott neki feleséget, és ez fiakat meg lányokat szült neki, akkor az asszony a gyermekekkel együtt a gazdáé marad, s neki egyedül kell elmennie.
Kiv 21.5
De ha a rabszolga kijelenti: szeretem a gazdámat, feleségemet, gyermekeimet és nem akarok szabaddá válni,
Kiv 21.6
akkor gazdája vigye őt Isten elé és állítsa az ajtóhoz, vagy az ajtófélfához. Gazdája fúrja át a fülét egy árral, s attól kezdve mindenkorra rabszolgája marad.
Kiv 21.7
Ha valaki a lányát eladja rabszolgának, az ne kapja úgy vissza a szabadságát, mint a (férfi) rabszolgák.
Kiv 21.8
Ha nem tetszik gazdájának, aki a maga számára kiszemelte, akkor engedje, hogy kiváltsák. Ahhoz nincs joga, hogy idegen embernek eladja és így megcsalja.
Kiv 21.9
Ha a fia számára szemelte ki, bánjék vele a lányok jogai szerint.
Kiv 21.10
Ha második asszonyt vesz magának, az elsőtől nem tagadhatja meg az ételt, a ruhát és a háztartási jogot.
Kiv 21.11
Ha ezt a hármat megtagadja tőle, az eltávozhat és nincs kártalanításra kötelezve.
Kiv 21.12
Aki a másikat úgy megüti, hogy belehal, azt halállal kell büntetni.
Kiv 21.13
De ha nem leselkedett rá, hanem Isten adta a kezébe, akkor megjelölök neked egy helyet, ahová menekülhet.
Kiv 21.14
De aki a másikat meggyilkolja, azt hurcold el az oltártól is, és lakoljon halállal.
Kiv 21.15
Aki megüti apját vagy anyját, azt halálra kell ítélni.
Kiv 21.16
Aki elrabol egy embert - akár eladja, akár hatalmában tartja -, azt halálra kell ítélni.
Kiv 21.17
Aki apjával vagy anyjával méltatlanul bánik, azt halálra kell ítélni.
Kiv 21.18
Ha férfiak civakodnak, s az egyik ököllel vagy kővel úgy megüti a másikat, hogy nem hal meg ugyan, de ágynak dől, akkor,
Kiv 21.19
ha már felkel és bottal jár, a másik, aki megütötte, maradjon büntetés nélkül, de kárpótolnia kell amazt a munkaveszteségért, és gondoskodnia kell teljes gyógyulásáról.
Kiv 21.20
Aki rabszolgáját vagy rabnőjét bottal úgy megveri, hogy az a keze alatt meghal, azt meg kell torolni.
Kiv 21.21
De ha a szolga még egy vagy két napig életben marad, akkor a gazdát nem kell megbüntetni, mert az ő tulajdona volt.
Kiv 21.22
Ha férfiak civakodnak egymással, és közben úgy megütnek egy viselős asszonyt, hogy az idétlent szül ugyan, de maga életben marad, akkor a tettesnek olyan kártérítést kell fizetnie, amilyet a férj a bírák véleménye alapján követel.
Kiv 21.23
De ha az asszony belehal, akkor érvényes az elv: életet életért,
Kiv 21.24
szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért,
Kiv 21.25
égetést égetésért, sebet sebért, horzsolást horzsolásért.
Kiv 21.26
Ha valaki rabszolgájának vagy rabszolganőjének kiüti az egyik szemét, kárpótlásul a szeméért adja vissza szabadságát.
Kiv 21.27
Ha rabszolgájának vagy rabszolganőjének a fogát veri ki, kárpótlásul a fogáért adja vissza a szabadságát.
Kiv 21.28
Ha egy bika a szarvával felöklel egy férfit vagy egy nőt, és az illető meghal, az állatot meg kell kövezni, s a húsát nem szabad megenni. Az állat tulajdonosa azonban büntetlen marad.
Kiv 21.29
De ha az állat már előbb is hamis volt, és gazdája a figyelmeztetés ellenére sem vigyázott rá, akkor az állatot, amely egy férfit vagy nőt megölt, meg kell kövezni, a gazdáját halállal kell büntetni.
Kiv 21.30
Ha pénzváltságot rónak ki rá, annyit adjon életéért, amennyit megszabnak.
Kiv 21.31
Ha az állat fiút vagy leányt öklel fel, ugyanazon szabály szerint kell eljárni.
Kiv 21.32
Ha az állat rabszolgát vagy rabszolganőt öklel fel, az állat tulajdonosa fizessen a szolga gazdájának harminc ezüst sékelt, s az állatot meg kell kövezni.
Kiv 21.33
Ha valaki nyitva hagyja a ciszternát, vagy ciszternát ás és nem födi be, s egy szarvasmarha vagy szamár beleesik,
Kiv 21.34
a ciszterna tulajdonosa köteles kárpótlást fizetni. Az állat gazdáját pénzzel kell kártalanítani, az elpusztult állat azonban a másiké.
Kiv 21.35
Ha valakinek a szarvasmarhája egy másiknak a marháját ökleli fel úgy, hogy az elpusztul, az életben maradt állatot adják el, s az árát osszák el maguk között. Az elpusztult állatot is osszák el maguk között.
Kiv 21.36
De ha tudták, hogy az állat már előbb is hamis, és a tulajdonos nem vigyázott rá, akkor a marháért adjon másik marhát, az elpusztult állat pedig maradjon az övé.
Kiv 21.37
Ha valaki szarvasmarhát vagy juhot lop, s levágja vagy eladja, akkor egy szarvasmarháért kárpótlásul öt marhát adjon, egy juhért pedig négy juhot.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT