Jer 12

Teljes szövegű keresés

Jer 12
Jer 12.1
Biztos, hogy neked lesz igazad, Uram, ha perelni kezdek veled. Mégis, hadd tegyem föl kérdésemet: Miért szerencsések a gonoszok, s miért élveznek békét a hűtlenek?
Jer 12.2
Elülteted őket, s ők gyökeret vernek, felnőnek és gyümölcsöt hoznak. Közel vagy a szájukhoz, de távol a szívüktől.
Jer 12.3
Engem pedig ismersz, Uram, és belém látsz. Próbára teheted a szívem, hisz a kezedben van. Válogasd ki őket, mint az áldozatra szánt juhokat, és tartsd meg őket az öldöklés napjára!
Jer 12.4
[Meddig gyászoljon még a föld, és meddig száradjon a fű az útszélen? Még a barom és a madár is elpusztul a rajta lakók gonoszsága miatt.] Mert azt mondják: „Isten nem látja viselkedésünket.”
Jer 12.5
Ha gyalogosokkal futva elfáradsz, hogyan versenyezhetsz majd a lovakkal? És ha nem vagy biztonságban a békés földön, mit csinálsz majd a Jordán sűrűjében?
Jer 12.7
Elhagytam házamat, lemondtam örökrészemről. Ellenségei kezére juttattam, amit egykor annyira szerettem.
Jer 12.8
Mert olyan lett hozzám örökségem, mint az oroszlán az erdőben: vadul ordít ellenem. Ezért hát meggyűlöltem.
Jer 12.9
Vajon szép tollazatú madár az én örökségem, hogy a madarak mindenfelől köré gyülekeznek? Rajta! Gyűljetek össze ti is mind, vadállatok, gyertek, hogy felfaljátok!
Jer 12.10
Sok pásztor pusztította szőlőmet, és taposta osztályrészemet. Kietlen pusztasággá tették gyönyörű birtokomat.
Jer 12.11
Gyászba borították, feldúlták; összetiporva hever színem előtt. Teljesen elpusztult az egész ország, és nincs, aki bánkódnék miatta.
Jer 12.12
A puszta minden kopár dombja felől pusztítók érkeztek; [mert az Úr kardja emésztő kard]. Az ország egyik szélétől a másikig nincs békessége egyetlen élőnek sem.
Jer 12.13
Ha búzát vetnek, tövist aratnak; fáradnak, mégsem boldogulnak. Szégyent vallanak aratáskor az Úr rettenetes haragja miatt.
Jer 12.14
Ezt mondja az Úr: Ami gonosz szomszédaimat illeti, akik kinyújtották kezüket örökrészemre, amelyet népemnek, Izraelnek juttattam, ezt teszem velük: Kitépem őket földjükből. [De kitépem Júda házát is a kezükből.]
Jer 12.15
Ám aztán, hogy kitéptem őket, megkönyörülök rajtuk, és visszavezetem őket, mindegyiket a maga örökrészébe, a maga országába.
Jer 12.16
És ha gondjuk lesz rá, hogy megtanulják népem útjait, és az én nevemre esküsznek, ilyen módon: „Amint igaz, hogy az Úr él”, úgy, ahogy a népem megtanult tőlük Baalra esküdni, akkor helyük lesz majd az én népem között.
Jer 12.17
De ha valamelyik nemzet nem hallgat rám, kitépem gyökerestül, és elpusztítom - mondja az Úr.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT