Jer 13

Teljes szövegű keresés

Jer 13
Jer 13.1
Így szólt hozzám az Úr: „Menj, és vásárolj magadnak egy lenövet és kösd a derekadra! De vízbe ne mártsd.”
Jer 13.2
Erre az Úr parancsa szerint megvettem az övet, s a derekamra kötöttem.
Jer 13.3
Majd másodszor is szólt hozzám az Úr:
Jer 13.4
„Vedd az övet, amelyet vásároltál és a derekadon viselsz. Kelj útra, és menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban!”
Jer 13.5
El is mentem és elrejtettem az Eufrátesz közelében, úgy, amint az Úr parancsolta.
Jer 13.6
Hosszú idő elteltével újra szólt hozzám az Úr: „Kelj föl, menj el az Eufráteszhez és hozd el onnan az övet, amelyről megparancsoltam neked, hogy rejtsd ott el.”
Jer 13.7
Elmentem hát az Eufráteszhez, kiástam és kivettem az övet arról a helyről, ahová annak idején elrejtettem. Az öv rothadt volt s teljesen hasznavehetetlen.
Jer 13.8
Akkor az Úr ezeket a szavakat intézte hozzám:
Jer 13.9
„Ezt mondja az Úr: Így fogom megrothasztani Júda és Jeruzsálem mérhetetlen kevélységét.
Jer 13.10
Ez a gonosz nép, amely nem akar szavamra hallgatni, hanem saját szívének gonoszságát követve idegen isteneknek szegődik nyomába, hogy szolgáljon nekik és imádja őket, olyan lesz, mint ez az öv: teljesen hasznavehetetlen.
Jer 13.11
Mert ahogy az öv az ember derekához simul, úgy csatoltam én is magamhoz Júda egész házát - mondja az Úr -, hogy népemmé, dicsőségemmé, dicséretemmé és hírnevemmé legyenek. De ők nem hallgattak rám.”
Jer 13.12
Mondd meg ennek a népnek: „Minden korsót borral töltenek meg.” És ha erre azt válaszolják: „Azt hiszed, nem tudjuk, hogy minden korsót borral töltenek meg?” -
Jer 13.13
így felelj nekik: „Ezt mondja az Úr: Nos, én részegséggel töltöm meg ennek az országnak minden lakóját: a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat és a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját.
Jer 13.14
És az egyiket a másikhoz ütöm apát és fiát egyaránt - mondja az Úr. Nem kegyelmezek, nem könyörülök, és irgalom nem tart vissza, hogy el ne pusztítsam őket.”
Jer 13.15
Hallgassatok ide, figyeljetek; s tegyétek félre a gőgöt, mert az Úr beszél!
Jer 13.16
Dicsőítsétek meg az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget támasztana, és lábatok megbotlanék a homályba borult hegyeken. A világosságra vártok, de sötét éjszakára fogja változtatni, sűrű homályra fordítja.
Jer 13.17
Ha nem hallgattok intő szómra, titokban sírok majd gőgötök miatt, és szememből patakzik a könny, mert az Úr nyája fogságba kerül.
Jer 13.18
Mondd meg a királynak és az anyakirálynénak: Alázkodjatok meg, és üljetek veszteg, mert lehullott fejetekről dicsőséges koronátok!
Jer 13.19
A Negeb városait már körülzárták, és nincs, aki megnyissa őket. Egész Júda fogságba kerül, fogságba jut mindenestül.
Jer 13.20
Emeld föl tekinteted, Jeruzsálem, és nézd, mint közelednek észak felől! Hol van a nyáj, amelyet egykor rád bíztak, a nyáj, amellyel valamikor dicsekedtél?
Jer 13.21
Mit szólsz majd, ha hódítóként megszállnak azok, akikről azt hitted, hogy a barátaid? Nem tör rád majd a fájdalom, mint a szülni készülő asszonyra?
Jer 13.22
Lehet, hogy azt kérded szívedben: „De miért is történt ez velem?” Mérhetetlen gonoszságod miatt húzták le rólad a ruhát, azért bántalmaztak.
Jer 13.23
Megváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, vagy a párduc a tarka szőrét? És ti, vajon tudtok-e ti még jót tenni, amikor már úgy hozzászoktatok a rosszhoz?
Jer 13.24
Szétszórlak benneteket, mint a pozdorját, amelyet felkavar a puszta szele.
Jer 13.25
Ez lesz a sorsod és hűtlenséged bére; s ezt mind én küldöm rád - mondja az Úr. Mert megfeledkeztél rólam, és a hazugságba vetetted bizalmadat,
Jer 13.26
azért lerántom rólad a ruhát egészen az arcodig, és láthatóvá válik gyalázatod:
Jer 13.27
házasságtöréseid, buja nyihogásod, és undok kicsapongásod. A dombokon is, a mezőkön is láttam utálatosságaidat. Jaj neked, Jeruzsálem, hogy nem tudsz megtisztulni! Meddig mehet ez még így tovább?

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT