Iz 11

Teljes szövegű keresés

Iz 11
Iz 11.1
Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből.
Iz 11.2
Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke,
Iz 11.3
s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall,
Iz 11.4
hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt.
Iz 11.5
Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.
Iz 11.6
Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket.
Iz 11.7
Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör.
Iz 11.8
A csecsemő nyugodtan játszhadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek.
Iz 11.9
Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.
Iz 11.10
Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek, és dicsőséges lesz a nyugvóhelye.
Iz 11.11
Azon a napon az Úr újra kinyújtja kezét, hogy birtokba vegye népe maradékát, amely megmaradt Asszíriából és Egyiptomból, Patroszból, Kusból és Elámból, Sineárból, Hamátból és a tenger szigeteiről.
Iz 11.12
Fölemeli zászlaját a nemzetek előtt, és összegyűjti Izrael menekültjeit, a föld négy széléről összeszedi, akik Júdából szétszóródtak.
Iz 11.13
Akkor megszűnik majd Efraim féltékenysége, és Júda ellenségei kipusztulnak. Efraim nem lesz többé féltékeny Júdára, Júda meg nem támad többé Efraimra.
Iz 11.14
Nyugat felé rátörnek a filiszteusok határaira, és közösen kifosztják kelet fiait. Kiterjesztik hatalmukat Edomra és Moábra, s alattvalóikká teszik Ammon fiait.
Iz 11.15
Az Úr kiszárítja az egyiptomi tenger öblét, leheletének hevével. Heves széllel fölemeli kezét a Folyam fölé és hét patakra választja szét, hogy saruban kelhessenek át rajta.
Iz 11.16
Úgy nyílik majd út népe maradékának, amely megmaradt az asszírok fogságából, amint út nyílt egykor Izraelnek, amikor feljött Egyiptom földjéről.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT