Iz 10

Teljes szövegű keresés

Iz 10
Iz 10.1
Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, akik csak elnyomó rendeleteket írnak.
Iz 10.2
Akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottnak, s megfosztják jogaitól népem szegényeit. Akik kizsákmányolják az özvegyet, és megrabolják az árvát.
Iz 10.3
Mitévők lesztek majd a látogatás napján, s a vihar idején, amely távolról közeleg? Kihez menekültök majd segítségért, és hol hagyjátok gazdagságtokat?
Iz 10.4
Nem marad más, csak a foglyok közé esni, és a megöltek közé hullani. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
Iz 10.5
Jaj Asszíriának, haragom vesszejének, a bosszúm suhogtatta botnak.
Iz 10.6
Elküldöm az istentelen nemzet ellen, s a népre szabadítom, amely haragra gerjeszt, hogy zsákmányoljon és prédát szerezzen, és tapossa azt, mint az utca sarát.
Iz 10.7
De hát ő nem így vélekedik, a szíve másképpen gondolkodik: Mert csak az eltipráson jár az esze, és azon, hogy sok népet kiirtson.
Iz 10.8
Azt mondja: „Vajon főembereim egyúttal nem királyok is?
Iz 10.9
Vajon nem úgy járt-e Kalnó, mint Karkemis, és Emát, mint Arpád, Szamaria meg, mint Damaszkusz?
Iz 10.10
Úgy, ahogy kezem utolérte a bálványok országait, amelyekben még több volt a kép, mint amennyi kép Jeruzsálemben és Szamariában van,
Iz 10.11
amint elbántam Szamariával és bálványaival, vajon nem úgy tesznek-e majd Jeruzsálemmel és bálványaival is?”
Iz 10.12
De ha az Úr mindent végbevisz a Sion hegyén és Jeruzsálemben, akkor megbünteti Asszíria királya szívének kevély szándékát, és nagyralátó szemének gőgjét.
Iz 10.13
Mert ezt mondta: „Ezt mind a saját kezem erejével vittem végbe, és bölcsességemmel, mert okos vagyok. Megszüntettem a népek határait, kifosztottam kincstáraikat, s lakóikat a porba sújtottam.
Iz 10.14
Mint a madárfészek felé szokás, kinyújtottam kezem a népek kincséért, s ahogy összeszedik az elhagyott tojásokat, úgy harácsoltam össze az egész földet. Nem akadt, aki megmozdította volna a szárnyát, vagy száját csipogásra nyitotta volna.”
Iz 10.15
Vajon hősködik-e a fejsze az előtt, aki vág vele? Vajon szembeszáll-e a fűrész azzal, aki húzza? Mintha a vessző meglendíthetné azt, aki megragadta, vagy a bot fölemelhetné azt, aki nem fából való.
Iz 10.16
Ezért a Seregek Ura sorvasztó betegséget küld majd hőseire, s a jólét helyett tűz lángol fel, emésztő tűznek lángja.
Iz 10.17
Akkor Izrael Fényessége tűzzé változik, és a Szentje lánggá, aztán egyetlen napon lángra lobbantja és elemészti a bogáncsot és a gazt.
Iz 10.18
Erdejének és kertjének ékességét testestül-lelkestül megemészti, s úgy elsorvad, mint a beteg.
Iz 10.19
Erdejében a fák maradékát könnyű lesz megszámlálni, még a gyermek is összeírhatja őket.
Iz 10.20
Azon a napon Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei többé nem arra támaszkodnak, aki veri őket, hanem hűségesen az Úrra támaszkodnak, Izrael Szentjére.
Iz 10.21
A maradék megtér! Jákob maradéka az erős Istenhez.
Iz 10.22
Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőle. Már elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör, mint az áradat.
Iz 10.23
Igen, a pusztulást, amit elhatározott, végbeviszi a Seregek Ura az egész földön.
Iz 10.24
Ezt mondja a Seregek Ura: „Ne félj Asszíriától, népem, Sion lakója! Vesszővel ver ugyan, és fölemeli botját ellened,
Iz 10.25
de már csak egy kis idő: akkor lecsillapszik haragom, és dühöm elsöpri őket.”
Iz 10.26
A Seregek Ura rájuk emeli az ostort, mint akkor, amikor megverte Midiánt Oreb sziklájánál, vagy amikor kinyújtotta és a tenger fölé emelte botját Egyiptom felől az úton.
Iz 10.27
Azon a napon lekerül válladról a terhe, és igája nem nyomja többé nyakad.
Rimnon tájáról indul el,
Iz 10.28
gyorsan eléri Ajátot, átvonul Migronon, s Mikmásznál hagyja a málhát.
Iz 10.29
Végigmennek a szoroson, s Gábában tábort ütnek éjszakára. Ráma erre megremeg, Saul Gibeája megfutamodik.
Iz 10.30
Kiabálj, Bát-Gallim! Figyelj Laisa! Anatót válaszolj!
Iz 10.31
Madema fut, s Gébim lakói is menekülnek.
Iz 10.32
Még ma megáll Nobban, s kezet emel Sion leányának hegye, Jeruzsálem dombja ellen.
Iz 10.33
De nézzétek! A Seregek Ura rettentő erővel levágja az ágakat. A sudár növésű fákra kivágás vár. A földre zuhannak a hatalmasok.
Iz 10.34
Az erdő sűrűje megritkul a fejsze csapása alatt, s pompás cédrusaival elbukik a Libanon.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT