ApCsel 13

Teljes szövegű keresés

ApCsel 13
ApCsel 13.1
Az antióchiai egyházban volt több próféta és tanító, mint Barnabás, a Nigernek is nevezett Simon, a cirenei Luciusz, Heródes tejtestvére, Manaén és Saul.
ApCsel 13.2
Egy nap, amikor az istentiszteletet tartották és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szentlélek: „Rendeljétek nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyet szántam nekik!”
ApCsel 13.3
Erre böjtöt tartottak, majd rájuk tették kezüket, és útnak bocsátották őket.
ApCsel 13.4
A Szentlélektől küldetve Szeleukiába mentek, onnét Ciprusba hajóztak.
ApCsel 13.5
Szalamiszba érve a zsidók zsinagógáiban hirdették az Isten szavát. János is segített nekik.
ApCsel 13.6
Bejárták Páfuszig az egész szigetet, s közben találkoztak egy Barjézus nevű zsidó varázslóval és hamis prófétával.
ApCsel 13.7
Ez Szergius Paulusz helytartónak, ennek a bölcs férfinak a kíséretéhez tartozott, aki magához kérette Barnabást és Sault, hogy hallja az Isten szavát.
ApCsel 13.8
De Elimász, a varázsló - ezt jelenti a neve - akadékoskodott, és azon volt, hogy elfordítsa a helytartót a hittől.
ApCsel 13.9
Erre Saul, vagy másik nevén Pál a Szentlélekkel eltelve rászegezte tekintetét, és
ApCsel 13.10
rákiáltott: „Sátán fia, tele minden ravaszsággal és gonoszsággal, és ellensége minden igazságnak, nem hagyod abba, hogy áskálódj az Úr egyenes útja ellen?
ApCsel 13.11
Lám, most lesújt rád az Úr keze, megvakulsz és nem látod a napot egy ideig.” Azon nyomban vak sötétség szakadt rá, és botorkálva kereste, hogy valaki kezet nyújtson neki.
ApCsel 13.12
Amikor a helytartó látta az esetet, hívő lett, mert egészen lenyűgözte az Úr tanítása.
ApCsel 13.13
Pál és kísérői tengerre szálltak, és Páfuszból a pamfíliai Pergébe hajóztak. János elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe.
ApCsel 13.14
Ők Pergén keresztül eljutottak a pizidiai Antióchiába. Itt egy szombaton bementek a zsinagógába és leültek.
ApCsel 13.15
A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk ezzel a kéréssel: „Testvérek, férfiak! Ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!”
ApCsel 13.16
Ekkor Pál szólásra emelkedett, kezével csendre intett, és beszélni kezdett: „Izraelita férfiak és ti istenfélők, figyeljetek!
ApCsel 13.17
Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat, és Egyiptom földjén a száműzetés idején nagy néppé tette őket. Aztán hatalmas karjával kivezette őket onnét,
ApCsel 13.18
és mintegy negyven éven át táplálta őket a pusztában.
ApCsel 13.19
Hét népet kiirtott Kánaán földjén, és földjüket nekik adta birtokul.
ApCsel 13.20
Közben körülbelül négyszázötven év telt el. Aztán bírákat adott egészen Sámuel prófétáig.
ApCsel 13.21
Ekkor királyt kívántak, és az Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kis fiát, ezt a Benjamin törzséből származó férfiút.
ApCsel 13.22
Elvetése után Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről így nyilatkozott: Rátaláltam Dávidra, Izáj fiára, a szívem szerinti férfira, aki majd teljesíti minden akaratomat.
ApCsel 13.23
Ígéretéhez híven az ő utódai közül támasztotta Isten Izraelnek megváltóul Jézust.
ApCsel 13.24
Föllépése előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének.
ApCsel 13.25
Amikor János teljesítette küldetését, kijelentette: Nem az vagyok, akinek véltek, de már a nyomomban van, akinek arra sem vagyok méltó, hogy lábán a saruját megoldjam.
ApCsel 13.26
Testvérek! Ábrahám nemzetségének fiai és ti istenfélők! Ennek az üdvösségnek a híre nekünk szólt.
ApCsel 13.27
De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték el, hanem ítéletükkel beteljesítették a próféták szavát, amelyet szombatonként mindig felolvasnak.
ApCsel 13.28
Bár semmi halált érdemlő bűnt nem tudtak róla, mégis halálát kérték Pilátustól.
ApCsel 13.29
Miután így minden beteljesedett, amit róla írtak, levették a keresztfáról és sírba tették.
ApCsel 13.30
De Isten feltámasztotta a halálból,
ApCsel 13.31
s ő több napon át megjelent azoknak, akik vele jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúskodnak mellette a nép előtt.
ApCsel 13.32
Így mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Isten az atyáknak tett,
ApCsel 13.33
amint azt ő utódaiknak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust. Ez van a második zsoltárban megírva: Fiam vagy, ma nemzettelek.
ApCsel 13.34
Azt pedig, hogy feltámasztja a halálból, úgyhogy nem tér többé vissza az enyészetbe, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak szóló szent ígéretet.
ApCsel 13.35
Vagy ahogy egy más helyen mondja: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.
ApCsel 13.36
Dávid a saját nemzedékében szolgálta Isten akaratát, aztán meghalt, eltemették atyái mellé, és bizony romlást látott.
ApCsel 13.37
Akit azonban feltámasztott Isten, az nem látott rothadást.
ApCsel 13.38
Tudjátok meg hát, testvérek, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Ezektől Mózes törvénye alapján nem igazulhattatok meg,
ApCsel 13.39
őbenne viszont minden hívő megigazul.
ApCsel 13.40
Vigyázzatok hát, nehogy beteljesedjen rajtatok a próféták szava:
ApCsel 13.41
Ide nézzetek, ti gőgösök, ámuljatok, aztán vesszetek! Mert olyat viszek véghez napjaitokban, hogy nem hinnétek, ha hírét hallanátok.”
ApCsel 13.42
Kifelé menet arra kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról.
ApCsel 13.43
Sőt amikor a gyülekezet szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan a nyomukba szegődtek Pálnak és Barnabásnak. Ezeket arra biztatták, hogy tartsanak ki az Isten kegyelmében.
ApCsel 13.44
A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát.
ApCsel 13.45
Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget, irigység fogta el őket, s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni.
ApCsel 13.46
De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: „Először nektek kellett volna hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk.
ApCsel 13.47
Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.”
ApCsel 13.48
Amikor a pogányok ezt meghallották, örültek, és magasztalták az Isten szavát, s hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve.
ApCsel 13.49
Elterjedt az Úr szava az egész környéken.
ApCsel 13.50
A zsidók azonban felbújtották az előkelő vallásos asszonyokat meg a város tekintélyesebb férfiait, és üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, elűzték őket a vidékről.
ApCsel 13.51
Ők lerázták - ellenük bizonyságul - lábukról a port, és Ikóniumba mentek.
ApCsel 13.52
A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT