ApCsel 14

Teljes szövegű keresés

ApCsel 14
ApCsel 14.1
Ikóniumban szintén a zsidók zsinagógájába mentek s ott olyan hatásosan beszéltek, hogy zsidók is, görögök is tömegesen fogadták el a hitet.
ApCsel 14.2
A hitetlen zsidók azonban felizgatták, és a testvérek ellen lázították a pogányokat.
ApCsel 14.3
De azért jó ideig ott maradtak, bátran beszéltek az Úrról, aki maga tett tanúságot kegyelmét hirdető szava mellett: megengedte, hogy kezük által csodák és jelek történjenek.
ApCsel 14.4
A város lakossága megoszlott: némelyek a zsidókkal tartottak, mások az apostolokkal.
ApCsel 14.5
A pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt arra készültek, hogy bántalmazzák, sőt megkövezzék őket.
ApCsel 14.6
De megtudták, így elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába, Derbébe és környékükre,
ApCsel 14.7
s itt hirdették az evangéliumot.
ApCsel 14.8
Lisztrában élt egy béna ember, aki születése óta nem tudott lábára állni, még nem tett soha egy tapodtat sem.
ApCsel 14.9
Hallgatta Pál beszédét, ez meg rátekintett, s látta rajta, hogy elég erős a hite ahhoz, hogy meggyógyuljon,
ApCsel 14.10
azért hangosan felszólította: „Állj rá egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott, és tudott járni.
ApCsel 14.11
Amikor a tömeg látta, mit tett Pál, likaóni nyelven felkiáltott: „Az istenek leszálltak hozzánk emberi alakban!”
ApCsel 14.12
Barnabást elnevezték Zeusznak, Pált meg, minthogy ő vitte a szót, Hermésznek.
ApCsel 14.13
A város előtt álló Zeusz-templom papja pedig felkoszorúzott bikát vezetett a kapuk elé, hogy a néppel együtt áldozatot mutasson be.
ApCsel 14.14
Amikor Barnabás és Pál apostol ezt meghallották, megszaggatták ruhájukat, és a tömegbe vetették magukat.
ApCsel 14.15
„Emberek, mit csináltok? - kiáltották. - Mi is emberek vagyunk, akárcsak ti, és éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól forduljatok az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta s mindent, ami csak van benne.
ApCsel 14.16
Az elmúlt időkben megengedte, hogy minden nép a saját útját járja.
ApCsel 14.17
De azért nem maradt bizonyíték nélkül, mert jót tett, adott nektek esőt és gyümölcsöt érlelő nyarat, ételt és a szívetekbe örömet.”
ApCsel 14.18
Így beszéltek, de így is alig tudták lecsillapítani a tömeget, nehogy áldozatot mutasson be nekik.
ApCsel 14.19
Antióchiából és Ikóniumból utánuk jött néhány zsidó. Ezek úgy fellázították a tömeget, hogy megkövezték Pált. Már azt hitték, hogy meghalt, ezért kivonszolták a városból.
ApCsel 14.20
De amikor a tanítványok köréje gyűltek, eszméletre tért, és visszament a városba.
Másnap Barnabással együtt útra kelt Derbébe.
ApCsel 14.21
Ebben a városban is hirdették az evangéliumot, sok tanítványt szereztek, majd visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába.
ApCsel 14.22
Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, bátorították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert „sok szorongatás közepette kell bejutnunk az Isten országába.”
ApCsel 14.23
Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották őket, akiben hittek.
ApCsel 14.24
Áthaladva Pizidián Pamfíliába jutottak,
ApCsel 14.25
majd azután, hogy Pergében hirdették az Isten szavát, lementek Attáliába.
ApCsel 14.26
Innét Antióchiába hajóztak, ahonnan útra keltek, Isten kegyelmébe ajánlva annak a feladatnak a teljesítésére, amelyet aztán teljesítettek is.
ApCsel 14.27
Mihelyt megérkeztek, összehívták az egyházat, elbeszélték, mi mindent tett az Isten általuk, s hogy a pogányok előtt is kitárta a hit kapuját.
ApCsel 14.28
Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványok körében.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT