2 Sám. 3

Teljes szövegű keresés

2 Sám. 3
2 Sám. 3.1
Sok ideig tartó hadakozás lőn a Saul háznépe között és a Dávid háznépe között. Dávid pedig mind feljebb-feljebb emelkedik és erősbödik vala; a Saul háza pedig alább-alább száll és fogy vala.
2 Sám. 3.2
Fiai születének Dávidnak * Hebronban, kik között elsőszülött vala Ammon, a + Jezréelből való Ahinoámtól;
2 Sám. 3.3
A második pedig Kileáb, a Kármelbeli Nábál feleségétől, Abigailtól való, és a harmadik * Absolon, a Máákha fia, a ki a Gessurbeli Thalmai király leánya vala;
2 Sám. 3.4
És a negyedik * Adónia, Haggitnak fia, és az ötödik Sefátia, Abitál fia,
2 Sám. 3.5
A hatodik Ithreám, Eglától, Dávid feleségétől való: ezek születtek Dávidnak Hebronban.
2 Sám. 3.6
Míg a hadakozás tartott a Saul házanépe és a Dávid házanépe között, Abner igen ragaszkodék a Saul házanépéhez.
2 Sám. 3.7
Vala pedig Saulnak egy ágyasa, kinek neve vala * Rizpa, Ajának leánya; és monda Isbóset Abnernek: Miért mentél be az én atyámnak ágyasához?
2 Sám. 3.8
Felette igen megharaguvék azért Abner az Isbóset szaván, és monda: Ebfej vagyok-é én, ki Júdával tart? Én most nagy irgalmasságot * cselekedtem a te atyádnak, Saulnak házával, az ő atyjafiaival és rokonságaival, és nem adtalak téged Dávidnak kezébe; és te mégis ez asszonynak vétkét reám fogod most.
2 Sám. 3.9
Úgy cselekedjék Isten Abnerrel most és ezután is, hogy a mint * megesküdött az Úr Dávidnak, én is a szerint cselekeszem + vele:
2 Sám. 3.10
Hogy elveszem a királyságot Saulnak házától, és megerősítem Dávidnak székét az Izráel és a Júda felett, Dántól fogva * mind Bersebáig.
2 Sám. 3.11
És nem felelhete semmit erre Abnernek, mivelhogy igen fél vala tőle.
2 Sám. 3.12
Követeket külde azért Abner Dávidhoz maga helyett ilyen izenettel: Vajjon kié az ország? Azt mondván: Tégy frigyet velem, és ímé az én erőm is te melletted lesz, hogy az egész Izráelt hozzád hajtsam.
2 Sám. 3.13
Kinek felele Dávid: Jó, én frigyet kötök veled. De mindazáltal egyet kérek tőled, mondván: Addig ne lássad az én arczomat, míg el nem hozod nékem Mikált, * a Saul leányát, mikor ide akarsz jőni, hogy arczomat lássad.
2 Sám. 3.14
És követeket külde Dávid Isbósethez, a Saul fiához, kik ezt mondják: Add vissza az én feleségemet, Mikált, kit én száz * Filiszteus előbőrével jegyeztem el magamnak.
2 Sám. 3.15
Elkülde azért Isbóset, és elvéteté őt az ő férjétől Páltieltől, * Láis fiától.
2 Sám. 3.16
És vele ment az ő férje is, sírva követvén őt Bahurimig; és ott mondá néki Abner: Eredj, menj vissza; és haza tére.
2 Sám. 3.17
Annakutána Abner szóla az Izráel véneinek, * mondván: Immár régtől fogva kivántátok Dávidot, hogy királyotok legyen néktek:
2 Sám. 3.18
Azért most vigyétek véghez; mert az Úr szólott Dávidnak, ezt mondván: Az én szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom meg az én népemet Izráelt a Filiszteusok kezéből, és minden ellenségeinek kezéből.
2 Sám. 3.19
Azután szóla Abner a Benjámin nemzetségével is, és elméne Abner Dávidhoz is Hebronba, hogy megjelentse néki mindazt, a mi tetszenék Izráel népének és Benjámin egész nemzetségének.
2 Sám. 3.20
Mikor pedig eljutott Abner Dávidhoz Hebronba és ő vele együtt húsz ember, megvendégelé Dávid Abnert és a vele volt embereket.
2 Sám. 3.21
Ennekutána monda Abner Dávidnak: Felkelek és elmegyek, hogy az egész Izráelt ide gyűjtsem az én uram eleibe, a király eleibe, a kik frigyet kössenek te veled, és uralkodjál mindeneken úgy, a mint szívednek tetszik. És visszabocsátá Dávid Abnert, és elméne békével.
2 Sám. 3.22
És ímé a Dávid szolgái és Joáb jőnek vala a táborból, és sok prédát hoznak magukkal, de Abner nem volt már Dávidnál Hebronban, mert elbocsátotta őt és békével elment vala.
2 Sám. 3.23
Joáb pedig és az egész sereg, mely ő vele vala, a mint megérkezének, értesíték Joábot e dolog felől, mondván: Ide jött Abner, Nérnek fia a királyhoz, és visszabocsátá őt, és békével hazatére.
2 Sám. 3.24
Beméne azért Joáb a királyhoz és monda: Mit cselekedtél? Ímé Abner hozzád jött, miért bocsátád el őt, hogy elmenjen?
2 Sám. 3.25
Ismered-é Abnert, a Nér fiát? Csak azért jött volt ide, hogy megcsalhasson, és kikémlelje a te kijövésedet és bemenésedet, és megtudjon mindent, a mit te cselekszel.
2 Sám. 3.26
És kimenvén Joáb Dávidtól, követeket külde Abner után, kik visszahozák őt a Sira kútjától; Dávid azonban nem tudja vala.
2 Sám. 3.27
Visszajövén Abner Hebronba, félreszólítá őt Joáb a kapu között, mintha titokban akarna vele beszélni, és általüté * ott őt az ötödik oldalbordájánál, és meghala Asáelnek, + a Joáb atyjafiának véréért.
2 Sám. 3.28
Mely dolgot minekutána megtudott Dávid, monda: * Ártatlan vagyok én és az én országom mindörökké az Úr előtt, Abnernek, a Nér fiának vérétől.
2 Sám. 3.29
Szálljon ez Joábnak * fejére, és az ő atyjának egész háznépére; és el ne fogyjon a Joáb házából a folyásos, a bélpoklos, a mankón járó, és a ki fegyver miatt vész el, és a kenyér nélkül szűkölködő.
2 Sám. 3.30
Joáb pedig és Abisai, az ő atyjafia azért ölék meg Abnert, mivelhogy megölte vala az ő atyjokfiát, Asáelt Gibeonban * a harczon.
2 Sám. 3.31
Monda pedig Dávid Joábnak és mind az egész népnek, mely vele vala: Szaggassátok meg * ruháitokat, és öltözzetek zsákba, és sírjatok Abner előtt! Dávid király pedig megy vala a koporsó után;
2 Sám. 3.32
És eltemeték Abnert Hebronban. Akkor felkiálta a király, és igen síra az Abner koporsója felett, és síra az egész nép is.
2 Sám. 3.33
És a király gyászdalt szerezvén Abner felett, monda: Gaz halállal kelle kimulnia * Abnernek?
2 Sám. 3.34
A te kezeid nem voltak megkötve, sem lábaid békóba verve; de úgy vesztél el, mint álnok ember * miatt szokott elveszni az ember! És siratá őt ismét az egész nép.
2 Sám. 3.35
Előjöve pedig mind az egész nép, hogy enni adjanak Dávidnak, mikor még a nap fenn vala, de megesküvék Dávid, ezt mondván: Úgy * cselekedjék én velem az Isten most és ezután is, hogy míg a nap le nem megy, sem kenyeret, sem egyebet nem eszem.
2 Sám. 3.36
Mely dolgot mikor az egész község megértett, igen tetszék nékik; valamint a többi dolga is, a mit a király cselekeszik vala, igen tetszék nékik.
2 Sám. 3.37
És megértette azon a napon az egész nép és az egész Izráel, hogy nem a királytól * volt, hogy Abnert, a Nér fiát megölték.
2 Sám. 3.38
Monda pedig a király az ő szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy * nagy fejedelem esett ma el az Izráelben?
2 Sám. 3.39
Én pedig ma erőtelen, * noha felkent király vagyok; ezek pedig a Sérujának fiai hatalmasabbak nálamnál. De fizessen meg az Úr annak, a ki + gonoszt cselekeszik, az ő gonoszsága szerint.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT