2 Krón. 25

Teljes szövegű keresés

2 Krón. 25
2 Krón. 25.1
Huszonöt esztendős korában kezdett Amásia * uralkodni, és huszonkilencz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jéhoaddán vala, Jeruzsálemből való.
2 Krón. 25.2
És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt; de nem tiszta szívből.
2 Krón. 25.3
Lőn pedig azután, hogy országában megerősödék, megölé az ő szolgáit, a kik a királyt, az ő atyját * megölték vala.
2 Krón. 25.4
De azoknak fiait nem öleté meg, hanem a szerint cselekedék, a mint a törvényben, a Mózes könyvében megiratott, a melyben az Úr parancsolt volt, mondván: Meg ne * ölettessenek az atyák a fiakért és a fiak se ölettessenek meg az atyákért, hanem kiki az ő saját bűnéért ölettessék meg.
2 Krón. 25.5
Összegyűjté annak felette Amásia a Júda népét, és választa közülök a nemzetségek szerint egész Júdában és Benjáminban ezredeseket és századosokat; és megszámlálá őket a húsz esztendősöktől fogva és a kik feljebb valának, és talála azok közül válogatott fegyverfoghatókat, kopjásokat és paizsosokat, háromszázezeret.
2 Krón. 25.6
Annakfelette az Izráeliták közül százezer erős vitézt fogadott fel, száz talentom ezüstön.
2 Krón. 25.7
Eljöve pedig az Isten embere ő hozzá, mondván: Oh király! ne menjen el te veled Izráel serege, mert az Úr nem lesz Izráellel, Efraim minden fiaival.
2 Krón. 25.8
Ha nem hiszed, ám menj el, készülj a viadalhoz; de megver az Isten téged az ellenség előtt; mert az Isten hatalmában van mind a segítség, * mind a megveretés.
2 Krón. 25.9
Akkor monda Amásia az Isten emberének: De mit tegyünk a száz talentom ezüsttel, a melyet Izráel seregének adtam? És felele az Isten embere: Az Úr néked annál sokkal többet adhat.
2 Krón. 25.10
Kiválasztá azért Amásia azt a sereget, a mely Efraimból jött vala ő hozzá, hogy mennének helyökre; mely dologért igen megharagvának a Júda népére, és felgerjedt haraggal tértek vissza helyeikre.
2 Krón. 25.11
Amásia pedig felbátorodván, elindítá népét, és méne a sós völgybe; és megvere a Seir * fiai közül tízezeret.
2 Krón. 25.12
És Júda fiai tízezeret élve fogtak el, a kiket egy magas kőszikla tetejére vivének, és letaszították őket a magas kőszikláról, és mindnyájan összeroncsoltattak.
2 Krón. 25.13
Annak a seregnek fiai pedig, a kiket visszakülde Amásia, * hogy ne menjenek ő vele hadba: Júdának városaira ütének Samariától fogva mind Bethóronig; és levágván háromezeret azok közül, nagy zsákmányt vivének el.
2 Krón. 25.14
Lőn azután, hogy Amásia megtére az Edomiták * megveréséből, a Seir fiainak isteneit elhozá + és Isten gyanánt tisztelé azokat, a kik előtt magát meghajtja vala, és nékik jóillatot gerjeszte.
2 Krón. 25.15
Ezért megharaguvék az Úr Amásiára, és prófétát külde hozzá, a ki monda néki: Miért imádod annak a népnek isteneit, a kik nem szabadíthatták meg az ő népöket a te kezedből?
2 Krón. 25.16
Lőn pedig, mikor ekképen szólott volna néki, monda néki a király: Vajjon te tanácsosa vagy-é a királynak? Hallgass, * mert rosszul jársz. Megszünék azért a próféta, minekutána ezt mondotta volna: Látom, hogy az Isten el akar téged veszteni, + mivel ezt műveléd, és tanácsomat nem fogadád meg.
2 Krón. 25.17
Amásia pedig, a Júda királya, tanácsot tartván, követet külde * Joáshoz, a Joákház fiához, a ki Jéhunak fia vala, az Izráel királyához, mondván: Nosza, szálljunk szembe egymással!
2 Krón. 25.18
Akkor Joás, az Izráel királya ilyen választ ada Amásiának, a Júda királyának: A Libánus hegyén való tövis külde a Libánuson való czédrusfához, mondván: Add a te leányodat az én fiamnak feleségül; eközben azonban arra menvén egy fenevad, a mely a Libánuson lakik vala, eltapodá azt a tövist.
2 Krón. 25.19
Te magadban így gondolkodtál: Megveréd az * Edomitákat, azért fuvalkodtál fel magadban, hogy dicsekedjél. Kérlek, maradj otthon, miért szereznél magadnak veszedelmet, hogy te és Júda elveszszen általam.
2 Krón. 25.20
De Amásia nem nyugodhatott, mert Isten elvégezte vala, hogy az ellenség kezébe adja őket, * mivel az Edomiták isteneit keresték.
2 Krón. 25.21
Felindula azért Joás, az Izráel királya, és szembeszállának egymással ő és Amásia, a Júda királya Béth-Semesnél, a mely Júdában van.
2 Krón. 25.22
És Júda megveretteték Izráel által, és elmenekülének mindnyájan sátoraikba.
2 Krón. 25.23
Amásiát pedig, a Júda királyát, a Joás fiát, a ki Joákház fia volt, Joás, az Izráel királya elfogá Béth-Semesben, és vivé őt Jeruzsálembe, és Jeruzsálem kőfalát lerontá az Efraim kaputól fogva mind a szeglet kapujáig négyszáz singnyire.
2 Krón. 25.24
És az aranyat, az ezüstöt és mindenféle edényeket, a melyek az Isten házában, az Obed-Edom * birtokában találtatának, és a király házának kincseit, s a kezesek fiait mind Samariába vivé.
2 Krón. 25.25
Amásia, a Joás fia, a Júda királya, minekutána meghala Joás, * a Joákház fia, az Izráel királya, még tizenöt esztendeig éle.
2 Krón. 25.26
Amásiának pedig többi dolgai, az elsők és utolsók, avagy nincsenek-é megírva a Júda és az Izráel * királyainak könyvében?
2 Krón. 25.27
Azon időtől fogva pedig, hogy Amásia az * Úrtól elszakada, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben; és elmeneküle Lákisba, de utána küldöttek Lákisba, és megölték ott őt.
2 Krón. 25.28
És elhozák onnét lovakon, és eltemeték őt * az ő atyáival, Júdának városában.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT