Mt. 22

Teljes szövegű keresés

Mt. 22
Mt. 22.1
Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk:
Mt. 22.2
„Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
Mt. 22.3
Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
Mt. 22.4
Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!
Mt. 22.5
De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.
Mt. 22.6
A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
Mt. 22.7
Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.
Mt. 22.8
Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
Mt. 22.9
Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.
Mt. 22.10
Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
Mt. 22.11
Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve;
Mt. 22.12
így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
Mt. 22.13
Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
Mt. 22.14
Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”
Mt. 22.15
Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe.
Mt. 22.16
Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.
Mt. 22.17
Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”
Mt. 22.18
Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók?
Mt. 22.19
Mutassatok nekem egy adópénzt!” Azok odavittek neki egy dénárt.
Mt. 22.20
Jézus megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felirat?”
Mt. 22.21
„A császáré” - felelték. Jézus erre kijelentette: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”
Mt. 22.22
Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.
Mt. 22.23
Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt:
Mt. 22.24
„Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.
Mt. 22.25
Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta.
Mt. 22.26
Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét.
Mt. 22.27
Végül aztán meghalt az asszony is.
Mt. 22.28
A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?”
Mt. 22.29
Jézus így válaszolt nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
Mt. 22.30
Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
Mt. 22.31
A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek:
Mt. 22.32
Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.”
Mt. 22.33
Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
Mt. 22.34
Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek.
Mt. 22.35
Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle:
Mt. 22.36
„Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?”
Mt. 22.37
Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Mt. 22.38
Ez az első és a nagy parancsolat.
Mt. 22.39
A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Mt. 22.40
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
Mt. 22.41
Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus:
Mt. 22.42
„Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?” Ezt felelték: „Dávidé.”
Mt. 22.43
Majd újabb kérdést tett fel nekik: „Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja:
Mt. 22.44
Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.
Mt. 22.45
Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?”
Mt. 22.46
De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT