Lk. 7

Teljes szövegű keresés

Lk. 7
Lk. 7.1
Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba.
Lk. 7.2
Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott.
Lk. 7.3
Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.
Lk. 7.4
Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,
Lk. 7.5
mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk.”
Lk. 7.6
Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj.
Lk. 7.7
De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.
Lk. 7.8
Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi.”
Lk. 7.9
Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: „Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.”
Lk. 7.10
Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.
Lk. 7.11
Ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt.
Lk. 7.12
Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte.
Lk. 7.13
Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!”
Lk. 7.14
Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!”
Lk. 7.15
Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának.
Lk. 7.16
Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.”
Lk. 7.17
Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken.
Lk. 7.18
Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt,
Lk. 7.19
és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Lk. 7.20
Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: „Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Lk. 7.21
Jézus abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását.
Lk. 7.22
Ezért így válaszolt nekik: „Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik,
Lk. 7.23
és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.”
Lk. 7.24
Amikor János követei elmentek, elkezdett beszélni a sokaságnak Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni?
Lk. 7.25
Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen, akik pompás öltözetben és bőségben élnek, azok a királyi palotákban vannak.
Lk. 7.26
Akkor miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt - mondom nektek - prófétánál is nagyobbat!
Lk. 7.27
Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti neked az utat.
Lk. 7.28
Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.”
Lk. 7.29
Miután meghallgatta őt az egész nép, még a vámszedők is igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek a János keresztségével,
Lk. 7.30
a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa.
Lk. 7.31
„Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék tagjait? Kihez is hasonlók?
Lk. 7.32
Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és azt kiáltják egymásnak: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, és nem sírtatok.
Lk. 7.33
Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: ördög van benne.
Lk. 7.34
Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.
Lk. 7.35
De minden gyermekében igazolódott az ő bölcsessége.”
Lk. 7.36
Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
Lk. 7.37
Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban.
Lk. 7.38
Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel.
Lk. 7.39
Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.”
Lk. 7.40
Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: „Simon, van valami mondanivalóm neked.” Ő pedig így szólt: „Mester, mondd!”
Lk. 7.41
Erre ezt mondta Jézus: „Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel.
* dénárral: Az eredetiben denarion, latinul denarius, római ezüstpénz, értéke egy napszám
Lk. 7.42
Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?”
Lk. 7.43
Simon így válaszolt: „Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél” -
Lk. 7.44
és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: „Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.
Lk. 7.45
Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat.
Lk. 7.46
Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat.
Lk. 7.47
Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.”
* hiszen nagyon szeretett: Más értelmezés szerint: ezért adta sok jelét szeretetének
Lk. 7.48
Az asszonynak pedig ezt mondta: „Megbocsáttattak a te bűneid.”
Lk. 7.49
Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: „Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?”
Lk. 7.50
Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A te hited megtartott téged, menj el békességgel!”

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT