Luk. 7

Teljes szövegű keresés

Luk. 7
Luk. 7.1
Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.
Luk. 7.2
Egy századosnak * szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.
Luk. 7.3
Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jőjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját.
Luk. 7.4
Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;
Luk. 7.5
Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk.
Luk. 7.6
Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőjj;
Luk. 7.7
A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.
Luk. 7.8
Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.
Luk. 7.9
Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!
Luk. 7.10
És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találák.
Luk. 7.11
És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba; és az ő tanítványai sokan menének ő vele, és nagy sokaság.
Luk. 7.12
Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt ő vele.
Luk. 7.13
És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.
Luk. 7.14
És oda menvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!
Luk. 7.15
És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának.
Luk. 7.16
És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta * támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét.
Luk. 7.17
És kiméne ő felőle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.
Luk. 7.18
És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt * előszólítván,
Luk. 7.19
Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő * vala, vagy mást várjunk?
Luk. 7.20
Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelő János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk?
Luk. 7.21
Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, csapásokból, tisztátalan lelkektől, és sok vaknak adá meg szeme világát.
Luk. 7.22
És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát * veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.
Luk. 7.23
És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.
Luk. 7.24
Mikor pedig elmentek a * János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?
Luk. 7.25
Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak.
Luk. 7.26
Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.
Luk. 7.27
Ez az, a ki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én * követemet a te orczád előtt, ki elkészíti előtted a te útadat.
Luk. 7.28
Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb * próféta Keresztelő Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb ő nála.
Luk. 7.29
És mikor ezt hallotta az egész nép és * a vámszedők, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;
Luk. 7.30
A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát * megveték ő magokra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle.
Luk. 7.31
Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?
Luk. 7.32
Hasonlók a * piaczon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
Luk. 7.33
Mert eljött Keresztelő János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.
Luk. 7.34
Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.
Luk. 7.35
És igazoltatik a bölcseség minden ő fiaitól.
Luk. 7.36
Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.
Luk. 7.37
És ímé a városban egy asszony a ki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelencze drága kenetet.
Luk. 7.38
És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel.
Luk. 7.39
Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki őt illeti: hogy bűnös.
Luk. 7.40
És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.
Luk. 7.41
Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.
Luk. 7.42
És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?
Luk. 7.43
Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél.
Luk. 7.44
És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.
Luk. 7.45
Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.
Luk. 7.46
Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat.
Luk. 7.47
Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
Luk. 7.48
És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.
Luk. 7.49
És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: * Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?
Luk. 7.50
Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott * téged. Eredj el békességgel!

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages