Zsolt. 11

Teljes szövegű keresés

Zsolt. 11
Zsolt. 11.1
A karmesternek: Dávidé. Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?!
Zsolt. 11.2
Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre.
Zsolt. 11.3
Ha az alapfalakat is lerombolják, mit tehet az igaz ember?
Zsolt. 11.4
Az ÚR ott van szent templomában, az ÚR, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével, pillantása megvizsgálja az embereket.
Zsolt. 11.5
Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti.
Zsolt. 11.6
Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük!
Zsolt. 11.7
Bizony, igaz az ÚR, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT