Zsolt. 12

Teljes szövegű keresés

Zsolt. 12
Zsolt. 12.1
A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára.
Zsolt. 12.2
Segíts, URam, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül.
Zsolt. 12.3
Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.
Zsolt. 12.4
Irtson ki az ÚR minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!
Zsolt. 12.5
Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?
Zsolt. 12.6
Most már fölkelek - mondja az ÚR - a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.
Zsolt. 12.7
Az ÚR ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek.
Zsolt. 12.8
URam, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor,
Zsolt. 12.9
még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT