Ezekiel könyve (Ez)

Teljes szövegű keresés

Ezekiel könyve (Ez)
Két önálló bevezetés található itt. Az első (2-3a) az egész könyv bevezetése. Jojachin száműzetésének 5. éve Kr. e. 593-592. A másik bevezetés (1) az Úr dicsőségének látomására vonatkozik, s valószínűleg nem ezen a helyen volt. A 30. évet nehéz értelmezni. Egyes magyarázók szövegváltoztatással (13. év) 585 nyarára teszik. A Kebár az Eufrátesz egyik csatornája.
„Fölöttem (szó szerint: rajtam) volt az Úr keze” - Ezekielnél extázist jelent.
A látomás nem a Szentföldön, hanem Babilonban volt. Részleteiben homályos a leírása. Tanítása ez: az Úr nincs helyhez kötve. A legtávolabbi helyre tudja követni övéit. - A vihar és a felhő Isten jelenlétének szimbólumai (Kiv 13,21; 1Kir 8,10; Mt 17,5; ApCsel 1,9). Az egész leírásban a próféta csak megközelítő hasonlatokban beszél.
Az élőlények az asszír „kerubokra” emlékeztetnek: emberi fej, oroszlán test, pata formájú talp és sasszárny volt az ismertetőjelük azoknak a hatalmas szobroknak, amelyek a paloták bejáratának őrei voltak. Ezekiel a pogány istenek szolgáit az igaz Isten szolgáivá teszi. A Jelenések könyvének négy élőlénye erre a részre emlékeztet (4,7-8). A keresztény hagyomány a négy evangélista szimbólumát látja bennük.
A vers értelmét szövegjavítással adjuk.
Az élőlények nem húzzák, hanem viszik az Úr szekerét a trónussal (Kiv 25,10). Az Úr a kerubok fölött trónol. Úgy jelenik meg Ezekielnél, mint a szövetség Istene, aki a nép hűtlensége ellenére sem feledkezik meg a szövetségről.
Az Úr szekeréről szóló látomás a 3,12-ben folytatódik. A könyvtekercs szemlélése valószínűleg Ezekiel első látomása, s 593-ból való, amely meghívását közli vele. Az „Emberfia” Dán 8,17 kivételével Ezekiel sajátos kifejezése. Az Isten és az ember közti nagy távolságot jelzi. Dán 7,13-ban messiási cím. Jézus is ilyen értelemben használja (Mt 8,20; 17,22; Mk 1,34 stb.).
A tekercsnek csak egyik oldalára szoktak írni. Itt a fenyegető jövendölések nagy száma miatt írtak mindkét felére (Jel 5,1).
Összehasonlítható ez a látomás Izajás és Jeremiás meghívásának élményével (Iz 6,1; Jer 1,4). Izajásnál egy szeráf, Jeremiásnál maga az Úr érinti meg a próféta ajkát. Ezekiel még jobban érzékelteti ezt.
Édes a könyvtekercs a próféta számára, mert az Isten szavát tartalmazza.
Idegen, pogány népek, amelyek nem Izrael nyelvét használják. Ezek meghallgatnák a próféta beszédét: Jón 3; Mt 12,38-42.
A száműzöttek a Babilonba hurcolt zsidók, különösen Tel Abib lakói.
Tel Abib (Új termények halma) termékeny hely volt a Kebár folyó mellett, ahol sok zsidó lakott. Ugyanez a gondolat találhatóa 33,1-9-ben is, jobban kifejtve. Itt egyúttal a próféta feladatáról is szó van: mint őrállónak figyelmeztetnie kell honfitársait a veszedelemre és hirdetnie kell az Úr fenyegető szavait.
Az igazságban megkezdett élet sem biztosítja a végső állhatatosságot. Isten megkísérti az igazat, de nem veszi el szabad akaratát.
A bilincsek valószínűleg bénulást jelentenek, ami megakadályozta a prófétát mozgásában, s ez a próbatétel is szimbolikus jelentés lesz számára, és Isten üzenetét közvetíti. Talán a némaság is ennek a következménye, ami szintén jel a próféta számára
A tégla, a serpenyő, a próféta mozdulatlansága, a kimért táplálék, az elégetett és szétszórt haj Jeruzsálem közeli ostromát szemléltetik.
A héber szöveg szerint a napok száma 390, a görög szövegben pedig 190. Ezekben a számokban nem a pontos meghatározást kell keresnünk, hanem azt fejezik ki, hogy a hűtlenség és a bűn következménye Jeruzsálem ostroma és a száműzetés. A próféta népe bűneit viseli (Iz 53; Jn 11,50-52).
A száraz marhatrágya Keleten tüzelőszer.
„A kenyér botja” - támasz az élet fenntartásához. A tartalék kenyereket botra fűzték fel (Lev 26,39).
A nép sorsa az ostrom folyamán: harmadrész tűzben pusztul el, harmadrészét legyilkolják, a többit száműzetésbe hurcolják.
A maradék gondolata. Isten vele köt szövetséget (Iz 4,3; Róm 11).
Jeruzsálem a világ közepe, a „föld köldöke”. Neki kellett volna a nemzetek lelki vezetőjévé lennie, de nem felelt meg hivatásának.
A szentély meggyalázása a próféta szemében nagyon súlyos bűn (8).
A három csapás: pestis, éhínség, kard gyakran fordul elő Ezekielnél (6,11; 7,15; 12,16). Jeremiásnál is 18-szor esik róla szó. Egy negyedik csapásról, a vadállatokról tesz említést a MTörv 32,34.
Palesztina területének legnagyobb része hegyes vidék. A magaslatok (héberül: bama, bamot) olyan dombok, amelyeken a kánaáni népek, és a zsidók maguk is az istenségeknek áldoztak.
Gyakori kifejezés Ezekielnél. Akik elhanyagolták az Úr művét, majd megtapasztalják mindenhatóságát.
Parázna szív, házasságtörő szem - gyakori kifejezések az Ószövetségben: Izrael népének Isten iránti hűtlenségét fejezik ki (Ez 16, 23).
Isten türelme véget ért, közeledik az ítélet.
Ribla, Emat földjének városa Palesztina legészakibb részén feküdt. A sivatag pedig a legdélibb részt jelenti, vagyis Izrael egész területét. Nebukadnezár Riblában tartott ítéletet Cidkija fölött Jeruzsálem elfoglalása után (2Kir 25,6).
A fenyegető vég kikerülhetetlen, mert a nép nem tért meg. Isten lényege az irgalom, de Isten már nem irgalmas többé, hanem büntet a bűnök miatt.
A szöveg nehezen érthető.
A héber szöveg itt is homályos: a korona kijött, a vessző kivirágzott.
Senki se menekül meg a pusztulástól akár faluban, akár városban lakik. Az Üdvözítő is ezeket a képeket használja, amikor a végső ítéletről beszél (Mt 24,16-18).
A lánc a fogság jelképe, amelyet nem kerül ki a nép, sem egyházi, sem világi vezetői.
A megadott dátum: 592. szeptember-október. Júda véneia száműzetésben levő nép vezetői (14,1; 20,1).
A látomás emlékeztet az 1,26-28 egyes részeire. Az Úr maga jelenik meg a prófétának. A látomás célja az, hogy az Úr megmutassaa prófétának: Jeruzsálem súlyosan bűnös. Nem a múlt bűneiért éria büntetés, amelyekkel szolidaritást kell vállalnia, hanem saját bűnei miatt jön rá a fenyegető büntetés.
A féltékenység bálványa valószínűleg Baal vagy Astarot szobra volt, amelyet még Manassze állíttatott a templomba (2Kir 21,7). Az Urat minden bálványimádás haragra és féltékenységre ingerli (Kiv 20,5; 34,14; MTörv 4,26; 6,15).
Ezek a férfiak az Egyiptom-barát pártot szemléltetik. Ennek a politikának a következménye volt az egyiptomi bálványok átvétele, Jaazanjahu a város legelőkelőbbjeihez tartozhatott.
Tammuz asszír-babiloni eredetű istenség volt. Semita neve Adonisz. Az elhaló és ismét életrekelő természetet személyesítette meg. Minden évben Tammuz hónapja (június-július) a gyász és szomorúság ideje volt, mert az isten ekkor szállt le az alvilágba.
A kép ismerős az asszír-babiloni ábrázolásokból, de nem lehet tudni, hogy itt milyen szertartásról van szó. Egyesek perzsa eredetű nap-kultuszra gondolnak. - Nemcsak a főváros, hanem az egész ország tele van gonoszsággal (7,23; 9,9).
Isten különbséget tesz jók és gonoszok között. A kevés számú igazat kereszttel jelölteti meg, mint ahogy Egyiptomban is megjelöltette a házakat a bárány vérével (Kiv 12,7-15; Jel 7,2-3). A gonoszok számára nincs irgalom többé, a büntetés utoléri őket. A jel a kereszt, a héber betűsor utolsó betűje, a tau. Ez volt a kézjegye azoknak, akik írni nem tudtak. Ez a megjelölés az Isten számára való lefoglalást jelenti.
10,
A város lakóinak elpusztítása után elpusztul maga a város is, tűz emészti meg. A 8-17 megismétli az 1,6-26 látomását.
A keleti kapuról vö.: 11,23.
Ezekiel fölismeri az élőlényekben a kerubokat.
11,
Az 1-12. vers ebből a fejezetből a 8. fejezet után folytatódik, a 10,21 pedig a 11,22-vel. A gonosz vezetők hamis biztonságról beszélnek a népnek: a falak erősek, megvédik a várost, mint ahogy az üst védi a húst a tűztől. A próféta válasza: a város valóban üst, dea megöltek holttestével lesz tele. Nem nyújt biztonságot, mert akik ebben bíznak, azokat az Úr kihozza a városból és megbünteti. Később a próféta ennek a példabeszédnek más magyarázatot ad (24,1-14).
Pelatjahu hirtelen halála Ezekiel számára Isten ítéletét jelenti. A próféta, mint a 9,8-ban, kifejezi nyugtalanságát Izrael maradéka miatt.
Jeruzsálem lakói, akik megmenekültek a száműzetéstől, azt gondolták, hogy ők a választottak, a nép színe-java. Már Jeremiás harcolt az előítélet ellen (Jer 24), aki szerint az Úr a száműzötteket választja ki. Ezekiel szerint a templom birtoklása semmit sem jelent, mert az Úr a száműzöttek számára idegen földön lesz a szentély.
A görög szöveg „más” szívről, a szír fordítás „új” szívről beszél (Zsolt 51,12). A száműzetés megtöri a népet, de a maradék visszatér és megtér. Új szívvel alkalmas lesz az új szövetségre. Isten nemcsak törvényt ad, hanem erőt és képességet is ennek megtartására.
A várostól keletre levő Olajfák-hegye.
Ezek a versek föltételezik, hogy Ezekiel Babilonban lakik,s innen csak látomásban távozott el. A prófáta Júda véneinek mondja el a látomást, akik hozzá jöttek a 8,1 szerint.
Ez a jelképes tett, amely csendben történik, Jeruzsálem népének küszöbön álló elhurcolását jövendöli meg, továbbá királyának szomorú sorsát. Cidkija király és fegyveres kísérete a falon ütött résen át próbál menekülni, de sikertelenül (2Kir 25,4). Fogságba került, szemét kiszúrták, és így hurcolták Babilonba (2Kir 25,7).
A maradék a fogságban Isten igazságosságának tanúja lesz.
Itt valószínűleg egy újabb jelképes tettről van szó, ami az ostrom borzalmaira emlékeztette honfitársait.
Ezek a mondások azt mutatják, hogyan fogadták Ezekiel beszédeit: egyesek kétkedéssel (nem teljesednek be), mások nem vonatkoztatták magukra (csak a jövőben teljesednek be). Ezekiel megcáfolja ezeket a hiedelmeket: Isten hosszú tűrése véget ér, a fenyegető jövendölések a közeljövőben beteljesednek.
Jeremiás prófétánál hasonló beszédeket találunk, amelyekben sokszor ugyanezek a kifejezések fordulnak elő. Ezekiel a hamis próféták megtévesztő optimizmusát kárhoztatja. A falról szóló példázat nagyon találó. 590 körül megerősítették Jeruzsálem falait. Sok helyen azonban, ahol komoly repedések voltak, csak bevakolták, s nem erősítették meg. Ilyen a hamis próféták megtévesztő optimizmusa is.
A béke nemcsak a külső fenyegető veszélyek távolmaradását jelenti, hanem az egyéni és társadalmi boldogságot, nyugalmat is (Jer 6,14).
A hamis prófétanők büntetése hasonló a hamis prófétákéhoz. Találunk utalásokat bizonyos gyakorlatokra, amelyek mágikus vagy bálványimádó jellegűek voltak, számunkra azonban nagyon homályosak. Ezek ténykedése nem annyira beszéd, hanem inkább a varázslás, boszorkányság volt.
A tanácsot kérő vének bálványokhoz ragaszkodtak, az Úr ezért nem válaszolt nekik prófétája által, hanem maga válaszol, amikor megbünteti őket. Az igaz Isten tiszteletét nem lehet összeegyeztetni a bálványimádással.
Ha a próféta megtéved, az Úr engedi meg ezt a tévedést, mert már elhatározta pusztulását. A büntetés is jel lesz, amely azt célozza, hogy a népet megtérítse. Isten irgalma és hűsége tűnik ki igazságosságában.
Ez a rész a 18; 33,10-20-szal együtt fejlődést jelent az Ószövetség erkölcsi tanításában. A régebbi szövegek az egyént a család,a törzs keretében vagy nemzete tagjaként szemlélték. Noé megmenekül családjával (Ter 6,18). Ábrahám egész törzsével együtt jön Kánaán földjére (Ter 12). Ez a gondolkodásmód volt a felelősség kérdésében is. Természetesnek látszott, hogy egy várost teljes egészében megbüntessenek, igazakat, bűnösöket egyaránt. A gyermek sorsa apja tettétől függött. A próféták kezdték ezt az elgondolást javítani (Jer 31,29- 30). Ezekiel a 8-10. fejezetben kifejtette, hogy Jeruzsálem büntetését a jelen bűnökkel kell magyarázni. Ezt a gondolatot fejti ki most még világosabban. Az ember üdvössége vagy pusztulása nem őseitől, szomszédaitól, de még saját múltjától sem függ. A szív jelen állapota számít egyedül Isten előtt. Ezeket a gyökeresen individualista nézeteket javítja ki az Úr szolgájának 4. éneke (Iz 52,13-53,12). Másrészt ez az elv szigorúan alkalmazva, rövid távon ellentmond a mindennapi tapasztalatnak. Ez vezetett a túlvilági igazságszolgáltatás gondolatához. Az Újszövetség kapcsolja össze Ezekiel individualista tanítását és a szolidaritás törvényét (a hit által szolidaritást vállalunk Krisztussal, aki megváltott minket).
Három népi hősről van szó, akik ismertek voltak az izraelita hagyományokban: Noé emlékét a legrégibb szentírási szövegek őrizték meg (Ter 6); Jób legendája ihlette Jób könyvét Dániel nem szerepel a Bibliában Ezekiel könyvén kívül (28,3), s nem azonos Dániel prófétával, hanem híres keleti hős volt, aki bölcsességével és igazságosságával tűnt ki (vö.: Ras Samra-i költemények). A gonoszok nem üdvözülnek az igazak miatt. Az igaz maradék megmarad, megmenekül saját igazsága miatt, mint Noé, Jób és Dániel.
A szőlő hasonlata gyakori az Ószövetségben. Ezekiel szerint a szőlő fája semmire sem való. Az Úr nem várt semmit a népétől. Összes értékei Isten ingyenes adományai.
A mindkét végén megégett szőlővessző a választott nép országát jelképezi. 720-ban az északi ország pusztult el, 597-ben Júda országa kisebbedett meg. Maga Jeruzsálem - a középen - sem érintetlen, mert ostrom alatt van, és már sokakat elhurcoltak belőle.
Izrael az Úr hűtlen jegyese, aki paráználkodott az idegen istenekkel. Gyakori hasonlat a prófétáknál Ozeás óta (Oz 1,3; Iz 1,21; Jer 2,2). Ezekiel ezt a hasonlatot hosszú allegóriává formálja, ami magában foglalja Izrael egész történetét. A befejezés (60-63) ugyanolyan, mint Ozeásnál: az Úr megbocsát a hűtlen jegyesnek, és új szövetséget köt vele. Ez a gondolat sugallta az Újszövetség sok példabeszédét is (Mt 22,2-14; 25,1-13; Jn 3,29).
A pátriárkák koráról és az egyiptomi tartózkodásról van itt szó. Izrael itt fejlődött néppé, de nem volt szabadsága.
A sinai szövetségkötést a próféta a házasság képével írja le. Az Úr elhalmozza népét szeretetének minden jelével.
Mindkét vers végén a héberben érthetetlen szavak találhatók. A jegyes az ajándékokat hűtlenségre, paráználkodásra használja fel. Keresi az idegenekkel való szövetséget és fizet azért, hogy ezt megszerezze ahelyett, hogy az Úrban volna bizalma. Az idegenekkel való szövetség és a legszörnyűbb bálványimádás Manassze uralkodása alatt volt.
A filiszteusok sokszor veszélyeztették Izrael létét a bírák és Saul korában, később Acház és Hiszkija idejében is.
A büntetés nagyon kemény lesz. A többi asszony (a szomszédos népek) látja majd mindezt, és kárörömmel szemléli.
Jeruzsálem sokkal bűnösebb, mint Szamaria és Szodoma, mert ő több jótéteményben részesült. Ezért keményebb a büntetése is.
A remény azonban megmarad: a büntetés csak gyógyító jellegű. Isten szeretete továbbra is megmarad, mert ő hű a szövetséghez, s a megtérés után megbocsát és új szövetséget köt. Az Egyház az új jegyes (Ef 5,21-33), a szentségek pedig Isten új ajándékai.
A nagy sas Nebukadnezár, aki 597-ben fogságba vitte Jojachint (ő a cédrusfa hegye), és helyébe Cidkiját tette királlyá (ő a cédrus hajtása). A másik nagy sas Egyiptom. Cidkija feléje nyújtja „ágait” és Babilon ellen ott keres támaszt (2Kir 24,10-17). A szemrehányás az Úr részéről: Cidkija megszegte az esküt, amikor Egyiptommal kötött szövetséget.
A próféta a messiási időről beszél: a dávidi dinasztiából választ az Úr uralkodót, aki nem emberi szövetségre, hanem az Úrra épít majd.
Ez jólismert közmondás lehetett Izraelben, amely kifejezte az erkölcsi összetartozás elvét egyazon család tagjai között.
Ez a felsorolás bizonyos bűnvallomásra emlékeztet, amelyet ünnepélyes istentisztelet alkalmával végezhettek. - A hegyeken enni annyi, mint bálvány tiszteletére végzett szertartáson részt venni. Egyes magyarázók a szöveget így fordítják: nem eszik vért.
A kamatra való kölcsönzés tilalma: Lev 25,35-37.
Nemcsak az ősök bűnei nem terhelik az ember lelkét, hanema múltban elkövetett saját bűnei sem, ha azokat megbánta. A megtérés - vagy a rossz útra térés - nem kollektív, hanem személyes tett. Mindenkinek a jelen állapota számít, az Isten eszerint ítéli meg. Mindenki kezdhet új életet, senki sincs elveszve.
Ez a költemény ún. „qina”-vers, gyászének allegorikus formában. Az allegória minden elemét nem lehet magyarázni. Az oroszlán-hasonlat a Ter 49,9-ből való, ahol Júdát oroszlánhoz hasonlítja a szent szerző. Az oroszlán a nép, az oroszlánkölykök pedig a királyok. Három királyról van itt szó: Joacház, Jojachin és Cidkija királyról.
Joacház Jozija király utóda volt. Necho fáraó Egyiptomba vitte fogságba és ott halt meg (2Kir 23,33-34; Jer 22,10-12).
Jojachin csak három hónapig uralkodott, mert 597-ben Babilonba vitték fogságba, és ott is hal meg (2Kir 24,8-17).
Cidkija sorsát egy újabb allegória rajzolja meg: a szőlő a nép, amely a jó sorsban növekedett, de el fog pusztulni. Cidkija enneka szőlőnek egy ága, amit a sivatagba ültetnek át - Babilonba visznek fogságba.
A dátum 591 július-augusztus. A tanácsot kérő vénekről: 14, 1-5. Isten végtelen irgalma és Izrael népének hálátlansága a fejezet tanítása. Az Úr csak saját neve miatt nem semmisítette meg a hűtlen Izraelt, nehogy gyalázat érje a nevét a pogányok részéről (20,14 36,22).
Ezekiel itt a gyermekáldozatra gondol. Az elsőszülöttek az Úréi, de meg kellett őket váltani (Kiv 34,19). Izraelben azonban élt a pogány szokás is: Molochnak föláldozni a gyermeket. Ez tehát a törvénytől való eltévelyedés, amiért az ember felelős.
Szójáték a magaslatról: miféle magaslat (habbama), ahova mentek (habbaim). A menni, közeledni igében talán utalás van a kultikus prostitúcióra is, amit gyakran szintén a magaslatokon folytattak.
Az Úr kivezeti a népet Babilonból, de nem haza, hanem a „népek pusztaságába” (a szír-arab pusztába) - ellentétben Egyiptom pusztaságával -, és ott semmisíti meg.
A bárányok bot alatt való megszámolásáról: Lev 27,32; Jer 33,13.
A szent hegy Sion hegye, amely ellentétben van a magaslatokkal, s ide vezeti az Úr népét. Megbocsát neki újra, de nem érdeme miatt, hanem saját dicsőségéért.
A Vulgátában az itt következő 5 vers még a 20. fejezethez kapcsolódik (45-49), a 21. fejezet számozása tehát a Vulgátában 5 verssel hátrább van.
A régi időben Palesztina területén sokkal több erdő volt, mint ma. A próféták a közeli katasztrófákat igen gyakran erdőtűz formájában írják le.
A hallgatók gúnyosan jegyzik meg, hogy a próféta „rejtélyeket mond”, és ezért nem kell komolyan venni.
A próféta itt még a régi elvet vallja: az egész közösség bűnhődik a vétekért. A 14,12-ben a személyes felelősséget hirdeti.
Az Úr kardjáról szóló ének arról szól, hogy az Úr a babiloniak kezébe adta kardját, hogy végrehajtsák az ő ítéletét.
A mély gyász kifejezésének a formája.
Erős antropomorfizmus: az Úr örül, hogy az öldökléssel elégtételt szerez magának.
Nebukadnezár a riblai útelágazásnál sorsot vet, hogy Júda vagy az ammoniták fővárosa ellen vonuljon-e először. A sors Júdára esett.
Nebukadnezár nem hamis jövendölésre indul Jeruzsálem ellen. Tudja, hogy föllázadtak ellene, amikor Egyiptom segítségét kérték.
Miután Nebukadnezár a sors alapján (27) Jeruzsálem ellen vonult, az ammoniták azt gondolták, hogy ők elkerülik a pusztulást. Nebukadnezár azonban ellenük is hadjáratot indított - Fláviusz Jozefusz szerint - öt évvel Jeruzsálem pusztulása után.
22,
Nagyon hasonló a témája a 16., 20., és 23. fejezetnek is. Itt azonban az olvasztókemence és a salak kivételével nem használ a próféta példabeszédet.
A küszöbön álló támadás, Jeruzsálem ostroma úgy tisztítja meg a népet, mint az olvasztókemence a fémet. Csak a választott maradék menekül meg.
Ebből a versből arra lehet következtetni, hogy a jövendölés akkor hangzott el, amikor a nép a támadások elől Jeruzsálembe menekült (589-587).
A jövendölésnek ez a harmadik része valószínűleg a város elfoglalása után hangzott el. Az is lehet, hogy maga Ezekiel egészítette ki egyes részeit az események után.
Terjedelmes allegória. Szamaria és Júda idegen népekkel kötött szövetségei paráznaság módjára szerepelnek. Szamaria büntetésea pusztulás volt, ugyanez vár Jeruzsálemre is (vö.: 16,1; Jer 3,6-13).
Ohola jelentése: az ő sátra. Célzás a törvénytelen istentiszteletre, amelyet I. Jerobeám vezetett be. - Oholiba jelentése: az én sátram benne van. Az Úr törvényes sátra (szentélye) benne van. Szent Jeromos magyarázata ez. Azonban olyan szokásokra történik célzás, amelyeket már nem ismerünk, s ezért ez a magyarázat nem biztos. Gondolhatunk a magaslatokon felállított sátrakra is (16,10).
A próféta talán Hiszkija és Merodák-Baladán kapcsolatára tesz itt célzást (2Kir 20). Viszont itt a kezdeményező Babilon volt. Az is lehetséges, hogy egy előttünk ismeretlen eseményre céloz a próféta.
A kaldeus szó gyűjtőneve a Babilonban lakó népeknek, amelyek az asszír-babiloni emlékekből ismeretesek (Puqudu, Qutu, Szutu).
A kehely hasonlata gyakori Jeremiás óta (Jer 25,15-18). Az itt olvasható rövid ének talán népi eredetű dal volt, amit Ezekiel Izraelre alkalmaz.
Ebben a részben a próféta kortársaihoz fordul és azok bűneit ostorozza. Ezért beszél második személyben. Sajnos a szöveg nagyon megromlott és nehezen érthető.
A pogány népek látják, hogyan bánik Isten hűtlen népével, s ők lesznek Isten ítéletének végrehajtói.
A dátum: 589 december vagy 588 január.
A 2Kir 25,1; Jer 52,4; 39,1 szerint Nebukadnezár ekkor kezdte meg Jeruzsálem ostromát. Ha a próféta ekkor Babilonban volt, fontos volt számára, hogy megjegyezze ezt a napot, mert később igazolni tudta jövendölésének beteljesedését.
A jelképes tett értelme: az üst (Jeruzsálem falai) nem tudja megőrizni a húst (a város lakóit) a tűztől és más szerencsétlenségtől
A város annyira romlott már, hogy pusztulását semmi sem tudja megállítani, nem segíthet rajta egy időleges próbatétel, ezért teljesen elpusztul.
Szemed gyönyörűségét: feleségedet (18). - A gyászszertartásokat a Szentírás többi könyveiből ismerjük. Az „emberek kenyere” számunkra ismeretlen szokásra utal. Egyes magyarázóka „szomorúság kenyere”, vagy a „gyász kenyere” jelentést adják neki. - A próféta viselkedése felesége halálakor nagyon feltűnő és botrányos volt.
Ezekiel tudtára adja a népnek, hogy ők is így tesznek Jeruzsálem pusztulásakor. Nem tiltja meg nekik, hogy gyászoljanak, de az események olyan borzalmasak lesznek, hogy nem lesz idejüka templom pusztulását szertartásosan megsiratni.
Jeruzsálem pusztulásának hírére a próféta szabadon beszélhet, megszűnik némasága. A város pusztulása ugyanis minden szónál ékesebben bizonyítja a próféta szavainak beteljesedését.
A 25-32. fejezetben jövendölések találhatók az idegen nemzetek ellen. Jahve nemcsak a zsidó nép Istene, hanem minden népé. Izrael súlyosan vétkezett Istene ellen és viseli bűnei következményét, de a körülötte levő népek is vétkeztek ebben. A próféták hirdetik, hogy minden nemzet Istenhez tér, de azt is, hogy Isten minden nemzetet megítél. Hét jövendölés következik.
Az ammoniták gyakran ellenségeskedtek az izraelitákkal. Jeruzsálem pusztulása után (587) izraeli területeket akartak elfoglalni. Nebukadnezár ellen több fölkelésben vettek részt, szövetségeseiket azonban cserbenhagyták. Jeruzsálem pusztulásából hasznot húztak.
„Városait” javítás, a héber szövegben fiait található.
Isten kezének kinyújtása: a büntető ítélet végrehajtása.
Az izraeliták saját népüket többre tartották, mint a szomszédos népeket. A moábiták most kétszeresen is örülnek, hogy Júda háza bajba jutott. Jeruzsálem pusztulása után Nebukadnezár Ammont és Moábot is megtámadta. Bizonyára ez is elősegítette azt, hogy „Kelet fiainak” már nem tudtak ellenállni. Szeir = Edom.
A jelentés bizonytalan, a szöveg javított.
Egy szomszédra sem haragudtak Izrael fiai úgy, mint Edomra, mert Jeruzsálem pusztulásakor csúnyán viselkedett.
A régi ellenségeskedés már a bírák korában kezdődött.
A kereták a filiszteusok szomszédos népe és a filiszteusokhoz tartoztak.
Tírusz régi, híres kereskedő város volt, s a Babilónia elleni lázadásokban mindig jelentős szerepet vállalt. De cserbenhagyta szövetségesét és örült végzetének. Az időmeghatározásból hiányzik a hónap száma. A görög fordítás szerint: a tizenkettedik év első hónapjában, azaz Kr. e. 586 áprilisában.
A „kapuja”, „ahol bőség volt” javítás.
Tírusz sziklás szigetre épült, közel a tengerparthoz. Nebukadnezár 585-ben kezdte meg az ostromot. Tizenhárom évig tartott, amíg bevette a várost, és csak később rombolta le teljesen.
A szigetek itt a távoli partvidéket jelentik.
Gyászéneket (qina) tartalmaz Tírusz pusztulásáról.
A sír itt a seolt, az alvilágot jelenti. „Az örökös magányban”, javítás, ugyancsak a „visszatérj” és a „tovább élj” is.
Ezekiel Tíruszt, a sziklás szigetre épült várost egy pompás hajóhoz hasonlítja, amely azonban elsüllyed. A sok szakkifejezés fordítása igen bizonytalan.
A próféta annyira biztos Tírusz bukásában, hogy már most gyászéneket zeng felette.
A tenger bejáratai: Tírusz két kikötője a népekkel és szigetekkel folytatott kereskedelméről a 12-15. versek számolnak be. „A hajó” - kiegészítés. A fordítás itt nem teljesen a hébert követi.
Szenir a Hermon-hegy amorita neve. A Hermon ciprusairól,a Libanon cédrusairól volt híres. A Tíruszt jelképező hajó a legnemesebb anyagokból készült.
A „hatalmas tölgyeiből” javítás. A szöveg a hébert követi, javítása. - Kittim szigetei Ciprus szigete mellett a Földközi-tenger szigeteit és partjait jelentik.
Elisa azonosítása bizonytalan. Szidon és Arvád Fönícia partvidéki városai. Többé-kevésbé elismerték Tírusz gazdasági felsőbbségét.
Gebál, másik nevén Büblosz föníciai partvidéki város. Lakói híres kőfaragók és műépítők voltak.
Parasz a perzsák földje, Put a Vörös-tenger legdélibb oldalán fekvő ország. Lud magyarázata bizonytalan. - A fegyverek várfalra függesztése annak erejét, védettségét jelenti.
Tarsis valószínűleg Spanyolországban fekvő föníciai telep volt. Híres volt érceiről. Az Ószövetségben Tarsis mint a távoli város szerepel.
Javan, azaz Jonia Görögország vagy általában Nyugat lakóinak megjelölése.
Bet-Togarma valószínűleg Örményország.
A fordítások „Edom”-ot hoznak, a héber „Arám”-ot. A felsorolt drágaságok pontos mibenléte bizonytalan.
Helbon Damaszkusztól délre fekszik, Szahar helye ismeretlen.
Uzal arab törzs, mint Seba és Ráma.
Haran a felső Eufrátesznél fekszik. Kanne és Eden az asszír írásokban Kannu és Bit Adini, a Közép Eufrátesz vidékén voltak. Kilmad fekvése ismeretlen. Valószínűleg Asszurhoz volt közel.
A 9b-ben megszakadt allegória itt folytatódik.
A föníciai hitrege szerint Tíruszt Baal Melkart isten alapította, és ő volt első királya. Tírusz királyai az ő leszármazottainak tekintették magukat. Tírusz akkori királya II. Ittobaal volt.
Gúnyos megjegyzés. Ez 14,14-ben Dániel jámborságáról, itt pedig bölcsességéről hallunk.
A költemény nem kifejezetten a király személyére irányul, hanem inkább a város megszemélyesített hatalmára. A keresztény hagyomány átvitt értelemben szívesen alkalmazza Lucifer bukására. Példakép - szó szerint pecsét. A pontos jelentés és a fordítás bizonytalan.
A szöveg a földi Paradicsomkert kifejezései mellett a régi keleti mitológiák különböző elemeit is felhasználja: Istenek hegye - ennek helyét messze északon képzelték; oltalmazó kerub (vö.: Ter 3,2).
A fordítás a görög szöveget követi.
A királyok Tírusz ellenfelei.
Szidon egyike volt Fönícia legrégibb és legnagyobb városainak. Tírusztól északra, mintegy 30 km távolságra feküdt. A perzsa idők előtt jelentőségben Tírusz mögött maradt. Jer 27,3 szerint Szidon Júda ellen volt. Ezért jövendöl ellene Ezekiel.
Isten szentsége nyilvánvaló lesz a zsidókon, mert a fogság megtisztítja és alkalmassá teszi a maradék zsidóságot a messiási ígéretek hordozására.
29,
Babilon mellett Egyiptom volt a másik nagyhatalom, Júda országának legnagyobb veszedelme. Mégis tőle várta a segítséget, hogy Babilontól megszabaduljon. Isten kifejezetten tiltotta Júdának az Egyiptommal való szövetséget.
Ez a hónap: Kr. e. 588. december vagy 587. január.
A fáraó büszke a Nílus csatornáira, amelyeket az öntözéshez készíttetett.
Nílusod halai: Egyiptom lakói, akiket a fáraó magával ránt a pusztulásba. A próféta képes beszéddel szemlélteti Egyiptom bukását.
A héberben a puszta helyett a „pusztulás romhalmazai” áll. Migdol Egyiptom északi határerődítménye, Sziéne (ma Asszuán) Egyiptom legdélibb városa az etiópiai határ mentén.
Ez a vers a pusztulás nagyságát jelképezi. Szónoki kép.
A száműzött egyiptomiaknak ugyanúgy megígéri Isten a hazatérést, mint Izraelnek. Itt azonban nincs szó az Istenhez való megtérésről és a választott nép vallási közösségébe való beilleszkedésről, amint ez Izajás második részében megtalálható (Iz 45,14).
Patrosz - Délvidék, azaz Felső-Egyiptom.
A választott nép nem köthet egy néppel sem szövetséget, mert Isten a szövetségese.
A próféta az isteni szózatot Kr. e. 571 március-áprilisában kapta. A 17-21 Ezekiel legkésőbb kapott prófétai szózatát tartalmazza, amely az előzőket kiegészíti, vagy megváltoztatja. - Nebukadnezárnak Tírusz bevétele sok áldozatba került. Ezért Isten megengedi neki, hogy Egyiptom elfoglalásával kárpótlást kapjon.
A szarv az erő, az üdvösség jelképe, amely sokszor messiási értelemben szerepel (Zsolt 132,17).
30,
Az itt következő részek valószínűleg a megelőző prófétai szózat későbbi kiegészítései. - Az Úr napja az Isten ünnepélyes közbejöttét jelenti, hogy megítélje Izraelt az idők végéig (Ám 5,18;Iz 2,12), vagy pedig a pogány népeket (Jer 40,10). Később a Messiás megjelenésére alkalmazták, aki eljön megítélni az embereket (Iz 13, 6; Joel 1,15). Az ítélet napja, amely Egyiptomot sújtja, egyben a nemzetek világvégi megítélésének típusa is.
A fordítások Arábiát hoznak, a héberben Gemis van. - Kub ismeretlen nép, a görög Lubot hoz (Líbia). A görög szövetségem fiainak fordítja, a héber szövetség földjének fiait hoz. Talán a Gedalja helytartó idején Egyiptomba menekült zsidókat érti.
Nóf=Memfisz, alsóegyiptomi város. Coán=Tanisz, város a Nílus deltájában. Nó=Tébé, Felső-Egyiptom fővárosa, Szín erődítmény a Nílus deltájában. Ón=Heliopolisz. Pi-Beszet=Bubaszti, két város Alsó-Egyiptomban. Tafnisz határváros a Nílus deltájától délre.
Kr. e. 587. március-április.
Egyiptom fölmentő sereget küldött Jeruzsálemnek, de segítségük kudarcot vallott (Jer 37,5-8).
Egyiptom megmaradt haderejét is szétverik.
A próféta a libanoni cédrushoz hasonlítja Egyiptom hatalmát, pommpáját és bukását. A 17. fejezetben is hasonló képeket használ, de más jelentésben. Kr. e. 581. május-június.
A kiterjesztett ágak az Egyiptomnak önként hódoló és a tőle meghódított népek.
A görög fordítás szerint: a nemzetek legerősebbjének kezébe. Nebukadnezárról vagy pedig egyik utódjáról van szó. A kifejezésmód azonban olyan erős, hogy Kambüzeszre is gondolhatunk, aki Kr. e. 525-ben foglalta el Egyiptomot.
Sírgödör: seol, alvilág.
A Nílus gyászolt, a háború idején elmaradt termékeny áradása, és így az országra éhínséget hozott.
Akik árnyékban laktak: Egyiptom szövetségesei. - A fáraó,a cédrus, a többi király a földi Paradicsom (Éden) fái. Ezek a „fák” az alvilágba kerültek, de vigasztalódni fognak, amikor a fáraó is odakerül (32,17).
Az időpont 585. február-március.
Az egyiptomi fáraó magát a napisten (Rá) fiának tartotta.
Foglyok helyett a héber „romokat” hoz.
Valószínűleg egy más jövendölésből való, és eredetilega záradék (16) a 9. vershez kapcsolódott.
A hónap elsején hiányzik a héberből. - Kr. e. 586. március-április.
A 19. vers a görög fordítás szerint a 21. vers után következik.
Minden erejük cserbenhagyta őket - ez a görög szöveget követi, a héberben érthetetlen.
A fáraót a seolban fogadják a barbár fejedelmek, akik korábban elestek a csatában.
A verem legmélye az alvilág legszégyenletesebb helye.
Mesek és Tubal: 27,13; 38,2-3; 39,1; Iz 66,19.
33,
A könyv harmadik része azokat a jövendöléseket tartalmazza, amelyeket Nebukadnezár palesztinai támadása idején mondott ela próféta.
A korabeli események hatása alatt mondta el a próféta a jövendölést: védelmi előkészületeket tesznek, stratégiailag fontos helyekre őrséget helyeznek el. Az 1-9. vers párhuzamos a 3,16-21-gyel. Négy esetet sorol fel: az istentelen és istenfélő részesül, illetve nem részesül figyelmeztetésben a próféta részéről. Nem a figyelmeztetés eredményessége vagy eredménytelensége dönti el a próféta érdemes vagy érdemtelen voltát. Így nem érezheti egykönnyen fölmentve magát a figyelmeztetés kötelezettsége alól. - Az „életben marad” és a „meghal” értelme: soká és boldogan él, illetve betegség és egyéb csapások - köztük a hirtelen halál - sújtják, bár ez utóbbival Isten vár, mert Isten jobban örül a megtérésnek, mint a bűnös halálának. A Lev 18,5-höz kapcsolódva kifejti a próféta, hogy Isten a pusztába parancsokat adott népének, hogy azok megtartásának jutalmául „éljen”, azaz addig éljen, amíg el nem éri az ígéret földjét és nem élvezheti annak javait.
A nép úgy érzi, hogy bűnei lenyomják, nem tud változtatni életén. A próféta azt állítja, hogy van lehetőség a megtérésre.
Ezekiel azt mondja, hogy a megtérés, illetve a jóban való megmaradás jutalma az életben maradás, és a fogság utáni boldogabb korszak élvezése. A bűn büntetése az, hogy ezt nem éri meg az ember. Ezt a gondolatot fejleszti tovább az Újszövetség, és a jutalmat és büntetést a halál utáni időre helyezi kilátásba.
A dátum: Kr. e. 586. december vagy 585. január. A várost Cidkija 11. évében a negyedik hónap kilencedik napján foglalták el. - A próféta az Úr keze által némává lett (3,24-27; 24,27).
Az Ábrahámtól való származás csak akkor ér valamit, ha Ábrahám tetteit is követi valaki. Bálványaik, hűtlenségük hatástalanná tette Isten ígéreteit, s elveszi tőlük az Ígéret földjét. Ezekiel hallgatói ezt nem akarták elhinni még az 587-es események után sem.
A szöveg bizonytalan. Egyesek így javítják: a hegyeken esztek. - A hús vérrel való evése és a törvény tilalma: Lev 7,26-27.
A szöveg értelme bizonytalan és homályos. - A száműzöttek nincsenek tudatában helyzetük komolyságának. A prófétai üzenetből csak a vigasztalót, a közelgő szabadulást hallják meg, de elengedik a fülük mellett az erkölcsi javulásra való felszólítást, pedig ez utóbbi feltétele annak, hogy az ígért szabadulásban részük legyen.
34,
A pásztor és a nyáj képe gyakran szerepel a Szentírásban és az asszír emlékekben is. A pásztorokkal jelképezett királyok és hivatalnokaik saját hasznukat előbbrevalónak tartják a nép javánál. Ennek felismerését elég részletes „lelkitükör” összeállításával könnyíti meg számukra a próféta. Méltán éri utol őket megalázó sorsuk: nem maradhatnak meg tovább tisztségükben. Helyettük maga Isten fog közvetlenebb módon belenyúlni népe sorsának alakulásába. Enneka közvetlenebb isteni beavatkozásnak betetőzése az Ige megtestesülése, a jó Pásztor fellépése.
Valószínűleg a magaslatokon folyó törvénytelen kultuszra utal a próféta.
Dávid nevével a már ismert, sokszor megjövendölt ivadékot jelöli a próféta. Szolgámat: messiási cím. Dávid ivadéka tehát Isten megbízottjaként fog működni. Jézus Jn 10,11.14-ben a jó pásztornak mondja magát.
35,
Ez a rész a népek elleni jövendölések közé tartozna. Mégsem véletlenül került ide, mert kapcsolatban van a következő jövendöléssel. - A szomszéd népek közül Edom támadta leginkább Júdát, pedig testvérnép volt. Csak az Edomra mért pusztító büntetés jelent biztosítékot Júda számára, hogy nem vész kárba az újjáépítés munkája. Amikor a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, az edomiták nyilván kezükre játszották (Abd 10-15; Sir 4,21; Zsolt 137,7). Júda és Edom között ősi az ellentét, hiszen már az ősatyák, Ézsau és Jákob is ellenséges viszonyban voltak az elsőszülöttség miatt (Ter 27,41-45). Amikor Izrael Kánaánba bevonult, Edom megtagadta az engedélyt, hogy területén átvonulhassanak (Szám 20,14-21). A királyok kora óta minduntalan voltak területi viták köztük (Ám 1,11; 2Sám 8,13).
Edommal szemben a ius talionis alapján kell eljárni: a vérontást (menekültek kiszolgáltatása) vérontással kell megtorolni.
Az edomiták, akárcsak a hazájukban visszamaradt zsidók, igényt tartanak Izrael és Júda földjére (33,24-26). Ám ez a terület kizárólag az Úré, aki nem hagyta el, hanem megtartotta a száműzöttek számára, és nekik is adja majd.
Edom átkai és káröröme visszaszáll a saját fejére, őt magát sújtja. Júdáéhoz hasonló pusztulás lesz a sorsa, de ezt nem követi majd Júdáéhoz hasonló újjáépülés.
36,
Izrael - Edommal ellentétben - fölépül a büntetések ellenére is, és legyőzi ellenségeit. Izrael szegénnyé lett, és így érdemelte kia szabadulást.
A jövendölés 587 körül hangzott el, amikor a szomszédos népek Izrael nagy botránkozására Palesztinára törtek és kifosztották.
A közeli visszatérésről van szó. Ez a rész hasonlóságot mutat Izajás könyvének második részével (40-55).
A próféta vagy a palesztinai föld szegénységére céloz itt, amely nem tudja eltartani gyermekeit, vagy pedig a gyermekáldozatokra. Az is lehetséges, hogy mindkettőre.
A szabadulás másik indítóoka az Úr nevének dicsősége. Ez lesz a felelet a pogányok gúnyolódására, hogy az Úr nem tudja megvédeni népét.
Az Isten Lelke emberfölötti erőt ad az embernek (Ter 41,38; Kiv 31,3; 1Sám 16,13). A messiási idők jellegzetessége lesz a Lélek rendkívüli működése (Zak 4,6; 6,8). A Lélek mindenkinél a belső megújulást munkálja, és alkalmassá tesz a törvény megtartására. Így lesz a Lélek az Újszövetség éltető eleme (Jer 31,31).
37,
Izrael népének helyreállítása annyi lesz, mint a visszatérés az életbe, halott-feltámasztás, új teremtés. Az Úr lelke adja az új életet.
A síkság a 3,22. 23 és 8,4-ben szereplő hely.
A régi izraeliták tanítása a lélek halhatatlanságáról eléggé homályos volt. A feltámadás és a halál utáni igazságszolgáltatás még nem volt kinyilatkoztatott igazság. Ez a szöveg mutatja, hogy a fogság idején már el tudták képzelni a föltámadást. A próféta válasza eléggé bizonytalan: egyedül te tudod megtenni ezt a csodát.
A ruah lelket, lélekzést, szelet jelent. Lefordíthatatlan szójáték van ebben a részben.
A test föltámadását már kifejezetten állítja Dán 12,2; 2Mak 7,9- 14.; 23-26; 12,43-46. Az Újszövetségben: Mt 22,29-32; 1Kor 15 stb.
A szakadás botránya megszűnik. A Messiás-fejedelema megújított szövetség erkölcsi követelményei szerint vezeti alattvalóit. - A Dávid és Salamon korabeli területekre gondol a próféta. Történetileg bizonytalan, hogy a fogság után mekkora terület tartozott az izraelitákhoz az északi részen. Valószínűleg nagyon csekély rész. A próféta jövendölése elvi jellegű.
Júda az egész Délvidéket, József és Efraim pedig az Északi királyságot jelenti.
38,
Valószínűleg a legrégibb apokaliptikus költemény ez a két fejezet. Izrael harcol a pogány befolyás ellen. Ez a harc Isten győzelmével fejeződik be, aki megmutatja hatalmát, és úgy jelenik meg, mint a világmindenség Ura.
Mesek és Tubal a Fekete-tenger mellett fekvő ország. - Magóg földje ismeretlen. Szinte semmit sem lehet mondani Gógról, mint történeti személyről. A barbár támadók típusa, akik a távoli bizonytalan jövőben Izraelt próbára teszik. A Jelenések könyve is beszél Góg és Magóg pusztulásáról (20,7-10).
Az Úr veszi birtokba Gógot és engedelmességre kényszeríti. Góg úgy gondolja, hogy saját erejéből cselekszik, pedig szolgálata után az Úr összezúzza, hogy megmutassa hatalmát és a szövetség iránti hűségét.
39,
Ez a fejezet nem az előbbi ismétlése, hanem inkább kifejtése.
Abarim völgye Moáb fennsíkján a Holt-tenger mellett az Arnon völgyében van. Sok helyen nehéz rajta az átjutás, de a szövegben inkább szójáték van (oberim - átmenők - Abarim). A völgy neve: Góg hordáinak völgye.
A holttest beszennyezi a földet. Ezért temetik el a halottakat, de nagy számuk miatt csak hét hónap alatt végeznek a temetéssel.
A szöveg valószínűleg megromlott. A legközelebbi városról van szó.
A befejezés az egész részre vonatkozik és Ezekielnek más helyeken kifejtett tanítását foglalja össze (5,8.10; 28,26; 34,30).
40,
A könyv negyedik része (40-48) részletesen leírja Izrael vallási és politikai helyreállítását. Elsősorban a múltat tekinti, de igyekszik alkalmazni a régi törvényeket a megváltozott körülményekre. Célja, hogy a nép elkerülje azokat a visszaéléseket, amelyek a mostani állapothoz vezettek. A próféta a régóta óhajtott reformoknak ad hangot. A közösség újjászerveződése a régebbi látomások szerves folytatása. Ez a rész a születő judaizmusnak mintegy alaptörvénye lett, amely magába foglalja minden törekvését és reménységét Ezdrástól a Jelenések könyvének mennyei Jeruzsáleméig. A keresztény ember számára a szentség eszménye (44,23; 43,7), Isten jelenléte (48,35) azok a gondolatok ebben a részben, amelyek az Egyházban valósulnak meg.
A dátum: Kr. e. 573. szeptember-október.
Az épülő város az eszményi Jeruzsálem.
Ez az ember egy angyal, aki a prófétának megmagyarázza a látomásokat. Többször találkozunk hasonló esettel a későbbi prófétáknál (Dán 8,16; 9,21; 10,5; Zak 1,8; 2,2).
Valószínűleg kétfajta könyök létezett: az akkor szokásos 6 tenyér, és a régi 7 tenyér hosszú. Ezekiel ez utóbbit használja, mely kb. 3 m és 12 cm volt.
A külső udvar három kapuja egyforma volt. Egyedül a keleti kaput írja le aprólékosan. A sok kapu, udvar, fal, szoba aprólékos leírásának az az értelme, hogy az új templom zárva lesz az ellenség elől. A szentek szentjébe nem léphetnek be a pogányok, az Úr pedig nem haragszik többé a féltékenység bálványa miatt, amellyel haragra ingerelték. Egyébként a leírás szerint a templomot nehéz magunk elé képzelni.
A szoros értelemben vett templom három részre tagolódik: az előcsarnok (ulam), a csarnok vagy szentély (hékal), végül a szentek szentje (debir). Mindez a salamoni templomra emlékeztet (1Kir 6; 2Krón 3,4). Ezért nem írja le ezeket részletesen a próféta.
Ezek a kamrák a salamoni templomnál is megvoltak. Rendeltetésük homályos előttünk. Sokan úgy gondolják, hogy a templom kincstára volt ezekben.
Valószínűleg a kitett kenyerek asztaláról van szó.
42,
Az egész fejezet homályos előttünk. Mindenféle elképzelés csak feltételezés.
A megújított templomba visszatér az Úr. Ez a látomás ellentéte annak, amikor az Úr elhagyta a templomot.
Az Úr maga kíséri a prófétát, hogy ezzel is bizonyítsa szavai beteljesedését.
A régi templom szomszédos volt a királyi palotával (1Kir 7,8). Ezekiel látta, hogy a régi szervezetből mennyi baj származott, ezért a királyi palotát a város másik részére helyezi. A templom egyedül áll Jeruzsálem keleti dombján. - Az élet tisztasága lényeges feltétele annak, hogy az Úr örökké népével maradjon.
Az oltár rendeltetéséről van itt szó. A két versben leírt szertartások csak a felszentelés hét napjára vonatkoznak.
A 46,1-2 pontosan meghatározza azokat a napokat, amikor a szertartást végezték. Itt áldozati lakomáról van szó, ami a közösségi áldozatokat követte (Lev 7,15; MTörv 12,7-18).
Arra a szokásra utal, hogy a jeruzsálemi templomban idegenek is teljesítettek szolgálatot. Ezek többé-kevésbé beolvadtak a népbe (Józs 9,27; MTörv 29,10).
Ez a szöveg hasonlít ahhoz, amely a heródesi templomban volt olvasható Jézus idejében is. Több példányt találtak belőle kőbe vésve: Idegen ne lépjen be e templomépület belső területére. Aki ezt megteszi, magát okolja a halálbüntetésért, ami vár rá.
A leviták igen gyakran részt vettek a magaslatok istentiszteletein. A MTörv és Jozija reformja megszüntette ezeket, és így a leviták társadalmi helyzete bizonytalanná vált. Részben szeretetadományból éltek (MTörv 12,1. 18), részben pedig a jeruzsálemi templomhoz kellett csatlakozniuk (MTörv 18,6-8). Ezekiel ez utóbbi megoldást szentesíti, de meghatározza, hogy a nemzeti szentélynél csak alsóbbrendű szerepük lesz: a papság szolgálatában állnak. Ők helyettesítik az idegeneket, akiket kizárnak a templomból.
A levita-papok (MTörv 18,1-5) azok, akik a szentély szolgálatában maradtak. Cádok nemzetségéhez tartoztak. Cádokot Abjatár félreállítása után tette Salamon főpappá (1Kir 2,27-35).
A szent dolgok nem érhettek hozzá a profán dolgokhoz, mert akkor szentté tették őket éppúgy, mint a tisztátalan megfertőztea tisztát (Lev 17,1).
Az elhanyagolt dús hajzat vagy fogadalomnak (Szám 6,5), vagy gyásznak volt a jele (Ez 24,17.23).
Ez a parancs minden izraelitára vonatkozott (Lev 7,24).
45,
Ez a rész Ezekiel könyvének legteoretikusabb része. Nincs tekintettel a földrajzi adottságokra, s elképzelése nem váltható valóra. A papok, a leviták és a fejedelem részét az ország központjában jelöli meg, amely kb. 12 km széles. Középpontjában áll a templom.
Az Úr az egyedüli király. A fejedelemnek meg kell elégednie ezzel a résszel, és nem szerezhet büntetlenül javakat az ország más részében.
A bát folyékony, az efa szilárd dolgok mérésére szolgált, s kb.40 liter volt. A homer és a kor gabonafélék mérésére szolgált, kb.4 hektoliter lehetett. A fejedelem is alá van vetve ezeknek a törvényeknek. Ő a közvetítője népének, amikor az áldozati költségeket viseli.
A hin a bát hatodrésze, kb. 6 liter.
A fogság utáni zsidóság nagy buzgalommal mutatta be a napi áldozatot, ami csak Jeruzsálem pusztulásával szűnt meg Kr. u. 70-ben.
A jubileumi esztendőről lehet itt szó, amely minden 50. évben volt. Ekkor mindenki visszakapta örökségét.
Ennek a résznek a 42,12 után van a helye.
47,
A Szentföldet úgy írja le a próféta, mint az új Paradicsomot. A folyó a templomból ered és mindenfelé termékenységet hoz. A Holt-tengerbe visszatér az élet, a fák rendkívül termékenyek lesznek. Palesztina, mint a Paradicsom, az Isten és az ő szíve szerinti emberiség lakóhelye lesz. Ez a csodálatos látomás nem Palesztinában, hanem a mennyek országában válik valóra.
Ebben a részben előforduló neveket nehéz azonosítani. Ezekiel elképzelt országa északra és délre meghaladja Dávid országának határait. Ugyanakkor kelet felé szűkebb az ország. A határok egyúttal védik és elhatárolják az országot a pogány befolyástól. Ugyanaz a szerepük, mint a templom kapuinak.
48,
Ez a felosztás az egyenlőség törvényét tartja szem előtt. Minden törzsnek egy területrész jut a Földközi-tengertől a keleti határig. Hét törzs Jeruzsálemtől északra telepszik le, majd a templom és a fejedelem számára fenntartott terület következik, és öt törzs Jeruzsálemtől délre helyezkedik el.
Jeruzsálemet bástyái védik. Ez a város lesz az Isten jelenlétének a helye, ahol népe között lakik. Ezért változik meg a neve is: az Úr van ott (Jahve-sam). Szent János még jobban kifejtette a jövendő Jeruzsálem szépségét: értékes drágakövekből épül, nem emberkéz alkotja, Istentől száll alá (Jel 21), ugyanakkor Babilon elbukik (18). Végül is Jeruzsálem (az Isten városa) és Babilon (az emberek városa) közti harcról beszél Ezekiel a könyvében. Olyan mértékben kárhoz-tatja Jeruzsálemet, amennyiben Babilonhoz hasonult és paráználkodott, s olyan mértékben dicséri, amennyiben Isten uralkodik benne.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT