Báruk könyve (Bár)
Báruk könyve (Bár)
Az ötödik évben... Kr. e. 582. valószínűleg az ötödik hónapban, Jeruzsálem elpusztításának az évfordulóján, amelyet Palesztinában és a fogságban egyaránt megültek (Zak 7,3).
Jechonja ugyanaz, mint Jojachin.
A királyfiak - az udvari emberek.
Jojakim - valószínűleg egyszerű pap, aki Jeruzsálemben maradt. A főpapot, Jehocadakot elhurcolták Babilonba (1Krón 5,41).
A szent könyvek csak Cirusz engedélyét említik az edények viszszavitelére (Ezd 1,7).
Az ünnep a sátrak ünnepe. Az istentiszteleti összejövetel az első és nyolcadik napon volt (Lev 23,35).
Az utalás igazolja a „szegények” vallásos érzületét, akiknek az üdvösség ígérete szólt.
A kérdésre először negatív feleletet ad: emberi erőlködés nem juthat el az igazságra (3,16-31), azután fejti ki a pozitív feleletet: Isten közölte az igazságot a törvényben (3,31-4,4).
Az Isten hajléka itt a világmindenség.
Megfelelő bevezetés után a megszemélyesített Jeruzsálem a szomszéd városokhoz és a szétszórtságban levő gyermekeikhez fordul.
A próféta a messiási megújulással kelt reményt Jeruzsálemben (4,30-5,9). „Aki nevet adott” - a névadás a kisajátítás, a lefoglalás jele (Zsolt 46,5; Iz 60,14).
Utalás a babiloniaiak vallásos körmeneteire, ahol körülhordozták isteneiket.
A halotti lakomák az istenek halálának és feltámadásának kultikus ábrázolásai voltak.
A szalagját széttépni - a kultikus prostitúcióra tett utalás. A pogány kultusz nemcsak az igaz Isten tiszteletétől távolodott el, hanem többnyire kicsapongására vált. A próféták ezért óvják tőle saját népüket.
