ii) A trautenaui ütközet 1866 június 27.-én.
Ugyancsak június 27.-én ütközött össze az osztrák X. hadtest a porosz I. hadtesttel Trautenaunál.
Gablenz altábornagy, az osztrák X. hadtest parancsnoka, tekintettel arra, hogy a hadtestével megszállandó Trautenau felé ellenséges erők közeledése jelezve volt, a maga részéről arra törekedett, hogy az említett kiválóan fontos várost és környékét még az ellenség előtt elérje, miért is a Mondel-dandárt akként indította útba, hogy az 27.-én már reggel 8 órakor oda érkezzék és a várost a már ott levő 2. dragonyos ezreddel megszállja és előőrsök kiállítása mellett a hadtest zömének beérkezését bevárja. A Grivicic-dandárnak reggel 8 óra 30 perckor, a Wimpffen-dandárnak d. e. 10 órakor, a Knebel-dandárnak 10 óra 30 perckor s végül a tüzértartaléknak d. e. 11 óra 30 perckor kellett Jaromeř mellől Trautenau felé elindulnia.
Porosz részről az I. hadtest parancsnoka, Bonin gyalogsági tábornok, június 27.-én minél előbb szándékozott Trautenaut elérni s hadtestét attól délre biztosítottan felállítani. Ehhez képest a hadtest június 27.-én reggel 4 órakor indult az 1. (Grossmann-) hadosztállyal Liebauból Trautenaura, a 2. (Clausewitz-) hadosztállyal Schönbergből Parschnitzra. A baloszlopot képező utóbb említett hadosztály már reggel 8 órakor érte el Parschnitzot, ahol hosszú pihenőt szándékozott tartani, míg a jobboszlopot képező 2. hadosztály, a földerítő szolgálatnak tisztán csak gyalogsággal történt túllelkiismeretes elvégzése folytán csak d. e. 10 óra tájban ért a nevezett helységhez.
A baloszloppal menetelő hadtestparancsnok a Clausewitz altábornagytól vett ama hírre, hogy Trautenau csak 1/2 ellenséges lovas századdal van megszállva, az 1. hadosztályt nyomban tovább meneteltette s amikor az elővéd Trautenau nyugati kijáratához ért, váratlanul és meglepően tüzet kapott a Mondel-dandártól, mely reggel 9 óra 15 perc óta a várostól délre fekvő magaslatokon harchoz fejlődve várta a további fejleményeket anélkül, hogy az ellenség annak jelenlétéről tudomást szerzett volna.
Meg kell még említenünk, hogy az osztrák 2. dragonyos ezred parancsnoka reggel 5 órakor, amikor megtudta, hogy a poroszok a határt átlépték, közelben volt 4 századát Hohenbrucknál gyülekeztette, majd d. e. 9 órakor, amikor a Mondel-dandár Trautenau déli szegélyéhez ért, ő maga a lovassággal a város nyugati kijáratához vonult előre. Itt 3 porosz lovasszázadra bukkant, azokat megtámadta és visszavetette, hanem aztán a városból kibontakozó ellenséges gyalogság tüze elől Hohenbruckra vonult vissza.
A porosz elővéd d. e. 9 óra 30 perckor bontakozott ki Trautenau délnyugati kijáratából s aztán a negyedórával előbb a Galgen és Hopfen Bergen felfejlődött Mondel-dandárral vette fel a harcot. Trautenau szegélyének megszállása mellett a 7 zászlóaljat, 81/2 lovas századot és 18 löveget számláló porosz elővéd késedelem nélkül az említett két magaslat megtámadására indult és tüzérségét a Trautenautól délnyugatra és északra fekvő magaslatokon fejlődtette fel. Az ugyancsak 7 zászlóaljból és 1 ütegből álló Mondel-dandár jó sokáig sikeresen tartotta magát, de amikor d. e. 11 óra felé Parschnitzból Buddenbrock tábornok parancsnoksága alatt 6 zászlóalj és 1 üteg a Katzauer-Bergen át Mondel-dandár jobboldala felé nyomult előre, a hadtest parancsnoka, Gablenz altábornagy, az említett dandárnak meghagyta, hogy Neu-Rognitzra vonuljon vissza és ott veendő felállításban várja meg a hadtest zömének megérkezését. Ez a felállítás valamivel déli 12 óra után el volt foglalva. Bár a poroszok fokozatosan mindíg újabb és újabb csapatokat dobtak harcba, de azért d. u. 3 óráig ez a harc csupán állóharc jellegét viselte magán.
Közben d. u. 1 óra tájban a porosz 1. gárdahadosztály is Parschnitzba ért, de miután Bonin tábornok úgy vélte, hogy annak támogatására nem leend szüksége, az említett hadosztály d. u. 3 órakor elvonult a számára menetcélul kijelölt Eipelre.
Ugyanakkor érkezett osztrák részen a főcsapat élén menetelő Grivicic-dandár Neu-Rognitzba, a hadtest-lövegtartalék 2 ütege pedig már valamivel előbb a Mondel-dandár ütege mellé vonult fel. A Grivicic-dandár beérkezése után azonnal a Mondel-dandártól jobbra Alt-Rognitznál a porosz balszárny ellen támadásba ment át. Hosszabb kemény és váltakozó harcok után, amelyek folyamán a porosz balszárny Alt-Rognitzon túl átkaroltatott, utóbbi d. u. félöt óra tájban Parschnitzra vonult vissza.
Közben d. u. 4 órakor a Wimpffen-dandár és 40 löveg érkezett be a harc színhelyére és a Mondel-dandárt felváltva, annak arcvonala előtt fejlődött fel; e csapatok harcbaszállása az újabb támadást már nem váró poroszoknak Barnekow-tábornok vezényelte, Hohenbruck és Alt-Rognitz közötti közepét és jobbszárnyát is hátrálásra kényszerítette. Ámde a tovább előnyomuló Wimpffen-dandár, mely mögött kevéssel 4 óra után a beérkezett Knebel-dandár a hadtestparancsnok rendelkezése folytán két harcvonalban tartalékviszonyban fejlődött fel, – a Hopfen-Bergre érve, a porosz tartalékok ellentámadása elől hosszabb kemény harc után d. u. 5 óra tájban jelentékeny veszteséggel hátrálni volt kénytelen. Ekkor Knebel tábornok, látva a veszélyt, önálló elhatározásból és saját felelősségére d. u. 6 óra tájban a Galgen-Berg elleni támadást megismételte és 7 óra felé kemény harc és nagy veszteségek árán el is foglalta az említett magaslatot. Nemsokára ezután a Hopfen-Berg is a Knebel-dandár kezébe került, miután a Grivicic-dandár, ekközben szintén tovább előnyomulván, a Katzauer-Berget ejtett hatalmába. Erre a poroszok megkezdték az általános visszavonulást Parschnitzon át, majd a határon túl Schönberg és Liebau felé.
Az osztrák X. hadtest csak gyenge gyalogos és lovas osztagokkal üldözte a visszavonulókat és zömével Trautenaunál maradt.
Gablenz hadteste tehát e napon az I. porosz hadtest felett határozott győzelmet aratott, de az csak igen nagy áldozatok árán vívta ki. Vesztesége halottakban kitett: 66 tisztet és 1841 embert, sebesültekben 104 tisztet és 1796 embert, foglyul esettekben 21 tisztet és 959 embert, vagyis összesen 191 tisztet és 4596 embert.
A magyar csapatok közül ebben az ütközetben a 2. és 23. gyalogezred vett részt a Grivicic-dandár kötelékében. Előbbinek vesztesége halottakben 4 tiszt és 85 ember, sebesültekben 4 tiszt és 191 ember, foglyul esettekben 43 ember, vagyis összesen 8 tiszt és 319 ember; utóbbiaké halottakban 6 tiszt és 609 ember, sebesültekben 17 tiszt és 340 ember, vagyis összesen 26 tiszt és 949 ember.
A poroszok vesztesége halottakban mindössze 15 tisztre és 315 emberre, sebesültekben pedig 41 tisztre és 967 emberre, vagyis összesen 56 tisztre és 1282 emberre rúgott.