9. A magentai csata 1859 június 4.-én.
A június 3-ikáról 4-ikére hajló éjjel nyugodtan telt el. Az I. hadtest 2. (Cordon-) hadosztálya Magentatól északra, Marcallo tájékán, a II. hadtest csapatai pedig Magentánál töltötték az éjjelt; az utóbbiak által kiállított előőrsök a Naviglio Grandeig s részben azon túl is voltak előre tolva. Június 4.-én reggel 7 órakor a Magenta tájékán parancsnokló gróf Clam-Gallas altábornagy, az I. hadtest parancsnoka, azt a hírt vette, hogy a san martinoi Ticino-hídnál nagyszámú ellenséges erők csoportosulnak, mire nevezett altábornagy a Marcallenál álló Cordon-hadosztályt szintén Magentara rendelte, a további biztosítást és felderítést észak felé csupán gyengébb gyalogsági és lovas osztagokra bízván.
Nemsokára azután reggel, 8h 30'kor Liechtenstein Ede herceg altábornagy, a II. hadtest parancsnoka, arra a hírre, hogy Turbigo felől nagyszámú ellenség nyomul előre, a Baltin-dandárt Boffalorara rendelte. Közben Clam-Gallas altábornagy a Burdina-dandárt a Ponte nuova di Magentahoz, a Kintzl-dandárt pedig a Ponte vecchio di Magenta-hoz és Robecco-hoz rendelte előre az ottani Naviglo-átjáró megszállására. Egyúttal Clam-Gallas altábornagy rendelkezései szerint a Baltin-dandár támogtására a Koudelka-dandár, a Burdina-dandár támogatására pedig a Szabó-dandár kissé előbbre vonult Magentától nyugat felé s végül általános tartalékul a Reznicek-dandár Mangentánál, gróf Mensdorff altábornagy tartalék-lovas hadosztálya pedig Corbetta-nál helyezkedett készenlétbe.
Délelőtt 9h 45'kor gróf Clam-Gallas altábornagy a fentiek szerint megtett intézkedéseit bejelentette a hadseregparancsnokságnak, egyúttal azt is bejelentvén, hogy most már úgy S. Martino, mint Turbigo felől erős ellenséges oszlopok közelednek Magenta felé. Ezt a jelentést gróf Gyulay táborszernagy délelőtt 10h 30'kor abiategrassoi főhadiszállásán megkapván, délelőtt 11 órakor a C. Cerellanál álló VII. hadtestbeli Reischach-hadosztálynak meghagyta, hogy Corbettan át Magentára előnyomulva, ott Clam-Gallas altábornagy rendelkezésére bocsátkozzék, akinek az utóbb említett és a Cordon-hadosztállyal a hadseregparancsnokság intézkedése szerint a Turbigonál átkelt ellenséget megtámadnia és visszavetnie kellett; ha azonban az jelentékeny túlerővel lépne fel, akkor Clam-Gallasnak, az ellenséggel folytonos érintkezést tartva, Magentara kellett visszavonulnia. A II. hadtestnek a kiadott rendelkezés szerint Magentát megszállva kellett tartania és az átkelt ellenséget este ugyancsak megtámadnia és visszavetnie kellett. Június 5-ikére a hadseregparancsnokság a Gallarateban-álló Urban-hadosztály támogatását is kilátásba helyezte. Mindjárt itt jegyezzük meg, hogy Urban altábornagy június 4.-én az ágyúzás hallatára el is indult Turbigo felé, hanem amikor Boffaloránál a harci zaj elnémult, tovább nem folytatta előnyomulását, hanem később ismét Gallareteba tért vissza.
S most a további események leirása előtt a csatatérről kell néhány szóval megemlékeznünk. Ez általában véve síknak, laposnak mondható. A mélyen bevágott Naviglio Grande annak legmagasabban fekvő részén folyik át. Ezt mintegy 1 m. széles és éppen annyira mélyen bevágott csatorna a maga 2 m. magas, belül meredek burkolatú töltésekkel igen jelentékeny harcászati akadály számba ment. A terep erősen fedett, áttekinthetetlen és a járhatóság az olasz művelési mód, a rizsföldek és nedves rétek miatt lényegesen korlátozva volt.
Közben a Mellinet-gárdahadosztály Wimpffen-dandára délelőtt 10 órakor a san martinoi Ticino-hídon átkelvén, egy csoporttal a Pontenuova di Magenta, a másikkal Boffalora felé vett irányt s az ottani osztrák dandárokkal folytatott egy órai harc után a színhelyre ért Napoleon császár az ellenség erős állására és túlerejére való tekintettel a támadás folytatását a többi hadosztályok felvonulásának befejeztéig beszüntette és Mac Mahont egyidejűleg (II.) hadteste előnyomulásának gyorsítására utasította, a szárd királyt pedig felhívta, hogy hadseregével minél előbb kövesse Turbigon át Mac Mahont, akinek Motterouge-hadosztálya Robechetto–Casaten, Espinasse-hadosztálya pedig Iveruno–Marcallon át volt előnyomulóban s előbbit a Camon-gárdahadosztály is követte.
Ilyen körülmények között Clam-Gallas altábornagy a kapott támadási parancsot már nem tartotta végrehajthatónak, amit délelőtt 11h 45'-kor a hadseregparancsnokságnak bejelentvén, a Reischach-hadosztály siettetését kérte; utóbbit különben, valamint a III. és VII. hadtestet az altábornagy közvetlenül is sürgős segélynyújtásra hívta fel.
Ebből kifolyólag a hadseregparancsnokság 12h 30'-kor a VII. hadtest Lilia-hadosztályát is Corbettara irányította, ahol az egyesítendő VII. hadtestnek a II. hadtest mögött tartalékviszonyban kellett felállnia. Az Abbiategrassonál álló III. hadtestnek Robeccora előnyomulva, onnan az előnyomuló ellenség oldalába kellett támadnia. A Fallavecchianál álló V. hadtestnek Abbiategrassora, a Bereguardonál álló VIII. hadtestnek pedig Bestazzora kellett előnyomulnia.
Közben Boffarolanál is harcra került a dolog. A Motterouge-hadosztály ugyanis déltájban Cuggionóból kibontakozván, megtámadta a Casatenál és Bernatenál álló gyenge osztrák osztagokat, amelyek harcolva Boffalorara húzódtak vissza. Itt azonban ezek az osztagok a Baltin-dandár osztagai által megerősítve, a franciákat újból Bernate és Casate felé szorították vissza. Miután a franciák egy újabb támadása nem sikerült, Mac Mahon altábornagy délután 1h 30'-kor a Motterouge-hadosztályt Bernate mögé vonta vissza, hogy itt bevárja, amíg a Camou-hadosztály Casatera, az Espinasse-hadosztály pedig Marcalloba beérkezik. Ezt a várakozó magatartást Mac Mahon annál szükségesebbnek vélte, mivel hírt vett, hogy egy igen erős ellenséges oszlop Magentaról Boffalora felé nyomul előre. Ez a Koudelka-dandár volt, melyet Clam-Gallas altábornagy délután 1 óra tájban a Baltin-dandár támogatására rendelt előre. Ezáltal a franciák balszárnyán, a II. hadtest körletében, egy semmi által sem indokolható 3 órai késedelem illetve harcszünet állott be; ugyanis a Camou-hadosztály ugyan már délután 1 órakor elérte Casalet, de az Espinasse-hadosztály, mely az útról letérve, a terepen harcalakzatban akart előnyomulni, utóbb ismét az útra tért vissza s így csak délután 3 óra után fejezhette be Marcallonál felvonulását.
Amikor Napoleon császár a Boffalora felől áthangzó első ágyúzást meghallotta, abban a hiszemben, hogy most már Mac Mahon erélyes támadása küszöbön áll, a Mellinet-gárdahadosztályt újból támadólag előre rendelte egy-egy csoporttal Wimpffen tábornok illetve d'Alton ezredes parancsnoksága alatt Ponte vecchio és Ponte nuovo di Magenta, illetve Boffalora felé. A Ponte vecchio di Magenta felé előre rendelt francia csoport az ott álló Kintzl-dandár osztagaival egyelőre álló tűzharcot folytatott, ellenben a műút és a vasut mentén délután 1h 30'-tól kezdve csakhamar igen elkeseredett, sokáig ide-oda hullámzó véres és veszteségteljes harc keletkezett, kivált az ottani két vámház birtoka miatt. Itt Burdina tábornok parancsnoksága alatt a nagyváradi 37., az egri 60. magyar gyalogezredek és a 2. vadászzászlóalj osztagai állottak, támogatva két üteg hathatós tüze által. Sőt nemsokára a helyszínre érkezett a Szabó-dandár is s így végre sikerült a franciákat ismét a Naviglio Grande mögé visszaszorítani.
Ámde most a franciák részén érkezik be újabb erősítés, a Mellinet-gárda hadosztály másik, Cler-dandára, mely nyomban megújítja a támadást úgy a műút, mint a vasúit híd ellen. Az újra fellángolt harcban csakhamar a hős Burdina tábornok tisztjeinek és legénységének igen nagy részével hősi halált hal, mire aztán a franciák a vámházakat hatalmukba ejtve, megnyílt az út előttük Magenta felé, annál is inkább, mivel a jobb oldalában fenyegetett Szabó-dandár kénytelen volt Magentára visszahúzódni, másrészt pedig a Liechtenstein herceg altábornagy parancsára a Koudelka-dandárból a vámházak felé támogatására elindított 21. vadász- és 2 szegedi 46. ezredbeli zászlóalj harcászati köteléke a felette nehéz terepen felbomolván, azok a franciák által elkeseredett és véres harc után ismét a C. Nuova felé verettek vissza. Ez körülbelül délután két óra tájban történt.
Ezek után a Naviglio Granden időközben átkelt 5 zászlóalj, 2 lovas század és 4 lövegből álló francia csoport bántatlanul folytatta előnyomulását Magenta, illetve a Ponte vecchio di Magenta felé, honnan a Kintzl-dandár ott lévő osztagai Carpenzagora húzódtak vissza.
Időközben Magentara érkezett gróf Gyulay táborszernagy hadseregparancsnok is, aki a helyzet veszélyességéről tudomást szerezve, parancsot küldött a Corbetta felől közeledő Reischach-hadosztálynak előnyomulásának siettetésére. A hadosztály élén menetelő Gablenz-dandár valamivel délután 2 óra után Magentaból kibontakozván, nagy lendülettel vetette rá magát a közeledő franciákra, akiket sikerült is a vámházakig visszanyomni, majd kemény harc után, amelynek folyamán báró Reischach altábornagy hadosztályparancsnok is súlyosan megsebesült, azokat is birtokba ejtvén, a csatorna nyugati partjára visszadobni. – A franciák azonban a III. hadtest Picard tábornok vezette éldandárában erősbítést kapván, ismét támadólag léptek fel. Ennek valamint osztrák részen a Reischach-hadosztály másik, Lebzeltern-dandárának közbelépése folytán az itteni csatorna-átjáró birtokáért sokáig ide-oda hullámzó makacs küzdelem keletkezett, amelynek folyamán a franciákat hétszer sikerült a hidak, háromszor pedig a csatorna mögé is visszavetni, de azok mindig újból és újból előretörtek.
Ugyanakkor, amikor a Reischach-hadosztály harcba lépett, a tartalék lovas-hadosztályával Corbettanál álló gróf Mensdorff altábornagy gróf Pálffy tábornok parancsnoksága alatt 4 lovas századot S. Stefanon át Ossona felé tolt előre, egyrészt, hogy a Turbigo felől közeledő ellenség előnyomulását késleltesse s hogy másrészt a jobboldalt biztosítsa.
Közben a Ponte vecchio di Magenta tájékán is elég kemény küzdelem folyt. A hadseregparancsnokság ugyanis, mihely nemsokára délután 2 óra után a Reischach-hadosztály éle Magentara érkezett, Robeccora lovagolt és az oda beérkező Schwarzenberg herceg altábornagynak, a III. hadtest parancsnokának, azt az utasítást adta, hogy a Ramming-dandárt a Naviglio Grande keleti partján C. Girola irányában a műút és vasut mentén Magenta felé előnyomuló ellenség jobb oldalába, a másik három dandárt pedig a csatorna nyugati partján Ponte vecchio di Magenta felé irányítsa. Ezzel egyidejűleg Gyulay táborszernagy 3 óra 15'-kor a hadsereg jobbszárnyán parancsnokló Clam-Gallasnak parancsot küldött, miszerint Magentanál végsőkig kitartson s egyúttal az I. hadtestet utasította, hogy Robeccoba érve, ott a helységtől délre további parancsokat várjon.
Amint a III. hadtest éldandára Robecco felé közeledett, a Kintzl-dandár annak beérkezését be nem várva, délután 3h 30'-kor S. Damianon át támadólag nyomult előre a Ponte vecchio di Magenta felé, de a Picard- és a Wimpffen-dandár ott levő osztagai által hamarosan visszaveretett Carpenzagon át Casterno felé.
A most beérkező és egyenként támadásba átmenő III. hadtestbeli Wetzlar-, Hartung- és Dürfeld-dandárok visszanyomták ugyan a Picard dandárt a vasut mentén lévő redoute-ig, de itt ez szívósan kitartott a további erősbítések beérkeztéig. Legelsőnek délután 5 óra tájban a IV. hadtest Vinoy-dandára érkezett be a csatornához, de ennek legnagyobb részét a tulsó oldalon nehéz viszonyok között levő Mellinet-gárda hadosztály támogatására kellett előre küldeni, míg Picard tábornok csak a Renault-hadosztály másik, Jannin-dandárától kaphatott segítséget, mely azonban csak 6 óra felé érkezett be a helyszínére. Ilyenformán a franciák jobb szárnyán, kivált miután a Mac Mahon vezette balszárny előnyomulása egy időre látszólag teljesen megszünt, elég hosszú ideig felette kritikus volt a helyzet, ami Napoleon császárnak súlyos gondokat okozott.
Az északi szárnyakon közben következőleg alakultak a viszonyok. Amikor délután 2 óra felé a Camou-gárdahadosztály Casale, a II. hadtest Espinasse-hadosztály pedig Mesero felé közeledett, Mac Mahon altábornagy a Motterouge hadosztályt a C. Malastalla és C. Valisio által jelölt vonalakba harcállásba rendelte. A Espinasse-hadosztály beérkezése után Marcallonál fejlődött harchoz, míg a Camou-hadosztály a kettő között és mögött hátul tartalék viszonyban állott fel. A harchoz való felvonulás után az Espinasse-hadosztály Gault-dandárából a 71. gyalogezred Magenta felé előrendeltetvén, ez délután 3 és 4 óra között C. Medici tájékán a nagyváradi 37. gyalogezred 1. zászlóaljára bukkant, melyet gróf Clam-Gallas altábornagy parancsára Reznicek tábornok vezetett Marcallo felé előre. A zászlóaljnak a háromszoros túlerő elől vissza kellett vonulnia, hanem aztán a magentai vasuti állomás biztosítására visszamaradt 2 Reischach-hadosztálybeli zászlóalj és az I. hadtestbeli Cordon-hadosztály Hoditz-dandárhoz tartozó 14. vadász zászlóalj által is támogatva, sikerült a franciákat délután fél 5 óra tájban a Marcallora visszavetni. Itt azonban a Gault-dandár szívósan tartotta magát és Marcallot megvenni még akkor sem sikerült, amikor Liechtenstein herceg altábornagy, a II. hadtest parancsnoka, a Boffaloranál álló és a Motterouge-hadosztály által jobb oldalában és hátában erősen veszélyeztetett Baltin-ddrt, majd a Szabó-dandárhoz tartozó komáromi 12. gyalogezred 2., a Koudelka-dandárhoz tartozó szegedi 46. gyalogezred 3., a Gablenz-dandárhoz tartozó 54. gyalogezred 3. zászlóalját, valamint a Hoditz-dandárhoz tartozó 14. vadász zászlóaljat is a Reznicek-csoport támogatására Marcallo felé rendelte. Sőt Zobel altábornagy a VII. hadtest parancsnoka, állítólag az ott jelenlevő Hess táborszernagy tanácsára a délután 3h 30'-kor Corbettara érkezett Lilia-hadosztály legnagyobb részét is oda rendelte. Miután azonban közben a Gault-dandártól délre a Castagny-dandár is belevegyült a harcba, mindezek a csapatok délután 5 óra felé meglehetősen összekeveredve Magenta felé húzódtak vissza, csupán a 14. vadász zászlóalj maradt meg félúton Magenta és Marcallo között, miután a franciák tovább nem folytatták az üldözést.
Ebben az időben Gyulay táborszernagy is Magentában tartózkodott s miután az odatóduló csapatok rendezkedésére némi intézkedéseket tett, ismét Robeccora lovagolt, hogy az V. hadtest előnyomulását siettesse. Útközben a hadsereg vezérkari főnöke, báró Kuhn ezredes, „a viszonyok kényes állapotára és a Magentában lévő csapatok kényes helyzetére való tekintettel” a VII. hadtestnek még érintetlen Lilia-hadosztályát Corbettara rendelte, hogy ott veendő felállítás által az esetleg szükségessé váló általános visszavonulást fedezze.
Az Espinasse-hadosztály fentemlített harcai által a Motterouge-hadosztály Mac Mahon altábornagy parancsára Boffalorara nyomult előre, amelyet a Baltin-dandárnak délután 4 óra tájban történt elvonulása után a Wimpffen-dandárhoz tartozó 2. gránátos ezred haladéktalanul megszállt s így a Motterouge-hadosztály harc nélkül került az említett kiválóan fontos helység birtokába. A 2. gránátos ezredet a fontos átkelő biztosítására visszahagyva, Motterouge tábornok hadosztályát délután 5 óra 30 perc körül Boffaloratól keletre, arccal Magenta felé vonultatta fel.
Közben a harcvonal közepén is jelentős események történtek. Amikor a Ponte nuovo di Magenta és a vasúti híd tájékán a Reischach-hadosztállyal, melynek parancsnokságát a megsebesült hadosztályparancsnokától báró Gablenz tábornok vette át, álló tűzharcot folytató Mellinet tábornok délután 4h 30'-kor a Vinoy-hadosztály közeledéséről értesült, nyomban támadásba ment át, úgy a vasúti, mint a műúthidat megszállva tartó osztrák csapatok ellen és sikerült is neki azokat a két híd birtokbaejtése után a csatorna mellől visszaszorítani. Gablenz tábornok ellentámadást rendelt el ugyan, de az nem sikerült. Miután közben a Vinoy-hadosztály csapatjai is átkeltek a csatornán, észak felől pedig Gablenz tábornok a Boffaloratól keletre felvonuló Motterouge-hadosztály által jobboldalát nagy mértékben fenyegetve látta, nevezett tábornok délután 5 óra után a parancsnoksága alatt álló összes csapatoknak elrendelte a Magentara való visszavonulást, ahova azok este 6 óra felé érkeztek meg. Gablenz tábornok visszavonuló csoportját a Vinoy-hadosztálynak csak 2 zászlóalja követte Martimprey tábornok parancsnoksága alattt, akihez utóbb a Cler-dandár 1 zászlóalja is csatlakozott, míg maga a hadosztályparancsnok a többi 7 zászlóaljjal a Ponte nuovo di Magenta felé vett irányt.
Közben este 6 óra felé az északi szárnyon is kiújult a harc. Reznicek tábornok ugyanis az I. hadtest parancsnokától, gróf Clam-Gallas altábornagytól vett parancs folytán a Magentánál lévő csapatokkal újból előre vonult az elől levő 14. vadász zászlóalj harcállásáig, de Espinasse tábornok arcban a Gault-dandárt a legszívósabb ellenállásra utasítván, a Castagny-dandárt a Reznicek-csoport baloldalába illetve Magenta észak-nyugati szegélye felé rendelte támadólag előre. Ez a támadás azonban csakhamar megállíttatott, egyrészt a Magentához érkező Reischach-hadosztálybeli, másrészt a szintén oda siető és ép jókor érkező Ramming-dandárbeli csapatok által. Utóbbi dandárból ugyanis a 13. vadász zászlóalj és a 27. gyalogezred 1. zászlóalja 11/2 üteggel báró Schönberger altábornagy hadosztályparancsnok vezetése mellett C. Girolla-nak vett irányt, ahol a két Vinoy-hadosztálybeli zászlóaljat megtámadva, a vasuton túlra vetette vissza, minek folytán a visszavonuló Gablenz-csoport a további üldözéstől megszabadult, míg báró Ramming tábornok a 27. ezred másik két zászlóaljával a 10. huszárezred 6. századával és 1/2 üteggel Magentának fordult és nyomban támadásba ment át a Castagny-dandár jobb oldala ellen, ami azt a további előnyomulás beszüntetésére késztette. Ilyenformán este 6 óra felé e szárnyon, sőt úgyszólván az egész harcvonal mentén rövid ideig tartó harcszünet állott be.
Ez időtájt a kölcsönös helyzet, amint az a XXII/13. számú mellékleten látható, következőleg nézett ki: Az osztrákok részén a legszélsőbb jobbszárnyon Urban hadosztálya állott teljesen tétlenül Gallarate tájékán; a Mensdorff-tartalék lovas-hadosztály a magenta-milanoi út mentén, nem messze Corbattatól állott, melyből a Pálffy-csoport S. Stefanora s utóbbinak egy százada Ossonara volt előre tolva. Corbettanál a VII. hadtest Lilia-hadosztálya állott fel a hadseregvezérkari főnöktől vett parancs értelmében. Magenta északi részében az I. hadtesthez tartozó Reznicek- és Hoditz-, valamint a II. hadtestbeli Szabó-, Baltin- és Koudelka-dandárok csapatjai állottak, erősen felbomlott kötelékekkel és össze-vissza keveredett állapotban. – A most már Gablenz tábornok vezette Reischach-hadosztály (VII. hadtestbeli Gablenz- és Lebzeltern-dandárok) és az I. hadtesthez tartozó Burdina-dandár maradványai ép abban az időben érkeztek be Magenta nyugti szegélyéhez, s oda érkezett nemsokára Ramming tábornok III. hadtestbeli csoportja is. A Ramming-dandár többi csapatjaival Schönberger altábornagy hadosztályparancsnok, mint már fentebb említettük, ép ezidőtájt verte vissza C. Girola tájékán Martimprey francia tábornok három zászlóaljból álló csoportját. A III. hadtest másik három (Hartung-, Wetzlar- és Dürfeld-) dandára a Naviglio Grande nyugati partján a Ponte vecchio di Magenta tájékán a francia Picard- és 1/2 Wimpffen-dandárral állott harcban. A II. hadtest Kintzl-dandára még mindig Robecconál állott. Az ugyanide előnyomulásban lévő V. hadtest este 7 óránál előbb nem igen érhette el élével ezt a helységet; a VIII. hadtest délután 4h 30'-kor érkezett be élével a Magentatól mintegy 11 kmnyire fekvő Bestazzoba s végül a IX. hadtest erősen szétszórt felállításban 2–3 menetnyire volt a csata színhelyétől.
A szövetségesek részén az északi szárnyon Mac Mahon tábornok parancsnoksága alatt a II. hadtest Motterouge-hadosztálya Boffaloratól keletre harchoz fejlődve állott; mögötte az ugyanezen hadtesthez tartozó Gaudin-lovas dandárt, Boffaloraban pedig a gárda-hadtest Wimpffen dandárához tartozó 2. gránátos ezred állot. A II. hadtest másik, Espinasse-hadosztálya, de kivált annak Gault-dandára, Marcallo és Magenta között már harmadfél órája kemény küzdelmet folytatott a Magenta körül álló osztrák I. és II. hadtestbeli dandárokkal. A francia gárdahadtest Camou-hadosztálya a két II. hadtestbeli hadosztály mögött középen C.Malastallanál állott.
A francia II. hadtest balszárnyát a Fanti tábornok parancsnoksága alatt álló 2. szárd hadosztály követte. Ez a hadosztály délután félnégykor Castanoba érve, ott megtudta, hogy Gallarateben Urban altábornagy mintegy 10–12.000 emberrel áll. Mac Mahon által sürgetve, a hadosztály tovább folytatta útját Magenta felé, miközben délután 4h 30'-kor elővéde Inverunonál Pálffy tábornok egy előreküldött dsidás százada által megtámadtatott. Meseroba érve, a hadosztály további előnyomulását az Espinasse-hadosztály ottlevő vonatai nagyon késleltették, úgy hogy annak egy-egy oszlopa csak este 6h után érte el Marcallot illetve Casonet, elővéd-zászlóalja pedig 4 löveggel újabb sürgetésre csak este 7h felé érkezhetett Magenta elé.
A Durando-hadosztály állítólag csak 12h 45'-kor kezdte meg a Ticinon való átkelését és csak este 6h-kor ért Castanoba, honnan nem is folytatta tovább előnyomulását. Másnap, június 5.-én a hadosztály előőrseit a Turbigo felé előnyomuló Urban-hadosztály megtámadta, de ez a harcot hamarosan fébeszakítva, Castegnatera húzódott vissza. Itt a magentai csata szerencsétlen kimenetelét megtudva, június 7.-én az Adda mellé, Vapriora húzódott visza, ahol 11-ikéig megint csak semmittevéssel töltötte idejét.
A San Martinonál átkelt francia csapatok közül a gárda-hadtest Cler-dandára és a IV. hadtestbeli Vinoy-hadosztály zöme Ponte vecchio di Magentánál állott harcban; utóbbi hadosztálynak a Magenta felé visszavonuló Reischach hadosztályt követő Martimprey tábornok vezette két zászlóalját és a Cler-dandártól hozzá csatlakozott 1. gránátos ezredbeli egy zászlóaljat, Schönberger altábornagy ép 6h tájban verte vissza a vasuton és műúton túlra. A franca gárda-hadtesthez tartozó Wimpffen-dandár fele (3. gránátos ezred) és a III. hadtest Picard-dandára a Ponte vecchio di Magenta tájékán a Naviglio Grande nyugati partján, az osztrák III. hadtest csapatjaival állott harcban. Legközelebbi erősbítés gyanánt közel volt már a III. hadtest Renault-hadosztályának Jannin-dandára, míg ennek a hadtestnek Trochu-hadosztálya csak most kezdte meg San Martinonál átkelését a Ticinon.
Ez volt a kölcsönös helyzet, amidőn Mac Mahon tábornok este 6h felé a balszárny-hadosztályoknak parancsot adott Magenta központias megtámadására. A kiadott intézkedés szerint a Motterouge-hadosztálynak Magenta északnyugati, at Espinasse-hadosztálynak annak északi szegélye felé kellett támadólag előnyomulnia; a két hadosztály mögött középen hátul a Camou-gárdahadosztály, a balszárnyon kívül pedig a 2. szárd hadosztály tartalék viszonyban követte az elsővonalbeli hadosztályokat.
A Motterouge-hadosztály 6 óra 30 perckor bukkant rá Magenta nyugati szélén az oda visszavonult Reischach-hadosztálybeli csapatokra, amelyeket makacs ellenállás után a városba szorított vissza. Csakhamar ugyanez a helyzet állott elő a város északi szegélye tájékán, ahol a Rezniček és Szabó tábornokok vezette csapatok minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a védelemre be nem rendezett szegély mentén lehetőleg soká álljanak ellen az Espinasse-hadosztály meg-megújuló támadásainak. Közben az I. és II. hadtestbeli csapatok egy része már megkezdte a visszavonulást Corbettan át Cisliano felé, míg a visszamaradt csapatok tarka-barka össze-visszaságban a város északi és nyugati szegélyén harchoz fejlődve, tőlük telhetőleg igyekeztek az ellenséget távol tartani. Ámde magában a városban már igen nagy volt a felfordulás s rendes harcvezetésről többé szó sem lehetett. E harcok közepette érkezett vasuton Magentára gróf Montenuovo altábornagy 2 gyalogszázaddal és 1 üteggel, de még a pályaudvaron kívül ellenséges tüzérségi tűzbe kerülvén, a vonatnak vissza kellett fordulnia, illetve tolatnia Milanoba.
Este fél nyolc óra tájban a Magentát védő csapatok ellenállása mindinkább gyengülni kezdett, mivel a legtöbb alakulat menekülni igyekezett a reménytelennek látszó helyzetből. Erre a franciák benyomultak a városba, ahol egyideig még mindig elég véres harc folyt az egyes fontosabb és erősebben megszállt épületek birtoka miatt.
Ezelatt Vinoy tábornok is megtámadta 7 zászlóaljból álló csoportjával a csak az osztrák 13. vadászzászlóalj által védett Ponte vecchio di Magentat, ahonnan az említett zászlóaljat C. Limidora vetette vissza. Mihelyt erről a C. Girolanál álló báró Schönberger altábornagy értesült, csoportjával nyomban elindult, hogy Ponte vecchio di Magentán át előnyomulva, a Vinoy-csoportot hátban támadja meg, mely ellen egyidejűleg a 13. vadászzászlóalj is újból előnyomult. Ámde a franciák megmaradtak Ponte vecchio di Magenta birtokában és báró Schönberger altábornagy C. Limidonál gyüjtötte össze az ebben a harcban résztvett osztrák csapatokat.
Este 7 és 8 óra között Vinoy tábornok újabb erősbítéseket kapván, támadásra indult a C. Limidonál álló Schönberger-csoport ellen, de ez közben az V. hadtest Dormus-dandárában segítséget nyervén, a franciák támadását visszautasította.
A Vinoy-csoport támadása a Naviglio Grande jobbpartján álló Picard-csoportnak is alkalmul szolgált a támadólagos fellépésre. Ennek a csoportnak a parancsnokságát időközben maga Canrobert tábornagy, a III. hadtest parancsnoka vette át. Ez még további erősbítések beérkezte után este 7 óra tájban nagy lendülettel támadta meg a szemben álló osztrák III. hadtestnek a hadtestparancsnok által csak egymás után harcbavetett Hartung-, Wetzlar- és Dürfeld-dandárait. E harcok folyamán a Ponte vecchio di Magenta nyugati házcsoportja immár hatodszor került a franciák birtokába s végül az osztrákoknak meg kellett kezdeniök a visszavonulást Robecco felé. Ennel lehetővé tétele és megkönnyítése céljából Schwarzenberg herceg hadtestparancsnok a hadtestéhez beosztott báró Edelsheim ezredes vezette székesfehérvári 10. huszárezredet rendelte előre, mire az osztályonként és századonként, amint azt a felette fedett és átszeldelt terep éppen megengedte, rohamra indulván, annak révén egészen a Ponte vecchio di Magenta nyugati házcsoportjáig jutott előre, miközben magát Canrobert hadtestparancsnokot és törzsét is igen szorongatott helyzetbe hozta és a francia jobbszárnyon legalább egy ideig meglehetősen kritikus állapotot teremtett. A huszárok lelkes fellépése által felbátorítva, a Hartung- és Dürfeld-dandárok is újból visszafordultak és így ismét sikerült a franciáka S. Damiano mögé visszaszorítani, akiknek azonban a Trochu-hadosztály Bataille dandárának latba vetésével végre is sikerült S. Damiano környékének birtokában megmaradniok.
A kölcsönös kimerülés és az esthomály beállta végre itt is véget vetett a további hadakozásnak.
A harc elnémulásakor Napoleon császár még mit sem tudott Mac Mahon által Magentanál kivívott győzelemről és másnapra az itteni harcoknak megújítását várta. Világosan kitűnik ez másnap Párisba a császárnénak küldött sürgönyéből, amelyben többek között azt mondja, hogy „a hadsereg pihen és újabb harcokra szervezkedik.”
Gyulay táborszernagy június 5.-én folytatni is akarta a küzdelmet s erre nézve Robeccoban este 8 óra 30 perckor ki is adta intézkedéseit, de az éj folyamán Abbiategrassoban Clam-Gallas, majd Zobel altábornagyoktól is azt a jelentést vevén, hogy hadtesteik csapatjai teljes felbomlásban vannak, elállott eredeti szándékától és előbbi intézkedését hatályonkívül helyezve, a hadsereg visszavonulását rendelte el.
A csatára következő éjjel a hadseregparancsnokság Abbiategrassoban, az Urban-hadosztály Gallarateban, a III. hadtest Carpenzago–Robecco környékén, az V. hadtest Castelazzo de Barzi és Lugagnano között, a II. hadtestből a Kintzl-dandár Casternonál, a hadtest többi csapatjai, továbbá az I. és VII. hadtest Corbetta–Cislianonál, a VIII. hadtest Bestazzonál, a Mensdorff-lovas hadosztály Cisliano és Bareggio között és végül a IX. hadtest egy-egy dandára Casalpusterlengoban, Belgiojosoban, Stradellaban és Vaccarizzaban töltötte.
A szövetségesek részén Napoleon császár törzsével S. Martinoban, a III. hadtest Renault- és Trochu-hadosztályai és a IV. hadtest Vinoy-hadosztálya a Naviglio Grande-től két oldalt Ponte vecchio di Magentanál töltötte az éjjelt. A III. hadtest Bourbaki-hadosztálya éjfél után 1 órakor Ponte nuovo di Magenta és Boffalora között ütött tábort; a IV. hadtest többi részei a Desvaux-lovas hadosztállyal Trecatenál; a II. hadtestet Magentaban a piemonti 2. hadosztály váltotta fel, mire a hadtest Magentatól délre szállt táborba; a gárda-hadtest Camou-hadosztálya Magentatól északra, a Mellinet-hadosztály Ponte nuovo di Magenta és Boffalora között; az I. hadtest Olengonál, a Partouneaux-lovas hadosztály Novaraban s végül az V. hadtest részei Tortona, Alessandria és Vercelli környékén töltötték az éjjelt. A szárd sereg éjjeli szállásai voltak: a hadseregparancsnokságé Turbigoban, a 2. hadosztályé Magentaban és Marcalloban, a 3. hadosztályé Castanoban, az 1. és 4. hadosztályé S. Martinoban, az 5. hadosztályé Alessandriában és Casaléban, a Sambuy-lovashadosztályé Galliatéban s végül Garibaldié Como környékén.
|
Halott
|
Sebesült
|
|
tiszt
|
legénység
|
tiszt
|
legénység
|
I. hadtest
|
7
|
419
|
30
|
801
|
II. „
|
25
|
354
|
55
|
839
|
III. „
|
20
|
277
|
81
|
1643
|
V. „
|
–
|
31
|
5
|
65
|
VII. „
|
12
|
221
|
50
|
782
|
Mensdorff lovashadtest
|
–
|
2
|
–
|
7
|
Összesen
|
64
|
1304
|
221
|
4137,
|
azaz együttvéve 285 tiszt és 5441 főnyi legénység. A foglyok és eltüntek száma 4500 ember.
|
|
Halott
|
Sebesült
|
Eltünt
|
II. hadtest
|
Motterouge-hadoszt.
|
123
|
699
|
283
|
II. „
|
Espinasse- „
|
84
|
416
|
141
|
III. „
|
Renault- „
|
123
|
809
|
71
|
IV. „
|
Vinoy- „
|
170
|
530
|
90
|
Gárda „
|
Camou- „
|
13
|
60
|
7
|
Gárda „
|
Mellinet- „
|
144
|
709
|
63
|
|
Összesen:
|
657
|
3223
|
655,
|
vagyis együttvéve 4535 ember.
Eszerint a harcban résztvett osztrák gyalogság állományának kereken 19, a francia gyalogság ellenben csak 8.7 százalékát vesztette. A nagy különbség a foglyul esett osztrákok nagy számában leli magyarázatát.