A pétervásári rajtaütés (1849. február 24-én).
A pétervásári rajtaütés (1849. február 24-én).
Klapka arra a hirre, hogy Schlick hadtestével még mindig Pétervásár körül foglal állást, ellene 24-én hajnalban rajtaütést tervezett, mi célból a Máriássy hadosztályt Sirokon át, a Dessewffy hadosztályt pedig Baktán át útnak indította. Dembinski Klapka szándékáról értesülvén, a vállalat keresztülvitelét betiltotta s e helyett Schlick ellen csupán megfigyelő és hirszerző járőrök kiküldését rendelte el. Ámde Máriássy a beszűntető parancsot már csak Pétervásár előtt, a vállalat keresztülvitele közben kapta meg; megbeszélés szerint ugyanis mindkét hadosztálynak reggeli 4 órakor a kölcsönösen megállapított jelre Pétervásárra kellett magát vetnie s miután Máriássy a jeladásra jó sokáig hiába várt, hadosztályának egy részét, 5 gyalog és 1 lovas századot 4 üteggel a helység ellen indított, melyeknek a mit sem sejtő osztrákokat teljesen meglepniök sikerült. A zavart és félelmet, mely a megtámadtatás első pillanatában a helységben elhelyezve volt Schulzig hadosztályon erőt vett, még az osztrák írók is irtózatosnak mondják; egy-egy ellenséges lovas vad félelmében ingben-gatyában pattant lóra és úgy száguldott tovább, csakhogy életét megmentse; hasonlóan fejét vesztette egy kisebb csapat ottočanin kívül az összes gyalogság is csak midőn Máriássy a vett parancs folytán visszahúzódni kezdett, hogy az őt a baktai úton felvevő Dessewffy hadosztállyal egyesüljön, ocsudott fel az ellenség aléltságából, melynek vesztesége még így is elég jelentékenynek mondható. Klapka az egyesült két hadosztállyal újból Egerbe tért vissza.
Ugyanazon napon, melyen Klapka Schulzig hadosztályát Pétervásáron meglepte, Jellasics Ottinger tábornokot 2 zászlóaljjal, 6 lovas századdal és 3 üteggel a cibakházi átjáró elrombolására rendelte ki. Cibakháza Szolnoknak a Hartlieb hadosztály által január 28-án történt megszállása folytán a legfontosabb Tisza-átkelőponttá vált, minek folytán a magyar kormány annak biztosítására sáncmunkálatokat végeztetett, melyet Mesterházy őrnagy parancsnoksága alatt egy kisebb, többnyire nemzetőrökből álló különítménynek kellett fedeznie. Ottinger feladatát hajnali rajtütéssel szándékozott végrehajtani, micélból február 24-én éjjel 10 órakor különítményével elindulva másnap reggel 5 óra tájban be is érkezett a híd előtt, melynek környékén azonban a magyarokat a legnagyobb meglepetésére harckészen találta, miután Mesterházy már jó eleve értesült, hogy mi készül ellene. A rövid ideig folytatott ágyútűz alatt Ottinger 10 halottat és 11 sebesültet vesztett, majd belátván, hogy tulajdonképpeni célját, a híd elrombolását ily körülmények között el nem érheti, különítményével még ugyanazon napon ismét visszahúzódott.
){kind=link}