83. AZ AUTOMOBIL, A SZÍNHÁZ ÉS A KÖNYV
83. AZ AUTOMOBIL, A SZÍNHÁZ ÉS A KÖNYV
Párizs, dec. vége.
Karácsony második napjáig tartott a hatalmas, párizsi automobil-kiállítás. Akinek szerencséje volt a tombolán, most gépkocsin száguld. Lám az automobil is népszerűségre vergődik – a hazárd jóvoltából. És alapjában mégis, jósokáig még, nagyon előkelő burzsoá-sport lesz az automobil. A reklám-szociológusok szerint ugyan ez fogja a föld képét végre alaposan s áldóan megváltoztatni. Hogyan és mikor azonban? És csakugyan?
A párizsi színigazgatók és könyvkereskedők különös véletlenből, egy időben s egy értelemben azt mondják, hogy csakugyan.
Carré Albert, a párizsi Opéra-Comique igazgatója, egyike a legzseniálisabb színházvezetőknek. Ez a Carré Albert néhány nappal ezelőtt, a párizsi automobil-láz tetőpontján, azzal a váratlan vészkiáltással állott elő, hogy a színházaknak védekezniök kell – az automobil ellen. És ez nem tréfa. Carré Albert megmagyarázta. Előkelő színházi publikumát figyelte állandóan az automobil-sport divatja óta, s megállapította egyszeregyként, hogy az automobilozó publikum elvész a színház számára.
Szó sincs róla. Nem az automobil csinálja ezt csupán. A vonatok, az egyre gyorsabb vonatok is megteszik a magukét. De az eredmény mégis csak az, hogy a drágább, legdrágább színházi helyek publikuma fogy, egyre fogy. Egy kényelmes pénzes és unatkozó párizsi családnak eddig egyetlen mentsvára volt a kellemetlen télre, melyben utazni is bajos, a téli bérlet valamelyik színházban. Sőt tavasszal is, a színház volt minden azoknak, akik Párizsban vannak. De most? Az automobilozás: mánia. Némelyiknél a pénzt is elvonja más céloktól. A pompás francia utakon hipp-hopp, az ember ott terem, ahol akar legújabb rendszerű automobilján. A Côte d’Azur Rapide és társai is minden kényelemben s a leggyorsabban ragadják ki az embert Párizsból egy más vidékre. Aztán ez a lázas, ideges kor egyébként is utazásra ösztökél mindenkit. Idegenekre, hazárd-vendégekre pedig nem építheti egy színház sem az egzisztenciáját. Carré tehát azt tanácsolja, hogy minden előrelátó színház idejében védekezzék, s neveljen magának új közönséget azokból a tömegekből, amelyek eddig távolabb voltak a színháztól. Ezért akarja Carré a népoperát is megcsinálni. Ez volna a közönségnevelő-iskola. A színházak szocializálódjanak. Szállítsák le, s lehetőleg uniformizálják a helyárakat.
Carré vészkiáltását ismételik más színházi emberek is. A közlekedési eszközök szédületes arányú fejlődésével számolniok kell a színházi embereknek is.
A könyvkiadók és könyvkereskedők esete szintén szóról-szóra ez. Most a karácsonyi könyvvásár idején egyre zúgolódnak, panaszkodnak, hogy nem kell a könyv. Ők is az automobilt okolják, a modern közlekedést. No és ők még természetesen az újságokat s revüket is.
Egy francia újságíró most rájuk olvassa, hogy panaszuk százhuszonhárom éves. Százhuszonhárom év óta szinte minden decenniumban siránkoztak a könyv szomorú sorsa miatt, s a gyógyítószer mindig ugyanaz volt: le kellett szállítani a könyv árát.
Úgy áll a dolog, hogy a francia könyvek átlagára már talán a jövő esztendőre kisebb lesz. A francia könyvkiadók a Carré színházi receptjét írják át saját használatukra: ők is új közönséget akarnak hódítani.
És mindez az alatt a jelszó alatt történik, hogy az automobil ellen kell védekezni. Ha nem is így van egészen, de sok igazság van benne. A modern közlekedés valóban a föld képének megváltoztatását ígéri.
Budapesti Hírlap 1905. január 1.
