46. DISSZIDENS KATOLIKUSOK FRANCIAORSZÁGBAN
46. DISSZIDENS KATOLIKUSOK FRANCIAORSZÁGBAN
[Saját tudósítónktól]
Párizs, aug. 9.
Lehetséges-e ez idő szerint Franciaországban a sizma? Alkalmas-e az idő egy gallikán egyház megalakulására?
Még jóformán csak készülődnek a nagy históriai küzdelemre a francia állam és a Vatikán, máris bizonyos, hogy a francia radikalizmus nem számíthat a francia hívek olyan fajtájú támogatására, melyet egy Róma-ellenes, szabad, nemzeti egyház kialakulása nyújtana. Minden korszak alkalmasabb lett volna erre, mint a mostani s egy szabad, gallikán katolikus egyház lehetőségéről mindig eshetnék szó, csak éppen akkor nem, amikor Róma ellen Combes-féle jelszavakkal indul a harc.
Azok, akiknek lelkében esetleg a szabad, gallikán egyház álma él, semmiképpen sem akarják magukat az ateista radikalizmus eszközeiképpen fölhasználtatni. Ma már bizonyos, hogy a legállamibb francia püspök is jobban retteg a Vatikán villámaitól, mint a radikalis mennydörgéstől. A francia kormány még a támogatására sem számíthat, akik a konkordátumot már akkor deleandum-nak hirdették, amikor Combes-nál valamivel keményebb legény, Napóleon, az első konzul nyúlt hozzá az állam és egyház kérdésének veszedelmes csomójához.
Franciaországban már van gallikán egyház. Disszidens francia katolikusok már tudvalevőleg élnek Franciaországban. Külön szervezetük van, külön templomuk, parókiájuk, papjuk van Párizsban s Franciaországnak még több helyén.
Ezek a disszidens francia hívek 1789-nél maradtak. Ezek nemcsak a konkordátumot nem ismerik el, melyet VII. Pius és Bonaparte Napóleon kötöttek, de azokat a dogmákat sem, amelyekkel azóta a katolikus egyház gyarapodott. Ezek nem vallják sem a pápa halhatatlanságát, sem a szeplőtlen fogantatás tanát.
A Budapesti Hírlap annak idején, nem is egy ízben, ismertette ennek az érdekes kis sizmának a történetét. A konkordátum megkötése után több francia püspök tiltakozott e szerződés ellen. Később elhallgattak a tiltakozók, de például Themines blois-i püspök egészen haláláig, 1834-ig kitartott amellett a hite mellett, hogy a konkordátum megkötésére a pápának nem volt joga, s jogosan ő a blois-i püspök. Abban az időben több volt a lehetősége egy önálló gallikán egyháznak, s mégis éppen csak kuriózumképpen maradt meg mindmáig a francia disszidenseknek egy kicsi gyülekezete. Az állam soha se akarta őket tudomásul venni. Ma is úgy kezeli egyházszervezeteiket, mintha csak üzleti csoportosulások, kereskedelmi részvénytársaságok volnának. Több mint száz éven keresztül kellett volna egyforma szellemmel vezetettnek lennie a francia kormányzatnak s állandóan támogatnia e kis csemetéjét a gallikán egyház hatalmas tölgyének, hogy most arról lehessen szó, hogy maguk a francia katolikusok is Róma ellen támadjanak.
Most a francia közvélemény természetesen nagyon foglalkozik a francia disszidens katolikusokkal, akiknek különben Párizsban az Italia-avenue-n van egy nagyon szép kis templomuk. A disszidenseknek az a véleményük, hogy ő rájuk nem tartozik az a harc, amely a Vatikán és a francia kormány között kitört. Ők ugyan a konkordátum révén szakadtak el az anyaegyháztól, de egészen más okok és célok miatt, mint amelyek azokat vezetik, akik Róma ellen indított harcukban szívesen használnák föl a gallikán, nemzeti egyház álmának e hiveit is.
A párizsi gallikán egyház abbéját, Volet-t többször keresték föl mostanában, mikor a szakadás kérdésében, francia szokás szerint, megszólaltatnak minden kompetens és nem kompetens véleményt, – újságírók. Az abbé válasza az, hogy ők teljesen katolikus, még pedig az ő nézetük szerint, az egyetlen igazi katolikus állásponton vannak: az 1789 előtti állapot s az önálló, gallikán katolikus egyház mellett a konkordátum ellen ugyan, de távolról sem a Combes és seregének álláspontján. Volet abbé nagyon határozottan jelentette ki, hogy Combes abszolute nem számíthat még csak szimpátiájukra sem a francia disszidens katolikusoknak, akik remélik ugyan, hogy az egész francia katolikusság egyesül majdan egy nagy nemzeti egyházszervezetben s hogy ez az idő nincs is nagyon messze, de az az idő más lesz, mint a mai, s a független katolikus egyházat éppen a katolikus fölbuzdulás s nem az antikatolikus irányzat fogja életre hozni.
Szóval: sizmáról nem lehet szó most Franciaországban. Ehhez az kellene, hogy a francia katolikus hívek francia s legfőképpen katolikus öntudatukban éreznék magukat megsértve a Vatikán által, ahogy 1789-ben történt, amely időnek Nordezja, Themines haláláig mert dacolni a szentszékkel és saját kormányával szemben.
Ma Franciaországban még a sizma sem kapható – sizmára. A francia disszidensek, akik különben nemzeti jelzőjük mellett a hollandi katolikus egyházzal vannak szövetségben, amelynek érseke szokta fölszentelni a gallikán papokat, – nem hajlandók Combes-ot támogatni egy gallikán mozgalomnak mesterséges fölkeltésében.
Budapesti Hírlap 1904. augusztus 12.
