16. A SZÁJÖBLÖGETŐ VÍZ
16. A SZÁJÖBLÖGETŐ VÍZ
Párizs, április 20.
A szegény Beöthy László írta vala egy novellájában:
– Bizony, bizony, mondom nektek: meg ne igyátok ebéd után a szájöblögető vizet.
A Beöthy László novelláit nem igen olvassák már az emberek, ami nagy kár. Lám, pár hónappal ezelőtt két jeles és neves magyar képviselőnek támadt lovagias ügye a szájöblögető víz miatt. Az egyik tréfából ráfogta a másikra azt, amitől minden jámbor lelket óv Beöthy László, persze nem a Király színház kitűnő direktora vagy a bihari főispán, hanem a néhai, a szomorú jókedvű Beöthy László.
Az embereknek gyűjteniök kellene az olyanfajtájú tanácsokat, mint például ez a Beöthy László-féle. Milyen iszonyú tragédiák történnek olyan kicsiségek miatt, mint a szájöblögető víz fölkortyantása, vagy olyan végzetes botlások miatt, hogy valaki késsel eszi a halat! A modern tragédiaírók azért csinálnak fércmunkákat, mert ókori szemmel nézik a tragikumot. A modern tragikumot a szájöblögető víz táján kell keresni.
A napokban kemény tollharcot kezdett egy neves francia publicista egy komoly, derék orosz úriemberrel, aki azt a vigyázatlanságot követte el, hogy egy tudományos vita során nem nyilatkozott eléggé udvariasan és hízelgően a francia nációról.
A francia publicista két gyilkos, okos, hosszú cikkel rohant az oroszra, s mikor ezt már kellő módon összefojtogatta, így adta meg neki a kegyelemdöfést:
– Különben, kár is erre az úrra annyi szót vesztegetni. Egy emberrel, aki a hígra főtt tojást pohárba tölteti s kanállal eszi, nem is kellene szóbaállni. Én láttam egyszer, hogy ez az úr így fogyasztotta a híg tojást.
És evvel „ki volt végezve” az orosz. Egy emberre, aki a híg tojást pohárból eszi, kár szót vesztegetni.
Azonban történnek e világi életben furcsa esetek. Ugyanakkor, mikor az oroszt „kivégezték” a híg tojás miatt, iszonyúan föl kellett szisszennie a francia sajtónak. Egy vagy két nagy angol lap párizsi levelezőjének eszébe jutott, hogy miután a politikai békesség helyreállott a francia–angol egyezménnyel, illenék valami érdekesebb és pikánsabb új afférról gondoskodni Anglia és Franciaország között. Az angol lapokban aztán megjelent egy pár párizsi levél. Ezek a levelek minden érzékenyebb francia arcba belekergették a vért. Arról zengtek tudniillik, hogy az úgynevezett francia élet se nem okos, se nem esztétikus, s hogy a francia társaságbeli szokások egy igazi kultúrember szemében rettenetesek. Megkritizáltak ezek a párizsi levelek mindent. – A francia házirendet s az egész átlagos francia életberendezkedést. Megkritizálták a franciákat otthon, az utcán, látogatásokon, színházban, úton, vendéglőben, kávéházban. Az ebédlőben, sőt a – fürdőszobában is.
Napokig tartott az angol és francia lapok veszekedése, míg az affér nagy kimagyarázásokkal békés véget ért. Marokkóban tudniillik könnyebb kiegyeztetni az angol és francia érdekeket, mint a szájöblögető víz táján, azon a vidéken, ahol a szokás, ízlés, tónus, stb. a dirigáló hatalmak.
Hogy a francia férfiak rosszul öltözködnek, hogy a legtöbb francia rosszul táplálkozik, hogy a francia szalonok nagyobb része csak hírből ismeri az ízléses fesztelenséget, az őszinte udvariasságot s az igazi esprit-t, és még egy légió ilyen sértést még talán zsebreraktak volna a franciák. De a goromba angolok a nőkről, a francia nőkről mondtak legtöbb gorombaságot. Szinte szégyenkezünk. Ezek az angolok azt mondják, hogy a francia nők toalettjében csak az a részlet perfekt, melyért a szabónők, divatárucégek, ékszerészek és suszterek kezeskednek. A többi részlet nem. Már a fürdőszobából eredendő bűnökkel suhan ki a francia nő, aki különben az angolok szerint még sokkal jobban fél a víztől és a szellőztetéstől, mint a francia férfi. Erről már Erzsébet, azaz Erzsike is szól az ő viziteiben. Erzsébet látogatásai egy nagyon kedves és híres angol könyv. Egy fiatal angol leány, csodálatosan friss, józan, naiv és elmés megfigyeléseit közli ez a könyv. Most fordították le franciára. Erzsébet ellátogat francia rokonaihoz is, s íme, csak mutatóban egy-két szentenciája Erzsébetnek.
– Egy francia marquis-val ismerkedtem meg. Rettenetes rosszul vasalt ing volt rajta. Ha én marquis volnék, nem viselnék rosszul vasalt inget. Hát te mama?
Erzsébet tudniillik anyjához írott leveleiben közli az ő kis megfigyeléseit. Egyik levelében ezt írja:
– A francia hölgyek nedves fűben is könnyen táncra kerekednek, s nem félnek, hogy meghülnek. Nedves fűben nem hűl meg az ember, de a hosszú mosakodástól és a nyitott ablaktól igen. – Csodálatos, ugye mama?
– Itt a mi rokonainknál nagyon nagy házat visznek. Mindenkinek külön inasa van. De nekem a múltkor egy fürdőkád kellett, s a szobalányom a rengeteg palotában egy kicsit és nyomorúsáságosat is csak nehezen tudott keríteni.
…Ilyenek s hasonlók az Erzsébet megfigyelései – francia földön.
Hogy mindez érzékenyebben fáj a franciáknak még Elzász-Lotharingiánál is, az természetes.
Az ember mindent megbocsát, elfelejt. De azt nem felejti el, ha megissza a szájöblögető vizet s ezért rápirítanak vagy nem issza meg, de ráfogják, hogy megitta.
Budapesti Napló 1904. április 24.
Ady Endre
