66. A HÉTRŐL
66. A HÉTRŐL
Ilyenkor június végén minden ember agrárius egy kicsikét ebben az országban. Szidjuk az időt, aggodalmaskodunk. Mi lesz az aratással? Péter-Pál napján régi gazda-axióma szerint búzakeresztnek illik már lennie. És hetek óta alig volt egy érlelő meleg nap. Mi lesz?… Mert hogy hát az Idő őfelsége kegyelméből élünk még csaknem mindannyian ez országban. Szörnyen emancipálatlanok vagyunk. Szörnyen távol állunk még a modern gazdasági berendezkedés stációjától. És ezért agrárius voltaképpen még ma nálunk a legerősebb merkantilista is. Kiss József, aki modern is, merkantilis is, dús vénájú is, csak nemrégiben írt volt a Naphoz, a kalászérlelőhöz, egy fölséges agrárius himnuszt. Bródy Sándor pedig előttem bizonygatta egyszer egy erdélyi mágnásnak, gondolom gróf Teleky Árvédnek:
– Gróf úr, én vagyok ma Magyarország legagráriusabb írója.
És alig is imádja még valaki úgy a magyar humuszt, ezt a tenyésztő, áldott magyar földet, mint Sándor bá’, aki pedig be nagy volna, ha franciának születik.
Szeretjük bizony nagyon, túlon-túl szeretjük ezt a földet. Mennyivel jobban, mint megérdemli. A butafejű mágnás, a hencegő dzsentri, a fő- és alklerikus, kik részben kiúsztatták, részben – segítünk is nekik – kiúsztatják maguk alól, nem szeretik századrésznyire sem úgy, mint az alföldi hazátlan bitang, azaz szocialista. Most olvastam el Szabados Sándor, a fiatal szocialista vezér röpiratát a védvámokról.
Ez a fiatal hazátlan bitang jobban ég és küzd a magyar rögért, ezért az országért, mint Károlyi Sándor egész fajtája – kiszámítva belőle a hazaárulókat. – Csak nyíljanak meg egy kicsit a szemek és az agyak ebben az országban, hamar világos lesz, hogy a szociáldemokrata párt a leghazafiasabb párt. Persze nem az osztálybetyárok által kompromittált hazafiasságot értjük ez alatt.
A német szocialisták mentették meg például most a katasztrófától hazájukat. Nálunk is így lesz még valamikor. A magyar junkerek még sokkal butábbak és ártalmasabbak, mint a németek. No és a liberalizmus gyalázatosan lejárta magát. Már a magyar parlamentben is. Itt van véletlenül még néhány igazi liberális is. De ezek szégyenlik már a liberális címet. Még ebben a mi osztályparlamentünkben is immár csírázni kezd a radikális jövendő.
A többit pedig el fogja végezni Khuen úr, a hét hőse. Egy év múlva több újságíró lesz a börtönben, mint szabadon, aminek persze örülni fog a junker-Magyarország. Csak jó későn fogja megsiratni ezt az örvendezést. A kutyának is jobb dolga fog lenni, mint a szociáldemokratának. Sajtószabadság, gondolatszabadság, gyülekezési jog stb. Egyelőre mind eltűnnek Khuen úr által. Ez nem vad jóslás. Ez így lesz. Khuen úr rendet jött csinálni. És lesz itt harc. Osztályharc, kultúrharc, ezerféle harc. Szép lesz benne élni. Jómagam ugyan ki fogok szökni az első súlyosabb elítélés után. Mert bátran, igazán szeretek beszélni, de dutyiban ülni nem.
De addig is, míg ez eljövendő nagy ügyekről kell zengedezni, bugyog bőven a témák forrása. A politika, hála Istennek, kezd kimenni a divatból. Óh, pompásan mulatok most a kávéházak politikusain. Megdöbbentek és elhallgattak. Érzik a szövevény hatalmát. Érzik, hogy itt már ők gyengék a bontogatásra. Lesz-e miniszterelnök Tisza vagy sem. Marad-e Apponyi vagy megy. És a többi. Mindezekhez hozzá mert szólni mindenki, sőt fogadásokat is kötött. Ám érzik, hogy most már szövevényes, misztikus, súlyos és a kávéházakban lakozni nem bíró a helyzet problémája. Mert az. És hálaistennek most már legalább egyelőre, pihen a politika. Ellenben nem pihennek a nagyváradi fináncok. A rendőri sajtóiroda is nap mint nap beszámol egy-egy szenzációról. Az orfeumok sem pihennek. Soha ennyi orfeum még nem csábította a nagyváradi szalmaözvegyeket. És micsoda izgató témák! Miért szöktek meg a Várady-sanzonettek? Mikor jönnek a Djelma-nővérek? Kivel pezsgőzött Ernyei Frici? Ki udvarol Nádasi Ilonkának? Péter király nyugodtan kormányozhat. A nagyváradi közvélemény csoda módon le van kötve. Aztán Gyula is közel van. A Haller-párt ugyan nem ad mostanában kommünikét de Parlaghi Kornéliának minden nap nagyváradi udvara van. B. Ruzsinszky Ilonát, az éneklő csodát pedig – mint a lapok írják – Belgrádból eljárnak meghallgatni. Hogyne mennének Nagyváradról?…
…De hajh, hagyjuk félbe a dolgot. Kinézek az ablakon. Újra szakad a hideg eső. Agrárius, elégikus hangulat száll meg engem is újra. A kis tagban, ott az Ér mellett, nem érik a búzakalász. És nem érik sehol. Kiss Józsefet vállalom újra, mint egykor, mesteremnek. És imádkozom a Naphoz. Kergesse el a felhőket. Mert bizonyisten országos bánat lesz ebből!…
Nagyváradi Napló 1903. június 28.
(Dyb.)
