50. A HÉTRŐL
50. A HÉTRŐL
Mire eljött az erőszakos május, melyet a jámborok poétikusnak, tündérinek s minek nem neveznek, hullóban az orgonavirág s még bimbóban sincsen az akác. Én két édes virágom… Ez erőszakosan is életre serkentő, buja, vad május, mely tegnap már valóság[gal] égetett a napjával, addig csókolgatta a lankadt hervadó orgonafürtöket, míg azok egy kissé feledték az áprilisi deret, fagyot, havat, ezeket a kéjes hideg csókokat, s nemsokára már az akácfürtök is megfehérlenek. De hajh, nem illatozott kedve szerint az orgonavirág ez idén, s én az akáctól sem várom a régi édes elbódítást. Hajh, hajh… Szégyenlem ezt az unott, régi nótát… De újra és újra előosong [!] a lelkemből:
Nem tudom én, hisz május volna most is,
Van most is asszony, szín, illat, meleg,
Elvétve tán nyit orgona virág is,
Vannak tán most is balga emberek,
Jámbor eszét tán most is elhajítja,
Mámoros éjjel egy-egy szeladon…
És mégis, mégis nem lángolunk mint egykor,
Olyan ész nélkül, olyan szabadon…
Van most is asszony, szín, illat, meleg,
Elvétve tán nyit orgona virág is,
Vannak tán most is balga emberek,
Jámbor eszét tán most is elhajítja,
Mámoros éjjel egy-egy szeladon…
És mégis, mégis nem lángolunk mint egykor,
Olyan ész nélkül, olyan szabadon…
Nem, nem… Csúnya erőszakos ugyan a május. Kerget bennünket a napsugárra, ligetbe, zöldbe, asszony után. De olyan exlexes minden. Nem olyan, mint egykor volt, vagy amilyennek egykor – véltük…
*
Az ország pedig nem tehetvén s nem lévén érdemes tenni egyebet, – nevet az exlexen. Sajnálkozik a szegény jóságos végrehajtókon, kik most vakációzni kénytelenek. És csinálódik rosszabbnál-rosszabb viccek serege e voltaképpen szomorú állapotra. Még a szocialisták szónoka is tréfálkozott künn a Rhédey-kertben, mondván:
A magyar parlament jóvoltából ma már az a csöpp magyar alkotmány sincs meg, ami eddig megvolt.
Volt nagy helyeslés. Még Ujházi Ede is helyeselt, aki lelkes szocialistának mutatkozott Nagyváradon: végighallgatta s végiglelkesedte az egész, különben nagyon szép és nagyon imponáló szocialista népgyűlést…
*
Kornfeld Zsigmondon kívül ő, Ujházi Ede, a mester volt a legérdekesebb vendége Nagyváradnak a héten. Csakhogy a mester jóval barátságosabb verdikteket kapott, mint a börze hatalmas ura. Egyébként a mester ittléte révén egy sereg hiteles és pszeudó Ujházi-vicc szálldos. Pompásak vannak ez anekdóták között. Csak a legtöbbnek az a baja, hogy mint a mester mondja – nem vegyes társaságokba valók. Ahol tudniillik hölgyek és urak is vannak…
*
Az élet – mint minden szezon végén – ismét a színház felé áramlik. Két kis rövid hétig lesznek már csak Nagyváradon a színészek. Aztán elmennek, a régiek és újak, kik most újra divatba jöttek. És csodálatos dolog. Most derül ki, hogy Nagyvárad hányféle összeköttetésben áll Gyulával, a derék békési székvárossal. Olyan emberek, kik a rokonságot első ágon sem tartják, most fölfedezik, hogy milyen kedves nyolcadunokatestvérük él nekik Gyulán. Mások azt hangsúlyozzák, hogy Nagyváradnak gazdasági kapcsokat kell keresni Gyulával. Három hét múlva olyan forgalom lesz a sokszor letárgyalt alföldi vasúton, Nagyvárad és Gyula között, amilyen a keleti expresszen sincs. Így térül majd meg Somogyi Károlynak Gyulán az a nagyváradi pénz, ami a nagyváradi színházi pénztárba elfelejtett bejönni.
Nagyváradi Napló 1903. május 3.
(Dyb.)
