44. AZ ÚJ FORRADALOM NAGYVÁRADON
44. AZ ÚJ FORRADALOM NAGYVÁRADON
– A szociáldemokraták világa –
Vandervelde szózatát akarom: mi forradalmat akarunk! Forradalom ez a mai modern élet. Fölségesebb, emberibb a Branyiszkóval, Isaszeggel, Nagysarlóval és Piskivel megfestett forradalommál. Jelen világra jövendő világ még nem száguldott soha ily gyönyörűségesen, ily hatalmasan, ily hittel. Evangélium még sohasem volt annyira evangélium, mint most. Mint most a szocialista evangélium. Belereszket vagy beleittasul az ember. Ha fél is tőle, megcsodálja. Ez a jövendő. A súlyos, a kikerülhetetlen jövendő. Nincs több erős hit ma. Csak ez az egy. A szentséges, az áhított célt, a boldogságot sohasem ostromolta hit még erősebben. Betöltette ez a hit az egész modern világot, de meghatóbban, hatalmasabban sehol sem dolgozott, mint itt, e legigazságtalanabbul megosztott, szépséges és nyomorúságos magyar földön. Néhány évvel ezelőtt kész, predestinált mártir volt e hit minden hívője. Nem is kereszt, de zsandárszurony, tolonckocsi s dutyi várt minden hívőre. Itt Nagyváradon összejöttek egyszer nagyképű és nagy és naiv hitű emberek. – Méltóztatnak emlékezni az országos nemzeti szövetség országos, lelkiismeretlen komédiájára. A karzatról, míg odalenn vígan banketteztek s tósztoztak, lekiáltott egy tüzesszemű, sápadt, gyönge gerincű, beteg szabólegény bizonyos Kohn Lipót nevű, katonavárosi zsidógyerek:
– Le a sovénekkel! Adjatok inkább kenyeret. Hazugság a beszédetek!…
Ez volt az első szocialista hang Nagyváradon. Szegény Kohn Lipótot mindjárt elvitték a tömlöcbe, mert megzavarta a nagyságos és nagy szájú hazaffffy urak mulatságát.
Pár rövid esztendő óta milyen csodálatos változás esett. Ma Bokányi Dezsővel együtt érez minden szabadon gondolkozó ember s a mélységből fölkapaszkodtak jó magasra immár a fanatikus proletárok. És már csak átlag szolgabíró mer ostobáskodni. Nagyváradon immár szociális balzsam illat kereng a levegőben. A „Dada” egy előadásán a Szigligeti Színházban e szociális darab csodálatosan zseniális írója, Bródy Sándor már tapsok között jelenthette ki:
– És én szocialista vagyok.
Gerő Ármin főkapitány nem mer szocialista lenni, de nem mer antiszocialista sem lenni. És ügyvédek, jeles agyvelejű hírlapírók, orvosok, kereskedők nyíltan vallják, hogy ők szocialisták…
És a forradalmat mégsem ők csinálják. De a legproletárabbak. A sűrű s csaknem mind eredményes sztrájkok mögött ők állanak. A nagyváradi szocialista világnak egy agitáló serege van, s ma még ez a sereg az egész nagyváradi szocialista világot reprezentálja. Ki ne volna kíváncsi a jövendőnek e nagyváradi világára? Ki ne vágynék ismerni e szürke apostolokat, kik dolgoznak, izzadnak s elkopnak hitükért, s kik bátrabbak mindannyiunknál. Ezt a világot, ezt a sereget föl kell vonultatnunk. Íme:
Pár esztendő növelte meg a nagyváradi szocialisták táborát. E tábor jórészt iparos munkásokból áll, de kereskedők, földmívesek, napszámosok s minden fajtájú proletárok is vannak benne nagy számban. Fő erőssége e tábornak a szervezettség, mely még nem befejezett, de már jelentősen nagy. A sok szakegylet, könyvtár, fölolvasó ülés, gyűlés nevelik a szocialistákat. A munkásvezetőket láthatják a nagyváradi szocialisták élén. És e munkásvezetők többnyire autodidakta, de képzett, lelkes emberek. És vannak közöttük már lateinerek is. Ezeket a munkásvezetőket s bennük a nagyváradi szocialista világot mutatjuk be pár vonásban.
Pasuk Károly
Huszonöt éves kőmívessegéd. Tizenhét éves korában már fanatikus szocialista volt. Ő a legrégibb nagyváradi munkásvezér:
– Engem még Bánffy Dezső erősítgetett a hitemben, mondotta nekünk. Rendkívül heves temperamentum. Volt elég baja, mikor még a rendőrlegények úgy kezelték a szocialistákat mint csirkefogókat. Nagy ereje a pártnak, igazi agitátor.
Vántus Károly
Új ember Nagyváradon, de talán a legrespektáltabb a szocialista vezérek között ez a huszonnégy éves nagyon intelligens arcú és fejű kálvinista gyerek. Ácsmunkás egyébként. Mikor kérdéseket tettünk hozzá, mosolyogva adta ráadásul válasznak:
– Büntetlen előéletű vagyok, mert még nem töltöttem ki azt a pár hónapi fogházat, amit izgatásért szabtak rám.
– Hogy lett szocialista?
– Tizenhét tizennyolc éves koromban természettudományi olvasmányokhoz jutottam. Később kezembe akadt Büchner erő és anyag könyve. Nagyon vallásosnak neveltek. Dühösen hajítottam el az istentelen könyvet, de később újra fölvettem… És kész szocialista voltam. Aztán gyűlésekre kezdtem járni. Elolvastam Bebel stb. munkáit.
– Nem fél, hogy Nagyáradot elhódítják önöktől az újonnan szervezettek?
– Ezek bizony sok bajt csinálnak. Hátráltatják, akadályozzák a mi eszméink hódítását. De félni nem félünk. Mi vagyunk az igazi szocialisták.
– Bízik-e az általános választási jogban, kérdeztük a fiatal vezértől.
– Bízom. Nem lehet attól sokáig elzárkózni.
– És ha meg lesz az általános választói jog?…
– Bízom benne hogy a nép bizalma engem is fölküld a parlamentbe, hol megcsináljuk majd a szociális népállamot.
Ehrenfeld Adolf
Az ismertebb vezetők közül való. Hét év óta szocialista. Budapesten járt el munkásgyűlésekre. Ő egyik szervező talentuma a nagyváradi szocialistáknak. Igen lelkes ember ő is. Megkérdeztük a többek között tőle:
– Bízik-e abban, hogy Nagyvárad polgársága rövid idő alatt a szocialista lobogó alá áll.
– Bár éppenséggel nem tartok sokat – válaszolta – a nagyváradi polgárok politikai bátorságáról, de azt hiszem, hogy a növekedő reakciótól való félelem hozzánk kergeti őket. Úgy történt ez Németországban is…
Sonnenwirth Lajos
Joghallgató, akit az erőszakkal kir. katolikussá tenni akart jogakadémia pár rémesen konzervatív tanára bizonyosan nem nagyon kedvelhet az elveiért. Huszonegy éves fiatalember, sokat olvasott.
– Mi tette szocialistává? – kérdeztük tőle.
– Révai nagy munkája, a társadalmi jól-lét föltételei. Azután Lassalle-nak olvastam egy beszédét.
– Mióta szocialista?
– Három év óta. Egy év óta merem azonban csak ezt nyíltan hangoztatni, s azóta részt veszek az agitációkban is.
Lelkes tüzes, temperamentumos ifjú ember Sonnenwirth Lajos. Múltkoriban jelentette föl egy népgyűlés inspekciós rendőrtisztje izgatásért. Most ő is fenn van a budapesti kongresszuson.
– Indítványozni fogom – mondom a kongresszuson, hogy a párt magyarázza meg a népnek nemzetközi jelzőjét, hogy ez nem jelent hazátlanságot. Ez a félreértés nagy akadály a magyar nép között való terjeszkedésben, pedig nekünk ezt a népet kell meghódítanunk.
Homonnay Albert
Nagyon érdekes ember ez a Homonnay Albert. Szinte típusa a büszke szellemi proletárnak, a fejmunkásnak. Joghallgató ő is, mint Sonnenwirth. Nem mindennapi egyéniség. Ő volt az, aki gyalog s pénz nélkül megjárta a párizsi kiállítást. Erről az útjáról írt naplóját a mi lapunk közölte is volt. Poéta akart lenni. Ki is adott egy kötet verset. És – ami nem kicsi dolog – rájött, hogy ő nem jó poéta. És azóta nem ír verseket. Nagy dolog ám ez. Kérdeztük tőle, mióta szocialista:
– Mióta megjött az eszem. Egyelőre olvasok szocialista könyveket, füzeteket. Működni, agitálni csak azután fogok erősebben, ha tudni is fogok eleget.
Negyedéves joghallgató már különben. Nagy nyomorúságok között folytatta tanulmányait.
– Majd meg fogok fizetni ezekért a nyomorúságokért ennek az önző társadalomnak – mondotta keserűen.
Azután eszébe jutott, hogy az a munkatársunk, akivel beszélget, írta meg először róla, hogy ő rossz poéta, s így szólt:
– Hálás vagyok azért a kritikáért. Azután találtam meg magamat, azt, aki ma vagyok.
Fischer Márton
Szabóiparos. Munkaadó.
– Kizsákmányoló ő is – tréfálkoztak elvtársai.
Intelligens arcú fiatal ember. Külföldön járt. Sok híres szocialista politikus beszédét hallgatta és sokat olvasott a szocialista literatúrából. A szabók sztrájkját a múltkoriban ő vezette.
– Szeretnék megnősülni, mondogatta beszélgetés közben –, de már vagy kétszer kaptam kosarat azért, hogy szocialista vagyok… Vántus Károly beleszólott a beszédbe:
– Én meg azóta nősülhetnék könnyen, ha akarnék, mióta szocialista vagyok.
Tenczer Lipót
Asztalossegéd. Huszonhét éves. Mikor kérdeztük, hogy hova való nevetve mondta:
– Erre már kíváncsi volt vagy kétszer Gerő főkapitány is.
Heves megyébe való különben, s látszik rajta, hogy e fekete föld gyermeke. Már Budapesten ismert szocialista volt 1891-ben.
Heller Mór
Az agitáló gárdából való. Lelkes közlegény. Fiatal ember még. Asztalossegéd. Dicsekedve mondta:
– Én már régi szocialista vagyok.
Weisz Ignácz
Cipész munkás. A szakegylet alelnöke. Öt év óta szocialista. Két évig Budapesten agitált.
Szilasi József
A vezérek egyik legnépszerűbbje, Kálvinista ember. Józan eszű, nagyon értelmes. Négy gimnáziumot végzett. Huszonnyolc éves, ácsmunkás. Azért is szeretik az elvtársai, mert ötletes, jóhumorú ember. A legszomorúbb sztrájkok idején ő a fölindító. Büszkén mondta, mikor kérdeztük, hogy lett szocialista:
– Magamtól. Láttam, megértettem a dolgokat. A társadalom ezer igazságtalansága nevel szocialistákat agitátorok nélkül is.
Süssholtz Sándor
Huszonkilenc éves, bádogos. A vezérek közül való ő is. Mint kész szocialista s kész agitátor jött le Nagyváradra. A nagyváradi szervezetben új ember, de már tevékenyen agitált.
Szücs Ferenc
Borbélymester. Önálló iparos. Arról panaszkodott volt egyszer nekünk, hogy még sem járja, hogy Nagyváradon az önálló iparosoknak még derogál bevallaniok, hogy ők szocialisták.
– Pedig – mondotta – Magyarországon pár százezer ember kivételével mindenkinek szocialistának kellene lennie.
Lelkes agitátor Szücs Ferenc. Felesége s gyermekei vannak.
Markó Elek
Kőmívesmunkás. Egészen fiatal ember még.
– Nagyon vallásos, szinte bigott voltam. Egyik leglelkesebb tagja a nagyváradi katolikus legényegyletnek. De fölvilágosodtam hamar.
Markóval nagyon dicsekesznek az elvtársak éppen azért, hogy a legényegylettől hódították el, s neveltek belőle lelkes agitáló szocialistát.
Nagy Lajos
Ismert sztrájkvezér. Harmincegy éves. Cipész. Nagyon hasznos tagja a pártnak. Különösen a sztrájkmozgalmak vezetéséhez ért.
Ifj. Pelle János
Huszonnyolc éves. Kőműves. Egyelőre még olvas, tanul. Vele nem tudtunk találkozni. Hallotta, hogy keressük, s egy papírlapot küldött hozzánk. A papírra ceruzával ezt írta:
– Én a mai társadalmon úgy vélek segíteni, ha mindazokat a korlátokat, melyeket emberek és emberek közé vontak, s melyek a társadalmat külön osztályokra osztják, leromboljuk. Ha ez megtörtént, előáll a szociális társadalom.
Szocialista nők
Rendkívül figyelemreméltó dolog, hogy már női agitáló hívei is vannak a nagyváradi szociáldemokrata pártnak. A vezérek erősen bíznak, hogy főként a most lezajlott varróleánysztrájk sok női elvtársat szerzett. A szocialista nők között Prokkay Sándorné a legismertebb. Egy szabóiparos felesége. Fiatal, csinos, szép asszony. Lelkes nőapostola a szociáldemokráciának s csak az fáj neki, hogy nincs tere az agitációra. Molnár Jolán csinos 21 éves leány. A varróleányok sztrájkjában sok érdemet szerzett. Nagy Teréz is fiatal leány, kész szónok, bátran és jól beszél. Lelkes vezére volt a leányoknak, még van aztán néhány ismertebb szocialista nő. Előhírnöke a jövendő zenéjének a magyar feminista mozgalomnak…
*
Ezek az agitáló emberei s még néhányan a nagyváradi munkásnak. Érdekes dolog, hogy a Katonaváros, a szegénység e külvárosa nevelte a legtöbb nagyváradi szocialistákat. Vallásra nézve legtöbb köztük a zsidó és a református. Most az a reményük, hogy az összes nagyváradi baptistákat megnyerik elveiknek.
Nagy már a tábor s nagy a reménye, hogy rövid időn még nagyobb lesz. Nem árt ám ezt tudni a polgári társadalomnak, de főként a klerikalizmusnak.
Nagyváradi Napló 1903. április 12.
